1Sam 6

Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait, harmincezer embert. Elindult és elment Dávid az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan az Isten ládáját, amelyet a rajta levő kerúbokon trónoló Seregek URáról neveztek el. Az Isten ládáját egy új szekéren szállították, és elvitték Abínádáb házából, amely a dombon állt. ...Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az ÚR színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével.... Elment ezért Dávid, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába. Amikor hat lépést tettek azok, akik az ÚR ládáját vitték, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. Dávid teljes erővel táncolt az ÚR színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. 1 Sam 6

Tisztelt ünneplők!

A mai napon hálaadással tekintünk vissza és köszönjük meg a Történelem Urának kegyelmét, amit megmutatott a magyar nemzetünk irányába. Hálát adunk a magyar államiságért, ezért az országért, amelyben biztonságban élhetünk ma is, és hálát adunk Istennek, hogy a világnak erre a pontjára jelölte ki a helyünket.

Hálát adunk a magyar nemzetért, hogy kivételes helyünk van a nemzetek nagy családja között, és hogy hozzánk tartoznak sokan ma is, bárhol is élnek ma a trianoni határainkon belül vagy kívül, vagy éppenséggel az óceánon túl.. Hálát adunk azért is, hogy megmaradt a magyarságunk, ami szintén nem is olyan természetes, miközben sok-sok nálunknál nagyobb és erősebb nép tűnt el már a történelemben süllyesztőjében, vagy éppenséggel veszítette el a nyelvét, kultúráját, identitását. Olyan nagy kincs ez számunkra, és olyan fontos küldetés is egyben, hogy megőrizzük és továbbadjuk a következő nemzedékek számára. Úgy látszik, hogy Istennek mégiscsak van valami terve a mi kicsiny nemzetünkkel.

Hálát adunk ma azért is, mert olyan államalapítóra emlékezhetünk, Szent István királyra, aki Isten kegyelméből uralkodott ebben az országban, és egy nehéz helyzetben tudta egyesíteni a nemzetet, és egyben tartani ezen a földön. Amikor Szent Istvánra tekintünk, sok tekintetben Dávid király alakja jelenik meg előttünk. Ő volt az, aki egyesítette az országot egy küzdelmes időszakban, és teremtette meg az egységes nemzetet. De látjuk Dávid alakjában az erős kezű uralkodót, aki megannyi nehézséggel, lázadásokkal kellett szembe nézzen, és kellett ezek felett győzelmet aratnia. Szent István király karizmatikus személyiség volt. A szó minden értelmében. Vezető, szervező, nemzet egyesítő munkájáért is hálát adva nem feledkezhetünk meg arról se, hogy Istentől kapott tálentumokkal építette ki a keresztyénség bástyáit ebben az országban. Templomépítések, vasárnapi istentiszteleti jelenlét, a papság behozatala az országba, az evangélium terjesztése, szerzetes rendek megjelenése és munkájának a támogatása. Olyan rendelkezéseket, törvényeket hozott és tartatott be, ami lehetővé tette, hogy a magyarság életébe meghatározó lehessen az Isten tisztelete, a keresztyén élet és kegyesség. Látjuk ebben a küzdelemben Dávid alakját is, aki Jeruzsálembe hozza az Isten szövetség ládáját. Törvényei, fiához írt intelmei sok tekintetben ezer év távlatából is irányt mutatnak számunkra, még akkor is, ha egészen megváltozott a világ, amiben élünk. Ezek között a változások között is arra az Úrra kell tekintenünk, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Megmaradásunk, megtartatásunk is annak a következménye, hogy őbenne tudjunk megmaradni.

Amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus a Golgotára, feláldoztatására készülődött, azt mondta tanítványainak, maradjatok meg énbennem. Ez a Krisztus a megmaradásunk záloga. Ebben a Krisztusban kell ma is megmaradnunk, aki az élet Kenyere. Aki bennünket is az örök életre táplál. Amikor ma a megsztentelt kenyeret magunkhoz vesszük, lássuk meg, ismerjük fel azt a Krisztust, aki életet ad, aki jövőt ad, aki üdvösséget ad, aki reményteljes jövendőt ad ma is. Tőle kérjük el ezt a jövőt, és tőle kérjük az áldást. Ámen.

Köszönöm, hogy meghallgattak.