Jn 11, 18-27 Szőnyegi Lajosné Csöpi néni

Szőnyegi Lajosné, Csöpi néni 2022-10-22 Jn 11, 18-27. Énekek 476 (210), 519 (347)/3-5. 758 (459) , 626 , 601 (275), 768 (277) 771, 705

Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.

Gyászoló család, gyászoló és végtisztesség tevő gyülekezet!

Szőnyegi Lajosné testvérünk, Csöpi néni ravatala mellett ma az életet ünnepeljük. Nehéz ezt kimondani akkor, amikor egy ravatal mellett állunk, az ő ravatala előtt, de mégis, hiszem, hogy ma úgy ünnepelhetjük, ahogyan ő szerette volna ezt maga is elrendezni. Az életet ünnepeljük, azt az életet, amit jelentett számunkra ezzel a 68 évnyi jelenlétével. Azt az életet, ami olyan sokat jelentett nekünk személyesen is. A boltos Csöpi nénit, aki olyan határozott, pontos, megbízható és precíz volt világéletében. Aki simán visszaküldte az árut, ha nem volt megelégedve azzal, ahogy a boltjába érkezett. Mert főként másokért nem tudott és nem is akart kompromisszumot kötni. Azt az életet ünnepeljük, amit oly sokan ismertünk. Mert jelen volt köztünk azután is, hogy nyugdíjba ment. Aktív és mindig tettrekész, határozott asszonyként ismertük, úgy, mint akinek megvan a véleménye a dolgokról, és ilyen aktív, céltudatos és határozott asszonyként hozta meg a döntéseit, igen a legvégső döntéseit is a saját életében. Mert az életet szerette, és mert élni akart, élni akart betegsége ellenére is és a betegségéből adódó nehézségek nélkül.

Akik tanúi voltunk az életének azt is tudjuk, hogy milyen meghatározó lett az életében a hit, milyen meghatározó lett életében a Jézussal való kapcsolata. Amikor azt mondjuk élni akart, akkor azt is hozzá tesszük, hogy az életét is Isten kezében tudta, és az életet nem Jézus nélkül akarta élni. Mert azt is tudta, hogy Isten által, az egyszülött fiú, Jézus Krisztus által van élete, örök élete. És az utolsó hetek döntésében is az élet mellett hozott döntést, egy minőségi élet mellett. Akik tanúi voltunk az utolsó hónapok nehézségeinek, és az utolsó hetek szépségének is, tudjuk, hogy Igaron mennyire akarta az életet, és emellett mennyire elkészült volt arra is, hogy az életet folytassa Jézussal. Amit akkor mi még nem tudtunk, most válik számunkra igazán világossá, hogy milyen fontos volt az élete számára, hogy ő testestől, lelkestől, életében és halálában is Istené, Isten gyermeke. Így elkészülten élte meg az utolsó idejét is köztünk. Derűt, magabiztosságot, határozottságot, és teljes nyugalmat és békességet láttunk az életében.

Csöpi nénit ismerve az evangéliumi történetek közül felvetődött bennem a kérdés, hogy a Jézus által szeretett Lázár családja, Mária és Márta közül, ő vajon kihez hasonlít jobban, kinek az alakját tudjuk benne fölfedezni. Valamenyyiszer előttünk van Mária és Márta története, szinte mindig egyszerre mindkettőt látjuk Csöpi néniben. Mert az Isten kegyelme úgy volt jelen az életében, és úgy formálta naponta, hogy mégis megmaradt Csöpi néninek lenni. Aki vezető és harározott egyéniség. Aki tettrekész, és mindig voltak jó ötletei, aki boldog volt, ha történt valami, és örömmel állt oda mellénk, ha szervezni kellett valamit, vagy ha éppen segíteni kellett valamiben.

Boldogan segített, amikor akár egy elesettebb idős családnak kellett segítséget nyújtani, bevásárolni, vagy éppen autóval orvoshoz kellett valakit vinni. Tettrekész, dolgos, alázatos és szolgáló volt, mártai lekületének a tanúi lehettünk. Nem tudtunk úgy gyülekezeti alkalmat szervezni, hogy ne lett volna ott, vagy ne számíthattunk volna rá, bármilyen segítség is kellett. Mindig ott volt, akármilyen takarításról volt szó, templomban vagy gyülekezeti teremben, udvarban, vagy a virágos kertben. Szolgáló és alázatos tagja volt a presbitériumnak, hűséges jegyzője, és pontosságával segítője a pénzügyi dolgainknak. Kész volt mindig, hogy az egyházfenntartói járulékokért is házhoz menjen, ha szükség volt rá.

De nem csak tettrekészsége volt meg, hanem az imádkozó lelkülete. Nem egyszer hallottuk, hogy megjegyezte, hogy milyen mélyen megérintette egy-egy igehirdetés vagy evangelizációs alkalom. Amikor együtt látogattunk meg beteget, vagy éppen egy magányos idős testvért, mindig maga is hangosan imádkozott amikor körülültük az aszalt, vagy amikor valaki ágya mellett voltunk. Miközben maga határozott volt, mégis olyan sok türelmet és megértést is tudott tanusítani, mert türelmes és megértő volt másokkal. Maga felé magas elvárásokkal, mások felé pedig megértéssel és türelemmel fordult. Láttuk Márta testvérének, Máriának a lelkületét, aki oda ül Jézus lábához, és akinek fontos, hogy hallgassa az Isten szavát, és ennek a szónak az életében is olyan fontos jelentősége van. Tudtuk azt is, milyen fontos számára a vasárnap, az Úr napja, a feltámadás napja. Szívesen tartott velünk, jött el a Körtvélyesre vagy Töbörzsökre is, hogy találkozzon az ott levőkkel, örömmel jött a közösségbe, mert otthon érezte magát mindenhol Isten egyházában.

Igaron, mikor együtt úrvacsoráztunk, felkészülten és örömmel vette magához az úrvacsorai jegyeket, az Úr szent testét és vérét. És kész volt arra is, mert beszélt arról is, hogy teljesen készen áll arra, hogy az élet Ura magához vegye az ő életét is. Az életet ünnepeljük, azt az életet, amit Jézustól kapott, és amit Jézus feltámadása által hisszük, hogy már Isten színe előtt élhet tovább, Jézus által kapott örök életet.

De ma minket is kérdez Jézus, téged is kérdez: én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, ha meghal is él, és aki él és hisz bennem soha meg nem hal. Hiszed-e ezt? Ámen

Lánya Tündi, veje Peti

Unokája Dani és párja Niki, unokája Zita

fia és családja

Testvére Klári

Keresztgyerekei Klári és családja, Zsolti és családja

Nászura Laci és családja

Sógornői és családjaik

Elhunyt férje családtagjai

unokatestvérei és családjaik

közeli és távoli rokonok

osztálytársak, munkatársak, szomszédok

végtisztesség tevő gyülekezet

református egyházunk közössége, gyülekezetünk presbitériuma