Txt 2Móz 11, 1. 4-1o.

84/1-2. 2o2 751 Lekc Ef 6, 10-13. 2022-10-16 Txt 2Móz 11, 1. 4-1o. 727/1-2. 175

Kedves Testvérek!

Mózes és az Isten népének a szabadulása történetében haladunk előre, a tízcsapás történetét olvassuk. A csapásokkal kapcsolatosan sokfajta elgondolás, sokfajta magyarázat található, amelyet a bibliakutatók megfogalmaztak, de azt hiszem nem is a csapások magyarázata a lényeges, nem a csapások fizikai vagy természeti jelenségeit szeretnénk megérteni, vagy boncolgatni.

A tízcsapást úgy is nevezhetnénk, mint Istennek a rettenetes csodái. Olyan csodák, melyek nem gyönyörűséget okoznak, nem valamiféle katarzist hoznak az ember életébe, hanem a félelem lesz úrrá a csapások elszenvedőiben. Isten erejének, hatalmának a megmutatkozása, kiábrázolása ez. Világossá válik általa, hogy kinek van hatalma ebben a világban, és kié a győzelem. Isten egyértelművé teszi azt Egyiptom minden lakója számára, hogy kinek van mindenek feletti hatalma. A tíz csapás nem másnak tűnik egy darabig, mint egy istenek között zajló versenynek. Mózes és Áron odaáll a fáraó elé… aztán jönnek az egyiptomi varázslók… Mózes és Áron Isten küldetésében járva csapást idéz elő Egyiptomra, és közben a fáraó emberei is megpróbálnak hasonló dolgokat előidézni. Sokáig szinte úgy tűnik, mintha fej-fej mellett haladna ez a vetélkedő. De minden ponton világos lesz, hogy Isten győzedelmeskedik Egyiptom istenei, varázslói, papjai felett.

A tízcsapás előkészítése az Isten népe Egyiptomból való szabadulásának. A tízcsapás nem más, mint Egyiptom istenei felett aratott győzelem. Ez a történet nem csak a földi síkon zajlik. Nem valamiféle természeti katasztrófák sorozata, aminek vannak a földön elszenvedői, hanem harc ez, ahogyan Pál apostol fogalmazza„a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

A tízcsapás történetét olvasni rémisztő, ahogy látjuk a sok szenvedést, pusztulást, fájdalmat. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan azt is látjuk, hogy Isten hogyan küzd az övéiért, népéért, és hogyan mutatja meg magát népének, és a népe ellenségének is. Isten szeretetét is látjuk ebben a történetben, amint népe felé fordul. Ezékiel próféta az Egyiptomi szabadulás történetére visszatekintve Isten népe iránti odaadását, szeretetét, kegyelmét, szerelmét említi. El ne felejtsük, hogy az Egyiptomi szabadulás története mégiscsak azzal kezdődött, hogy Isten népe a szenvedésében, a megalázott voltában Istenhez kiáltott, és Isten meghallgatta az ő kiáltásukat.

Miközben olvastuk a csapások sorozatát, volt egy olyan pont a történetben, amikor szinte minden megfordulni látszott. A 8. csapás, a sáskajárás után a fáraó mintha teljesen megváltozott volna: Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem Istenetek, az ÚR ellen és tiellenetek. Most azért még utoljára bocsássátok meg vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az ÚRhoz, hogy csak ezt az egy halált még fordítsa el tőlem! Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött az ÚRhoz. Az ÚR pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén. De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait..Szinte érthetetlenül állunk a történet olvasása közben, hiszen azt látjuk, hogy a fáraó megváltozott. Mit mond a fáraó: vétkeztem az Úr ellen és tiellenetek… bocsássátok meg vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez az Úrhoz… Szinte a tékozló fiú története jut eszünkbe. Vagy ha népek történetében gondolkozunk, látjuk magunk előtt Ninivét, ahova Jónást küldte Isten, és a város és uralkodója megtért, Isten pedig elfordította a haragját, nem vitte végbe ítéletét. Itt a fáraó szíve újra keménnyé lett. Volt egy pillanatnyi kegyelmi idő… amikor mintha megnyílt volna a menny előtte. Amikor a kegyelem győzedelmeskedni látszott. Úgy olvassuk, hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét. Én azt gondolom, hogy itt sokkal inkább a mennyei világ harcát látjuk. A fáraót a gonoszság erői újra visszarántják. Hát hogyan hagyhatnák, hogy szabadulna ő maga is? Mert a Sátán mégiscsak fogságba akarja tartani az ember életét, mert embergyilkos a kezdetektől fogva. Egy pillanatra a fáraó kitörni látszik ebből… aztán mégse sikerül. És ettől a pillanattól kezdve még sötétebben beszél és cselekszik a fáraó, és felette még jobban eluralkodik a sötétség fejedelme.

A tízcsapás által ismeri meg Egyiptom minden lakója Isten hatalmát erejét, sőt győzelmét is. Isten a szíveket is nyitogatja ezekkel a rettenetes csodákkal. Van, akinek megnyílik a szíve és a szeme is, és van akinek megkeményedik.

Nem számolgattam az elmúlt években azt, hogy vajon mennyi csapát volt az emberiség életében. Vannak időszakok, amikor sűrűnek tűnik minden, és valljuk be, hogy az elmúlt esztendők csapásai kiterjedtek az egész földkerekségre, az egész emberiségre. Covid után háború, aszály. Nem tudom, vajon lesz-e ereje az embernek megnyitni a szívét Isten előtt, és odafordulni, és Isten előtt leborulni. Egy dolog nem kétséges számomra, hogy harc van ma is a szívekért. Ott fenn folyik a harc az ember életéért. Munkálkodjon a Szentlélek ereje hatalmasan az életünkben, hogy ki ne essünk a kegyelemből, és el ne veszítsük azt, amit Isten számunkra elkészített. A tizedik csapás a végső csapás Egyiptom minden Istene felett.

Miközben olvassuk a befejezését a történetnek, látjuk azt is, hogy a bárány vére a jel az életünkön. És a bárány vére vált meg bennünket a szolgaságból, és az egyiptomi halál rabságából is.