Lekc Mt 19, 27-3o. Txt Mt 20, 1-16.

25: 1-2 // 157: 1-4, // 627 // Lekc Mt 19, 27-3o. 2022-10-30 Txt Mt 20, 1-16. 8858: 1-2 // 360 // 292

Kedves Testvérek!

Egy pár héttel ezelőtt említettem, hogy nemrég jelent meg a Kálvin Kiadónál egy új, regény formátumú Biblia, amelynek nincs az a bibliákra jellegzetes tagolása, oszlopos elrendezése. Sokszor a bibliaolvasásunkkal az a baj, hogy széttagolunk nagyobb szövegeket, nem látjuk egyben mindazt, ami előttünk van. Ezért is néha érdemes félretenni a bibliaolvasó kalauzunkat, hogy csak úgy egy-egy nagyobb igeszakaszt, bibliai könyvet vagy könyveket egyben elolvassunk. Azután pedig térjünk vissza ismét a kalauzunk használatához, mert mégiscsak a rendszeresség és a folyamatosságnak nagy áldása van az életünk, az igeolvasásunk számára is.

A szőlőmunkások története jól ismert példázata Jézusnak. És folytatom, jól ismerjük a tanítványok jutalmáról szóló igeszakaszt is, de megvallom őszintén, annak ellenére, hogy sokszor olvastam már mind a két történetet, mégis, most lett még világosabbá az, hogy mennyire kiegészíti egymást ez a két igeszakasz, és hogy mennyire egybetartozik.

Az első igeszakasz, a tanítványok jutalmának a kérdése. Több helyen is találkozunk a kérdésfelvetéssel a párhuzamos evangéliumokban, és valljuk meg, minden ember életében, aki hosszú távon időt, erőt, energiát, pénzt, tudást fektet be valamibe, ott él a kérdés, vajon megtérül-e, kifizetődik-e, vajon érdemes-e csinálni. Most, amikor infláció van, keressük a lehetőségét annak, hogy a megtakarítások ne veszítsenek annyit az értékükből. De egy továbbtanulással kapcsolatosan is végig szeretjük gondolni azt, hogy mi mennyibe kerül, és megéri-e. Mibe kerül egy szakma elsajátítása, egy egyetemi diploma megszerzése. Ha sokat fáradozunk, lemondunk, vajon meg fog-e a végén térülni. Lesz-e olyan végzettségem, amivel el tudok helyezkedni, és ha sokba került -időben, energiában, pénzben, tudásban, végül mégiscsak ki tudom mondani, hogy megérte?

Ha pedig ezt így végig gondolom, máris másként értem meg a tanítványok kérdését is. Nem vágom rá azonnal valamiféle vallásos szemérmességgel, hogy hát ilyet nem illik kérdezni Jézustól, vagy hogy micsoda szemtelenség. Péter vezető jelleme a tanítványok között ebben is megmutatkozik, hogy kimondja azt, amit talán sokan gondoltak – csak eddig nem tudtak vagy nem mertek megkérdezni. Megéri-e Jézust követni? Ha pedig erre nem tudod a választ saját magadban, akkor tényleg gondold végig. Megéri-e az, hogy egy évben lehet, hogy ötven valahány alkalommal itt vagyok a templomban, itt töltök el vagy 65 órát egy évben, sőt, ha néha eljárok bibliaórákra, az lehet, hogy éves szinten száz órát is kitesz. Megéri-e egy évben ennyit áldozni arra, hogy a templomban vagyok.

Ha pedig ezekre a kérdésekre választ tudunk adni magunkban, csak hogy lássuk Péter kérdését is a maga teljességében: ők elhagyták eddigi foglalkozásukat, elhagyták a kenyér keresetüket, hátra hagyták sokan közülük a családjukat. Számukra nem csak valamifajta hétvégi kikapcsolódás volt, hanem életforma. Együtt élni Jézussal. Követni őt. Vele lenni a melegben, akkor, amikor a samáriai asszony mellé leül. Mellette lenni a viharban, vagy éppen akkor, amikor őt a tömeg meglincselni, vagy megkövezni akarja. Mit vállalok én Jézusért, mit vállalok Jézussal? Mert mégiscsak, Jézus tanítványának lenni többet jelent, mint beülni a moziba vagy a színházba 1 vagy 1,5 órára. A mai meggyöngült keresztyénségünk pedig ilyen mozijáró műsorfogyasztóvá vált. Kívülről nézem az elkészített alkalmat. Nem teszem bele magamat, és ezért nem is vagyok részese, sőt nagyon kis hatása van az életemre. Jézus tanítványának lenni, élet közösséget jelent. Ez pedig ott van a hétköznapokban is. Másként élek, és másként gondolkodom. Ha a vasárnap nem változtatja meg a hétköznapokat, ha a vasárnap nem változtatja meg a döntéseimet, ha nem változtatja meg a magatartásomat, akkor tényleg sok időt töltök itt, de vajon van-e ennek haszna?

Mit mond Jézus a tanítványok kérdésére? Azt, hogy a megújult világban ott lesznek Jézus mellett. Azt mondja, hogy beülnek majd 12 trónszékbe, és ítéletet fognak tartani. Ott van a jutalom. Jézus azt mondja, hogy aki feladott valamit, az megkapja százszorosan is. Ezen felül pedig megkapja az örök életet.

Ha tovább olvassuk az igeszakaszunkat, ott van a szőlőmunkások példázata. Ott is munkáról, több és kevesebb munkáról van szó. Előbb érkezettről, és később érkezőről. Sokat görnyedőről, és a nap végén későn érkezőről van szó. Ez a történet valahol ugyanarra keresi a választ: mit kapunk cserébe? Ha ott van a görnyedés, az izzadás, ha ott van a munka terhének a hordozása. Amikor a szőlő gazdája kora reggel megfogadja a munkásait, azok tudják, hogy mi lesz a nap végén a fizetségük.

Mikor fogadta fel a munkásokat? Kora reggel – talán 6 órakor, majd 9, 12 óra, délután 3 és végül 5 órakor. A jó matekosok agyának lehet már hallani a kattogását, ahogyan kezdik kiszámolni százalékosan, hogy ki a teljes napnak hány százalékát töltötték ott a szőlőben.

A történet olvasása közben, és ahogyan a végén a zúgolódást is halljuk, megszólal az igazságérzet bennünk, ugye? Közben pedig el ne felejtsük azt se, hogy a szőlő Izráel jelképe. Már az Ézsaiás 5. részében a szőlőénekben is ott találkozunk vele. Dalt éneklek kedvesemről, kedvesemnek szőlőjéről…

A történet olvasása közben érezzük, hogy miként fogadja fel az egyre távolabbról, és későbbről érkezőket a gazda. Hogyan részesíti ugyanabban a jutalomban Isten azokat, akik később érkeztek. Igen látjuk ebben a történetben azt, hogy Isten felfogadja Isten a zsidóság után a keresztyénséget. Vagy érezzük a magunk 5oo éves örökségével, hogy bennünket, protestánsokat is felfogadott Isten, és ugyanabban a jutalomban részesített. Érezhetjük ezt történelmi távlatban is, vallások, felekezetek szintjén. De ott van az egyéni sorsok szintjén is. Amikor egy hagyományok, egy családi előzmények nélküli módon érkezik meg valaki Isten közelébe. Vagy amikor valaki az élete utolsó részében érkezik meg Isten közelébe. Nem tudom, hogy amikor a mi református otthonunk megépült, milyen gondolatok mozgolódtak az idősotthonunk alapítói szívében. Biztosítani a gyülekezet időseinek a közösséget, az idős kori ellátást, és a hitbeli támogatást. És ezzel együtt az is igaz, hogy van, aki az élete végén találkozik az evangélium örömhírével.

Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók. Ez a történet mégis azt mutatja meg számunkra, hogy Isten szuverén, mindenható Úrként ugyanúgy, ugyanabban részesíti az életünket. Kegyelmében, Jézus Krisztus által bűnbocsánatban és örök életben.