Gen 40

68/1-2. 590. 549. 2022.10.02. 794/1-2. 777. Gen 40

Kedves Testvérek!

Ahogyan az elmúlt napokban követtük József életét és mindazt, ami vele történt, azt is láttuk, hogy az élete eseményein keresztül hogyan formálja Isten. Mert mégis, ez az egyik legmeghatározóbb kérdése az életünknek, hogy mi magunk is hogyan formálódunk az Istennel való kapcsolatunkban, és hogyan formál bennünket Isten a velünk történt eseményeken keresztül. József Isten keze alatt formálódik, és hatalmas változásokon megy keresztül az élete míg sok-sok viszontagságon keresztülmegy.

József elindulása még egészen más volt, mint ahol most tart. Először mondhatjuk, hogy egy elkényeztetett gyermeke volt a nagy családban, az utolsó előtti a sorban, a kedvenc feleségtől született gyermek. Talán pontosan emiatt másként is indul az élete. Míg testvérei az állatokkal bajlódnak, József hosszú tunikájában tetszeleg. Míg azok keményen dolgoznak, addig József álmodozik – hogy ő lesz az első, ő lesz a legnagyobb. Ezt még tetézi azzal is, hogy a bátyjairól állandóan csak rossz híreket hord édesapjának. Magatartásával gyorsan el is éri a testvérei haragját, gyűlöletét.

Az elkényeztetettségében kis gyermek léte egy szempillantás alatt megváltozik, mikor rabszolgaként Egyiptomba kerül.

Ha ebből az élet szakaszból valami fontos kérdésként elénk kerül, az nem más, mint hogy mit adunk mi gyermekeink számára útravalóul? József nem sok mindent vitt magával Egyiptomba, tudjuk, hogy testvérei még ruháit is apjához visszavitték összetépve. József nem a mai modern kori népvándorlás, migráció gyermeke, akit okos telefonnal, készpénzzel, hitelkártyával indítottak útnak. Egyetlen dolog, amit magával vitt az nem más, mint hogy az atyai háznál hallott már az Úrról. Ismerhette Istent azelőtt, hogy az otthonától távolra került volna.

Azt hiszem a mai világunkban ez a legtöbb, és talán a legfontosabb is, amit a gyermekeinknek átadhatunk. Hogy ismerik azt az Urat, aki a kezében tartja az életüket, a sorsukat, a jövőjüket, és ez az Úr tudja még az álmokat is megfejteni, vagy éppen beteljesíteni. Törekedjünk úgy élni, beszélni és cselekedni, hogy a következő nemzedéknek legyen rajtunk keresztül is útravalója akár messzire indul, akár az otthonában maradva nehéz időszakban kell megmaradnia, kitartania.

József életének és próbatételeinek egy újabb fejezetéhez érkeztünk, József már a börtönben van. Oda került miután Potifár felesége megvádolta és Potifár a felesége szavára hallgatva inkább a szolgát száműzte a házból – ezzel pedig a felesége jó híre is megmaradt. József Potifár házában is másként viselkedett. Mit tett József? Nem ragadta meg a kínálkozó lehetőséget, nem ragadta meg Potifár feleségét. Komolyan vette Isten szavát: a bűn az ajtód előtt leselkedik, és rád van vágyódása, de te uralkodj rajta. Milyen nagy ajándéka Istennek, ha a gyermekeink életében is látjuk ezt, hogy tudnak uralkodni a bűn felett. Hogy nem élnek minden lehetőséggel, néha még azzal se, ami vagy aki tálcán kínálja magát. József Potifár feleségének nem azt mondta, hogy nem vagy szép, nem vagy vonzó, hanem azt, hogy hogyan vétkezhetnék Isten ellen. Mert Józsefnek, mégiscsak Istennel volt dolga Potifár házában is. Adjuk tovább a ránk bízottaknak, a következő nemzedéknek, hogy Isten ott legyen mindig az életükben. Adjuk át a tízparancsolat tanítását egy olyan korban is, amikor ez sokak életében nem népszerű, mégis ez tud megtartani bennünket a mai világban.

József a börtönben is másként élt és viselkedett. Ahol József megfordult, és ahol József jelen volt, ott Isten áldása is jelentkezett. Rendben mentek a dolgok. Békesség, biztonság, bizalom. Józsefre bármit rábízhatott a börtön parancsnoka. Isten áldásai jelen voltak Józsefen keresztül.

Amint a főpohárnok és a fősütőmester története elénk kerül, sokfajta kérdés fogalmazódik meg bennünk. Sok olyan kérdés, amire nem tudunk választ adni, mert nem beszél róla a Szentírás se. Mi volt a két embernek a vétke – nem tudjuk. A történetből az se derül ki, hogy vajon a fősütőmester bűnösebb lett volna, mint a főpohárnok.

A történetnek mégis van egy kulcskérdése: a hűség. József életét alapvetően meghatározta az Isten iránti hűség, és ebből következett az emberi kapcsolataiban is a hűség. Hűséges volt Istenhez, és ez a hűség tartotta meg Potifár házában is. Hűséges volt mennyei Urához, és így tudott hűséges maradni akkor is, amikor ura felesége hűtlenségre csábította volna.

József tudta, hogy a jövő is Isten kezében van. Tudta, hogy az Úrnál van így az álmok magyarázata is. Milyen nagy úton érkezett meg József eddig a pontig. Már nem az otthon ülő, szép színes kabátban tetszelgő ifjú – nem magának akarja a dicsőséget sem. El is mondja a két embernek, a főpohárnoknak és a fősütőmesternek: Istennél van az álmok megfejtése. József még a börtönben is tud bizonyságot tenni az élete Uráról. József az első börtönmissziót végző ember. Ő bent maradva is naponta tud életével és tetteivel is bizonyságot tenni. Mit mond a főpohárnoknak végül? Ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges.

A főpohárnok kiszabadulása után pedig úgy viselkedik, mint sokan mások. Már jó dolga van, és hamar elfeledkezik, kinek köszönheti a szabadulást. Sokszor vannak így az emberek Istennel kapcsolatosan is. Hamar megfeledkeznek róla. A szabadulás után, kinek jut eszébe megköszönni, vagy hálát adni. Jézushoz a 10 meggyógyított leprás közül csak egyetlen egy, egy samáriai tér vissza megköszönni a szabadítást. Mi reformátusok vagyunk, és a reformáció hónapjában még inkább igaz ez. De sokszor örömmel vagyok úgy egy-egy katolikus templomban, hogy látom, ott vannak a templomban a táblák, amikre fel van vésve: köszönöm. Persze, nem márványra, vagy nem koszorúra kell költeni – mégis, mi reformátusok se feledkezzünk el megköszönni Istennek mindazt a csodát, amit velünk tett. Az életünkkel, vagy éppen a hálaáldozati adományunkkal. Nem márvány táblán, hanem a szívünk hústábláin. Az emberek iránti jó cselekedeteinkben. Az Isten iránti hálánkban. Pénzbeli adományunkban, Isten ügyében oda áldozott időnkben, mások felé forduló szeretetünkben. Mert Isten a mi életünkben is visz véghez csodákat, szabadulásokat, gyógyulásokat. És mi reformátusok is meg tudjuk találni a módját – ha nem is márvány táblákkal a templomban, de Isten iránti hálánk megmutatásával. 103.zsoltár

Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.