Molnar Jozsef 98

id Molnár József 98 évet élt

Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. … Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. …Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! … Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

Id. Molnár József 1924.április 27-én Kálozon született testvérünk életéért jöttünk hálát adni, megköszönni Istennek azt a hosszú életutat, amit köztünk, itt ebben a földi létben eltölthetett. Hálásak vagyunk a dolgos életéért. Ezt látta otthon gyermekkorában is, földművelő és állattartó családban felnőve, és így élte az életét, és ilyen példát adott tovább gyermekei, unokái, dédunokái számára.

A 90. zsoltárt mi reformátusok kedves zsoltárunknak tartjuk. Ebben a zsoltárban sok olyan dolog megfogalmazódik, ami szeretett testvérünk, Molnár József életében jelen volt. Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre, mielőtt a világ lett volna – kezdi a zsoltáros. Mennyire fontos, hogy ott legyen ez az alap az életünkben. Hogy az Istenbe vetett hit, a belé vetett bizalom jelen legyen bennünk. Elhunyt szerettünk életében ott volt ez az Istenhit. Ahogyan Jézus fogalmazza egyik példázatában, nem mindegy, hogy milyen alapra építünk, nem mindegy, hogy egy háznak milyen az alapja, hogy milyen az életünk alapja. Ha csak homokra építenek egy házat, a víz gyorsan elmossa az alapját, és a ház összedől.

Elhunyt testvérünk életében ott volt a szilárd alap. Így tudott megmaradni a 2. vh. nehézségei között, így maradhatott meg a szovjetúniós három évi fogság idején, hogy ott volt az alap az életében. Ott volt az Isten igéje, magával vitte a Szentírást, az Isten igéjét, az Isten szavát, ami megtartotta az életét a nehézségek között is. Vajon megvan-e még ez a biblia? Elhunyt testvérünk bibliája az életet jelentette. És az életet jelentette számára az Isten igéje is. Mindig itt volt a templomunkban, itt volt az istentiszteleten, itt hallgatta az igehirdetéseket, és az Isten szavából merített erőt az életébe, a hétköznapokban is. Azt is mondhatjuk, hogy kevés ilyen férfi volt a városunkban, aki özvegyen is, idős korában is minden héten ott ült a templomban, hallgatta az Isten igéjét. Példát adott ebben is a következő nemzedékek számára.

Isten áldásaként volt jelen életében felesége is, akivel 64 esztendőn keresztül éltek házasságban. Olyan kivételes ajándéka volt ez is Istennek. Vannak, akiknek ennyi életév se adatik – Isten kegyelme jele volt ez is az életében így is.

Isten ajándéka volt az is, hogy láthatta nemcsak gyermekeit felnőni, de unokáit is, sőt, megláthatta dédunokáit is. Isten hűségének, kegyelmének és szeretetének a jelei voltak az életében.

Elhunyt szerettünk életében a munka szeretete ott volt még idős korában is. A kertben, a szőlőben szívesen dolgozott, amíg csak ereje volt hozzá.

Isten áldásaként a családja szeretete körülvette akkor is, amikor a betegség, az idős kor már egyre inkább bezárta a ház falai közé.

Betegségében gyermekei igyekeztek rajta segíteni, gondozták. A vele együtt élő fia nagyon vigyázott rá. Az ő karjaiban hunyt el otthonában 2022. szeptember 17-én délután. Délelőtt még találkozott az ott szüretelő több családtagjával.

Tartalmas, hosszú élete során sok emberrel volt kapcsolata, mindenkivel igyekezett kedves lenni, nagyon sokan szerették, tisztelték.

Búcsúznak

fia, lánya és veje, volt menye

unokái és azok házastársai

dédunokái

keresztgyermekei és családjai

volt kollégák, közeli és távoli rokonok

szomszédok, baráto református gyülekezet

végtisztesség tevő gyülekezet

pénztárosa lett, mely később ÁFÉSZ néven működött, ahol jó szellemi és kapcsolatteremtő

képességének, szorgalmának köszönhetően egyre fontosabb feladatokat látott el.

Feleségével Kovács Eszterrel, akivel 1951-ben kötöttek házasságot, nagyon-nagy szeretetben

éltek felesége 2015-ös haláláig.

Két gyermekük született Jóska 1953-ban, Esztike 1954-ben. Őket is a munka szeretetére

nevelték, taníttatásukat nagyon fontosnak tartották.

Négy unokája lett, de életének nagy tragédiája, hogy Gábort a legfiatalabb unokát elveszítette.

Nagyon szerette az unokáit, majd az öt dédunokája is sok örömöt szerzett neki. Nagyon várta

a velük való találkozásokat.

Nagyon szerette keresztgyerekeit, és a családtagjaikat is.

A nyugdíjazását követően tovább folytatta az aktív életet, mindig rendben tartotta a nagy

kertet. Halálát megelőző eg y évben sajnos sokat romlott az egészségi állapota, és egyre

kevesebbet tudott a ház körül, a kertben tevékenykedni.

A kedvenc sportja a labdarugás volt, ha tehette minden közvetítést megnézett a tv-ben.

Tájékozott volt az ország dolgaiban, a világban történt eseményekben, olvasott, nézte a

híradásokat.