Gen 28

23 766 568/1-2. Lekc. Gen 28, 1-5. 2o22.o9.11. Txt Gen 28, 1o- 22. 767 228/1-5.

Kedves Testvérek!

Azt hiszem mindannyian jártunk már olyan helyen, ahol egy olyan tárgyat találtunk, aminek szerettünk volna tudni valamit az eredetéről, a történetéről. Nyári utazások, kirándulások alkalmával eljutunk messzi városokba, megnézünk régi templomokat, katedrálisokat, vagy éppen találunk valahol egy földön heverő tárgyat, a régmúlt korok emlékét, és szeretnénk tudni, mi volt az eredete, mi volt a története ennek a tárgynak. Bételbe vezet el bennünket Jákob története, ahol egy szentély épült. Ennek a szentélynek az alapja azonban mégiscsak egy kő volt, ami ott lapult Jákob feje alatt, egy kő amelyen álomra hajtotta a fejét a pátriárcha. Erről a történetről éneklünk sokszor, amikor egy szerettünktől veszünk búcsút: Hadd menjek Istenem mindig feléd… Álomlátás után, hajnal ha kél, kínos kővánkosom megáldom én, templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem mindig hozzád vigyen…

Egy kő, amelyért le kell hajolni, de a lehajlásban mégis felfelé látunk vele. Azt hiszem ez a történet egyik legfontosabb része, hogy lefelé hajolva lehet felfelé látni.

De miért is tudjuk Jákob történetét olyan könnyen megérteni? A mai ember számára Jákob alakja könnyen befogadható, története könnyen érthető. Sokfajta problémával küzdő ember, sokféle kételye volt az életében, és jelen volt az életében a megfelelni vágyás, és a sikerért való küzdelem. Tovább bomlik ki előttünk Jákob élete, sorsa, és a mai történetnek a középpontjában a menny áll.

A történeten keresztül látjuk Jákob életét az álomlátás előtt, látjuk az álmát, és hogyan reagál az álomra, mit tesz utána. A bezárt menny, a megnyíló menny és a menny kapuja jelenik meg ezen a történeten keresztül.

Jákob életében a változás itt, ennél a történetnél megy végbe. Mielőtt ide érkezett volna, előtte is hitt Istenben. Mégis, valami sokkal többre volt szüksége ahhoz, hogy az élete nagy mélységeit megoldja. Az Istenbe vetett hitnél többre volt szüksége, szüksége volt arra, hogy találkozzon is Istennel.

A menny sötétsége, a bezárt menny. Jákob elért egy helyre. A pusztaságba. Ahol nem voltak patakok, nem voltak kutak, nem volt semmi. Semmi se volt itt, ami miatt ez a hely fontos vagy nevezetes lett volna. A másik fontos mondanivalója ennek a történetnek, hogy Jákob teljesen üres kézzel érkezett. Nem volt semmije. Nem volt még egy párnája se. Egy másik ruhája, amit a feje alá rakhatott volna. Egy hátizsák, egy hálózsák, amit párnaként használhatott volna. A mélységből érkezett, megfutamodott emberként, és nem volt semmije. Így lett a feje aljává, a párnájává egy kő, mert semmi egyebe nem volt, vagy nem maradt.. Jákob élete darabokra hullott.

Egy pár mondattal foglaljuk össze az előzményeket, hogyan is került ilyen mélységbe Jákob. Ikertestvérével, Ézsauval együtt nőtt fel. Apja, Izsák azonban Ézsaut kedvelte, szerette, favorizálta. Így aztán Jákob kétségbeesetten kereste apja kegyét, és szinte minden mást figyelmen kívül hagyott. Nem érezte önmagát értékesnek, nem érezte az életét Isten által megáldottnak. Ebben a versengésben édesapja halálos ágyán, őt becsapva Ézsaunak öltözve, és őt utánozva mindent megtesz, hogy apja szeretetét, áldását megszerezze. Mindent vagy semmit játékot játszva bátyját maga ellen fordítja, és az apai áldás megszerzése után menekülnie kell bátyja, Ézsau elől. Jákob élete darabjaira hullott. Most életét mentve elmenekült, és minden összetört. Nem hogy nem lett a család vezére, nem látja az isteni áldást az életében és üres zsebbel megérkezik a semmi közepére. Itt pedig már a nap is lenyugodott. A belső sötétséghez társul a külső sötétség is. Mintha a menny is bezárult volna. Mennyi kérdés jön elő a történet olvasása közben, és mennyi kérdés fogalmazódhatott meg Jákobban is. Mi lett Isten ígéreteivel? Hogy naggyá teszi őt, és hogy az idősebb testvér szolgál majd neki? Hát Isten mégse őt választotta? Hogy hagyta Isten, hogy mindez bekövetkezzen? Mi lett Isten ígéreteivel?

Ábrahám találkozott Istennel, Sára találkozott Istennel, Izsák találkozott Istennel. Jákob pedig még nem, nem találkozott vele. Jákob hitt Istenben, de még nem találkozott vele. Nem elég, ha tudásom van Istenről, Isten dolgairól, nem elég, ha ismerem a dogmatikai tételeket, vagy az etikai követelményeket Istennel és az emberrel kapcsolatosan.

Jákob élete akkor változott meg, mikor megnyílt számára az ég. Amikor álmot látott, és ebben az álomban ott volt a megnyílt ég. Három dolgot látott és hallott a megnyílt égből.

Az egyik egy hatalmas létra. Az ég és a föld között. Az alja a földet éri, a teteje a mennyet. Összekötötte a kettőt. A második, amit látott az angyalok. Tömegesen jelentek meg, és ezen a létrán fel és le közlekedtek a menny és a föld között. Az angyalok megjelenésekor egy mondat hangzik el: ne féj, vagy ne féljetek. Az angyalok nem mások, mint a király küldöttei, a királynak a hírnökei. De ami még fontosabb, hogy a létra tetejében, Jákob felett ott volt maga az Úr. Az Úr pedig látta és ismerte Jákob félelmeit. Azt mondja Jákobnak: én veled leszek, azt ígéri, én megőrizlek, és azt ígéri, én vissza hozlak és neked adom ezt a földet. Veled leszek, és megáldalak. Beteljesítem azt, amit megígértem neked. Jákob számára a fátyol egy pillanatra fellebbent. Tudja, hogy Isten ott van. Tudja, hogy Isten vele van. Tudja, hogy Isten munkálkodik, teszi a dolgát. Tudja, hogy az ő életét is irányítja és a kezében tartja. Istennel találkozni azt jelentette Jákob számára, hogy tudom, hogy Isten hatalma jelen van, tudom, hogy ő nem marad távol az életemtől, és tudom, hogy ő törődik velem. Isten megnyitja az övéi szemét, hogy lássanak.

Milyen nagy szükség van ma is az életünk számára ilyen megnyílt szemekre. Hogy lássuk Istent és bízzunk benne. Elizeus történetében, a 2 Kir. 6ban arról olvasunk, hogy a próféta Dótánban tartózkodott, és a várost körülvették az arámok. Még Elizeus szolgája is kétségbe esett. Akkor Elizeus azért imádkozott, hogy Isten nyissa meg a szolgája szemét, hogy az láthasson. Ekkor látta meg, hogy az Úrtól rengeteg harci kocsi volt ott arám katonái mögött. Elizeus látta, hogy Isten kezében tartja, hogy Isten cselekszik. Ma is megnyílt szemű emberekre van szükség. A kétségbeesés helyett arra, hogy lássuk azt az Urat, aki nincs távol, aki ma is cselekszik.

Az Úr közel jön Jákobhoz. Olyan lesz Jákob mellett, mint egy alvó gyermekére vigyázó szülő. Feltétel nélküli szeretettel alászáll, vigyáz rá. Nem vár arra, hogy mikor nő fel Jákob eléggé a feladathoz, vagy mikor lesz eléggé szent, hanem alászáll hozzá. Miután Jákob életébe minden darabokra hullott, egyetlen feddő szó sem hangzik el Isten szájából. Jákob kérdése pedig nem más, mint hogy maradtam életbe? Azért, mert megnyílt számára a menny. Nem a világ számára, nem mindenki számára, hanem neki nyílt meg. Ez itt a menny kapuja. Nemrég az egyik vasárnap a Bábeli toronyról hallottunk. Amit az emberek építettek. Isten itt mutatja meg kegyelmét és szeretetét, amikor összeköti a földet az éggel egy létrán keresztül. Amit az ember nem tudott elérni, megépíteni, azt Isten most megadja Jákobnak. A nagy közel keleti templomok, ziqquratok helyett Isten alászáll és összeköti a földet az éggel. A mennytől indul ki. Isten kegyelme száll alá. Az áldás onnan jön.

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

A létra a menny és föld közt nem más, mint az Isten egyszülött fia, aki leszállt a mennyből. Aki testvérünkké lett… Aki lehajolt, hogy mi feljuthassunk. Ha megérted, hogy ki Ő, hogy ki az Úr Jézus Krisztus, akkor a menny előtted is nyitva áll. Ha megérted, hogy ő az igaz szenvedett érted bűnösért, akkor nyitva áll a menny. Az ő összetörtsége által, az ő halála által van életed. A bajokon keresztül is meg tudja mutatni hatalmát, erejét, mindenhatóságát.

TIZED Az Istennel találkozott ember válasza.