Gen 29

116/1.3. 586 266 Lekc Gen29,15-2o. 2022.09.18. txt Gen29,21-3o. 763/1-3. 803

Kedves Testvérek!

Jákob történetét folytatva egy újabb állomásra érkezünk meg Jákob életében. Amilyen fontos volt az elmúlt vasárnap az Istennel való találkozása, a látomás az égig érő létráról, a mai történetünk követi Jákob útját, ahogyan új lakóhelyére érkezik, Lábán házához.

A nincstelen vándor, a bosszú elől menekülő Jákob megérkezett új hazájába és itt otthonra lelt. Befogadták. Munkára és családra lelt. Az élete most egyik pillanatról a másikra megváltozott. Elég messzire került a szülői háztól. Nemcsak ikertestvére bosszújától került messzire, de ha őszinték vagyunk, akkor azt is látjuk, hogy elkerült abból a problémás közegből, amit az otthon jelentett. Jákob életében az otthon mégiscsak egy örökös harcszíntér volt. Édesapja szeretetéért harcolt Jákob, miközben annak Ézsau, Jákob bátyja volt a kedvenc gyermeke. De az otthoni létet az is nagyon meghatározta, hogy ő volt édesanyjának a kedvence, a kisebb gyermek.

Jákob elindul a menekülésével a felnőtté válás útján. A mai világban olyan sokszor látunk megrekedt fiatalokat, akik nem tudnak ezen az úton elindulni. Olyan furcsa belegondolni, vajon mi lett volna Jákobból, ha otthon marad. Beleragad egy konfliktussal teli helyzetbe. Bele ragad egy az apai szeretetért folytatott küzdelembe, a megfelelni vágyásba. Bele ragad egy őt kiskorúsító anyai szeretetbe, ahol szinte mindent el is végeznek helyette. Furcsa kimondani ezt a mondatot, de mégis érezzük, hogy mennyire igaz: Jákob menekülése az otthonából lehetőség arra is, hogy az élete változzon, hogy az élete rendbe jöjjön, hogy az élete gyógyuljon.

Jól ismerjük Jákob fia, József szájából a mondatot, ami akkor hangzik fel, amikor már József a fáraó legnagyobb embereként leleplezi magát a testvérei előtt: ti gonoszt gondoltatok, terveztetek, de Isten ezt jóra fordította.

Jákob esetében nem a tervezést látjuk, de mégis, Isten a menekülését is az épülésére, a személyiségének a kiteljesedésére tudja Isten felhasználni. A mai kor sok megrekedt fiataljának jelenti Jákob elindulása a mama-hotel elhagyását.

Jákob Lábánhoz való megérkezése után az első dolog amit tesz, az nem más, minthogy beáll a családi vállalkozásba, teszi azt, ami a háznál a dolga. Jákob nem egy szingli életformát kezd el kiépíteni otthonról eltávozva. Lábán házába érkezve beáll ezt a családot szolgálni. Már nem az anyuka kedvenc és elkényeztetett gyermeki létét éli. Feladata van, és amit tesz, az fontos, sőt amit tesz, az hasznos. Milyen fontos, hogy a mostani fiatalok, ezt is meg tudják érezni a felnőtté válásuk során. Fontos amit végzek, és érzem, hogy értékes vagyok. Jákob kimozdulásával a problémái közül is elmozdult. Nem otthon ül küzdve az édesapja szeretetéért, küzdve a másik testvérével, vagy éppen az édesanyja kényeztetését élvezve.

Nem a kanapén hátradőlve a csatornákat váltja a tévén, nem az xboxszal tölti az idejét, nem a monitorra tapad.

Lábán házához érkezve, nem csak munkára lel, hasznosnak érzi magát, de látja a célját is. Ráchelt szeretné elvenni feleségül. Tennie kell az élete céljának megvalósulásáért, Hét esztendő a szolgálatban, hét esztendő a célja megvalósulásáért. Nem ingyen kapja és nem azonnal kapja meg Ráchelt. Olyan furcsa ezt a történetet a mai instant világunkban olvasni. Ahol mindent rögtön akarunk. Ha pedig lehet, akkor ne kerüljön különösebb erőfeszítésünkbe sem. Azok tudnak értékesek és fontosak lenni az életünkben, amiért várni kellett, amiért harcolni kellett, aminek ára volt. Sokszor jómódú emberek életével kapcsolatosan halljuk ezt a mondatot: könnyen jött, könnyen ment.

Jákob élete a szülői háztól távol kerülve kezd megváltozni: fontos vagyok, hasznos vagyok, értéket hozok létre, és a munkám fontos. A céljaimért pedig tudok lemondani, a célokért tudok kitartani. Amiért megdolgoztam, az még értékesebb.

Letelik a hét esztendő, amit Ráchelért szolgált. Úgy olvassuk, hogy csak néhány napnak tűnt neki. Amikor valamit szívesen teszünk, és amikor valami örömöt és boldogságot okoz, az nem lesz teherré és nem válik nyomasztóvá az életünkben. Isten áldásaként élte meg ezt a hét esztendőt Jákob, és az idő elrepült.

Megérkezik a nagy nap az életében. Ott van az ünnep, a nagy vígasság, és Jákob az éjszaka elmúltával észre veszi, hogy becsapták. Nem Ráchellel az oldalán ébred, hanem aki mellette fekszik az nem más mint az idősebb leánya Lábánnak, Lea. Most először életében átéli Jákob azt, hogy becsapták. Becsapták, rászedték őt, aki korábban a testvérét Ézsaut, és az apját az idős Izsákot is becsapta. Becsapták, annak ellenére, hogy az ő nevének a jelentésében volt ott a csalás szava.

Mit tesz Jákob? Mit tennél te a helyében? Nem forral bosszút ezért Lábánon. Megkérdezi: Mit tettél velem? Miért csaptál be engem.

Nem akar ártani neki, nem akar visszavágni, vagy visszafizetni a rosszért rosszal. Nem a szemet szemért elv alapján gondolkodik. Lábán elmondta neki, miután ráébredt a csalásra, hogy nem szokás, hogy a fiatalabb menjen először férjhez. Jákob nem menekül el, nem hagyja ott Lábánt és családját, sőt nem rabolja el Ráchelt, hanem újabb hét esztendőt tölt el Rácelért szolgálva.

Jákob már az új környezetében és az új helyzetében látja a saját életét. Itt az idegenben megéli azt, amit korábban ő követett el otthon. Becsapta bátyját és becsapta apját. De azóta már találkozott Istennel is. Nem azon töri a fejét, vajon ő hogyan tudna megfizetni mindazért, ami vele történt. Pedig Ézsau életéből ezt látta. Jákob tovább jutott, és már másként éli meg az életében levő nehézségeket is.

Jákob már nemcsak tejjel tápláltatik, hanem szilárd eledellel is. Már jelen van az életében a próba is. De már másként viselkedik ebben az állapotában. Miért lett más Jákob, és hogyan tud erőt meríteni a nehézségek között? Isten megjelent az életében. Isten ott van jelen a nehézségei közepette is.

Nem tudom, vajon mindig látjuk-e ezt a gondok és bajok között. Hogy Isten nem hagyott el, hogy Isten jelen van, és hogy benne bízhatunk és rábízhatjuk magunkat, az életünket. Különösen a mostani bizonytalan időkben fontos, hogy Isten gyermekei tudják ezt, hogy így éljük meg az életünket, és ha így teszünk, akkor mások életében is segítség lehet a bizonyságtételünk.

Mit tanít a heidelbergi káténk?Mi az isteni gondviselés?

A gondviselés Isten mindenható és mindenütt jelenlévő ereje, amellyel a mennyet és a földet, minden teremtménnyel együtt szilárdan kézben tartja, és úgy igazgatja, hogy amit a föld terem, továbbá eső és aszály, termő és terméketlen idők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység – szóval minden – nem véletlenségből, hanem az ő hűséges atyai kezéből származik.

Jákob Istennel van ott Lábán házában, és Isten kezéből veszi el a próbákat is. És Istennel, az Ő erejével tudja a következő hét esztendőt és annak nehézségeit átvészelni. Ma sem több kenyérre, nagyobb gáztározóra, vagy olcsóbb húsra van szüksége az életünknek. Hanem Istenre. Mert az ő kezében tudunk megmaradni.

Pál apostolnak olyan gyünyörű vallomását olvastuk az életéről a 2 Kor 4-ben: Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.