1Cor 14, 1-5

2022.09.04. Seregélyes hittan évnyitó

Leck: Kol 3, 12-17. Txt: 1Cor 14, 1-5 .

Kedves Testvérek!

Isten házába gyűltünk ma össze, hogy az előttünk levő tanévre Isten vezetését és az Ő áldását kérjük. Református keresztyén emberekként ezt másként nem is tehetjük, mint hogy az Isten igéjén igazodva kérjük az Ő vezetését. Mit tanít számunkra Isten igéje a mai vasárnapon? Miként kell pedagógusként, gyülekezeti tagként, hívő emberként élnem?

Pál apostol a korintusi gyülekezet életével kapcsolatosan három dolgot említ meg, amelyek a gyülekezet életét és szolgálatát meghatározzák:

a szeretet megélése, az Istennel való közösség és az Isten szavának, akaratának a továbbadása.

Ma, amikor megannyi egyházi intézményben oktatás zajlik az óvodáktól az egyetemi, fontos, hogy ezek jelen legyenek a hétköznapi gyakorlatunkban. De nemcsak az iskolai életünkben, hanem a gyülekezet életében is jelen legyen, sőt a családi életünkben is.

Pál apostol a szeretettel kezdi. Törekedjetek a szeretetre – mondja az apostol. Kicsit furcsa lehet, hogy erről nem is szól túl sokat itt ezekben a versekben, de ha a 13. fejezetre vissza tekintünk, már jobban megértjük azt, hogy miért nem taglalja itt az apostol hosszasan a szeretetnek a fontosságát. Azért nem részletezi itt jobban, mert az előző fejezet egésze a szeretetről szólt. Az új tanévet sem lehet másként kezdeni, mint azzal, hogy szeretem a rám bízottakat. Vegyük egészen komolyan azt, hogy Isten nem véletlenül bízott ránk gyermekeket. Az iskolában, a gyülekezetünkben és a családunkban. Ezeket a ránk bízott gyermekeket, fiatalokat szeretnünk kell. Mert amikor szeretünk, amikor szeretjük őket, akkor Istent hozzuk közelebb hozzájuk. Semmi másra nincs nagyobb szükségük, mint hogy Isten közelségét megérezzék. Egy elidegenedett és elszemélytelenedett, eltechnikaiasodott világban ma is a legnagyobb ajándék, ha Istent közel tudjuk hozzájuk hozni a szeretet által. Jézus ezt adta a tanítványainak új parancsként: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Sokszor ma úgy nőnek fel gyermekek, hogy alig látják az édesapjukat – mert vagy a család szétesett, a szülők elváltak, vagy pedig gyakorlatilag alig van jelen az édesapa, mert három műszakban, vagy folyamatos munkarendben dolgozik. A szülői jelenlét helyett pedig minden egyebet megkapnak: kütyüket, drága játékszereket. De a szeretet és a jelenlét hiányzik a legjobban a család, a gyermekek életéből. Törekedjetek szeretetre, szeressétek a rátok bízott gyermekeket, fiatalokat. Szeressétek őket az iskolai találozásaitokban, szeressétek őket itt a gyülekezetben, a gyermekistentiszteleteken, és az otthonaitokban. Mert az Isten rajtunk, Jézus Krisztus követőin, tanítványain keresztül akar közel kerülni hozzájuk.

Feleségem egyik hittan óráján egy olyan gyermeket is tanított, akivel a tanárok nem nagyon tudtak mit kezdeni. Nem nagyon követte az utasításokat, a tanárok többsége csak ordítozott vele. A hittan óra mégis más volt, mert őt ott szerették és elfogadták. Persze a hét egy órájában nem lehetett csodát tenni. Nem nagyon tudta a feladatokat megoldani, de egy dolgot érzett ez a gyermek, hogy szeretik. És itt, ezen az órán biztonságban érezte magát, mert nem kiabáltak vele. A feleségem aztán felfedezte, hogy ez a gyermek nagyon szeret rajzolni, és nagyon tehetséges a rajzolásban. Egy idő után pedig a szöveges feladatok helyett azt kapta feladatként, hogy rajzolja le azt, amit érez, hogy fejezze ki magát a rajzokon keresztül. Csodálatos rajzai születtek, amiket Krisztusról, és az ő keresztjéről szóltak. Egy gyermek életébe közel került az Isten szeretete. Törekedjetek a szeretetre, mondja az apostol. Legyünk jelen szeretetünkkel a ránk bízottak életében.

Másodszor az apostol az Istennel való közösség fontosságáról beszél. Azt hiszem sokan jártak már a Debreceni Református Kollégiumnál, és látták a bejáratnál a feliratot: orando et laborando: imádkozva és dolgozva. Az Istennel való közösségünk, a személyes kapcsolatunk elengedhetetlen feltétele az imádság. A hitéletünk egyik fokmérője az az imádsággal töltött időnk. Mennyire van jelen az életemben az imádság. Mennyire érzem fontosnak azt, hogy az imádság jelen legyen a mindennapi kegyességem részeként. Gyülekezeteink lelki állapotát is tükrözi az, hogy egy gyülekezetben hány imádkozó szívet, kezet, szájat tartunk számon. Hányan tudnak oda állni Isten elé felemelt kezekkel, hányan tudnak Isten előtt tusakodni. Egy közösség erejét, egy közösség élni akarását is mutatja, ha van egy imádkozó közeg, imádkozó háttér. Az apostol itt a korintusi gyülekezet életében az imádsággal kapcsolatosan egy gyakorlati útmutatást is ad. Milyen legyen a nyilvános közösségi összejöveteleken az imádság. Pál arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelveken való imádság, mely a többi hívő számára nem érthető ne legyen része a közösségi gyakorlatnak, amennyiben nincs meg mellette a magyarázat. A nyelveken szólás, a nyelveken való imádkozás az Istennel való kapcsolatunkban lehet nagyon építő és megerősítő, de ne legyen teherként jelen a közösség életében.

Olyan nagy a felelősségünk a gyermekek között végzett szolgálatunkban, hogy ne csak ismeretet adjunk át, ne csak leírói legyünk az Isten dolgainak, hanem élő kapcsolathoz tudjuk elsegíteni a ránkbízottakat. Sokszor ér talán jogosan is bennünket a vád, hogy mi reformátusok az ész vallása vagyunk. Ebben az új tanévben is legyünk pedagógusok. A pedagógus az ókori világban az a házi szolga, vagy rabszolga volt, aki kézen fogta a gyermeket, és elkísérte az iskolához, aki vele ment együtt a gyermekkel az iskolába vezető úton. Tudjunk társai lenni a gyermekeknek, akiket mi csak egy darabig kísérünk az úton. A legnagyobb öröm mégis az a szolgálatunkban, amikor már nélkülünk is élő, közvetlen kapcsolatban lesz a mindenható Istennel. Legyünk a Krisztushoz vezetői a gyermekeknek, fiataloknak, akik élő kapcsolatba kerülnek az életük megváltó Urával. Legyenek imádkozó fiataljaink, gyermekeink, akik élő közösségben vannak Istennel, naponta beszélgetnek megváltó Urukkal.

Végezetül az apostol a prófétálás fontosságáról beszél. A prófétálás itt nem valamiféle jövőnek a felfedését jelenti, nem jövendőmondóságot, vagy jövőbe látót, hanem olyan testvérnek a szavát, aki jól ismeri Istent, az Ő akaratát. Nagy szükség van arra, hogy Isten szavával szólaljunk meg. Mi Isten akarata, kijelentett szava az emberi életünkkel kapcsolatosan. Mit mond Isten a házasságról, a családról. A mi szavainkon és tetteinken keresztül legyen jól láthatóvá az Isten akarata. A prófétai szó nem a megalkuvás szava. A prófétai szó határozott, irányt mutat, és mert Isten szólal meg emberi életeken keresztül is, ezért ez egy bátor, világos és igaz beszéd. A prófétai szó nem bizonytalan, és nem ingatag. Egy elbizonytaladó és félelmekkel teli világban, várják az egyenes és tiszta beszédet az emberek. Mit jelent Isten gyermekeként élni ma egy olyan világban, amiben az ember súlyos válságot okozott a természeti környezetben, a teremtett világban? Hogyan tekintünk a háborúra, ami a szomszédunkban folyik, és mi a kötelességünk? Biztos vagyok benne, hogy ez a gyülekezet is fogadott be menekült családokat Ukrajnából, vagy nyújtott segítséget azoknak, akik a háború okozta nehézségektől szenvednek. Isten gyógyító és életeket helyre állító szeretetét kell tovább adnunk a mai világunkban.

Hogyan tudunk ma, egy energia válság közepette kiutat mutatnunk. Biztos vagyok benne, hogy Seregélyesen is vannak özvegyasszonyok, akik egyedül élnek, és nehéz terhet jelent a téli időszakban a lakások fűtése. Isten gyermekeiként, egymás testvéreiként példát mutathatunk ebben is. Pár évvel ezelőtt a gyülekezetünkben két idős özvegyasszony, akik még egymáshoz is közel laktak a téli időszakban össze költöztek, hogy ne kelljen két házat kifűteni, és hogy a magányukban ne maradjanak egyedül, vagy segítség nélkül. Megélték a zsoltár szavait: mily jó és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egységben élnek. Fedezzük fel a mostani krízis helyzetben is az egymásra utaltságunkat, az egymás iránti szeretetünknek az áldásait. Rögtön kisebb lett két háztartás ökológiai lábnyoma is, azáltal, hogy megélték a testvéri közösséget, és emellett megannyi áldást is átéltek, megtapasztaltak. Figyeljünk oda a bajban levőkre, és legyünk Isten Szentlelke által is megáldva, hogy meglássuk a megoldásokat a nehézségek közepette.

A természeti, teremtett világunk felé is felelősséggel kell élnünk. Nem zsákmányolhatjuk ki azt, mert Isten sáfáraiként állított minket oda. Újra kell gondolnunk a vízkezelésünket egy olyan időszakban, amikor mindenhol az aszály súlyos következményeivel találkoztunk. Hogyan tudjuk a régi ártereket felhasználni a vízgazdálkodásban. Hogyan lehet a fák telepítésével védeni a felmelegedéstől a környezetünket. A Jelenések könyvének látomásában az Isten trónjától négyfelé ágazik szét egy folyó, amely a népek gyógyítását szolgálja. Tudjunk már most gyógyítói lenni a megsebzett világunknak, és a megsebzett emberi életeknek.

Ugyanígy jelenjen meg a szavunk a társadalmi kérdésekben is. Mit gondolunk a családról, a gyermekvállalásról, mit jelent a házassági hűség, és mit jelent a tisztaság. Mit jelent az özvegyek és árvák támogatása. Legyen a gyülekezetünk egy olyan hellyé ebben a világban, ahol Isten szabadítása és áldása kézzelfoghatóvá válik. Érjen el Isten szava a mi bizonyságtételünk által is iskolákba, családi otthonokba, és a magyar társadalom minden szegletébe.

Isten szavát vigyétek magatokkal, és áldásként éljétek meg ma is. „Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok”