Gen 18

89/1.4. 183. 841. Gen 18. 2o22.o8.28. 759. 844.

Azt hiszem, hogy Ábrahám alakja, története a Szentírásból sokaknak az egyik kedves története. Kisgyerekkortól találkozunk vele, gyermekistentiszteleten, hittan órákon, bibliaórán, igehirdetéseket hallottunk róla. Nemcsak az Ószövetségben, az Újszövetségben is találkozunk vele. Ha meg kellene fogalmaznunk, miért is ilyen népszerű Ábrahám története számunkra, azt hiszem azt mondhatjuk, hogy Ábrahám élete olyan, mint a hétköznapi emberé.

Vagy ugyanezt a mondatot úgy is fogalmazhatjuk, azért szeretjük Ábrahám életét és alakját a Szentírásból, mert betekintést kapunk Isten emberének a hétköznapjaiba. Miért is olyan fontos ez? Ábrahám életét, tetteit, sikereit, küzdelmeit, kudarcokat és győzelmeket egyaránt látunk. Ábrahámot nem csak a vasárnapi, ünnepi ruhájában látjuk, de a hétköznapokban is. Nemcsak a templomban látjuk őt, ahogyan szépen beül a templompadba, és rendesen viselkedik, de életét látjuk a templomon kívül is. Persze ezt átvitt értelemben kell értenünk, hiszen még nincs templom se Ábrahám idejében. De látjuk Ábrahám hitét, látjuk életét, látjuk a küzdelmeit. Látjuk azt is, amikor távolabb van Istentől, és látjuk azt is, amikor közel van hozzá. Látjuk, amikor emberi küzdelmei vannak: Lót pásztorai és az ő pásztorai közötti küzdelmet, és hogy miként tud lemondani akkor is, amikor minden írott és iratlan jog neki biztosítana elsőséget. De látjuk azt is, amikor gyengének bizonyult, amikor az uralkodó előtt Sárát a testvérének nevezi, mert félti az életét.

Ábrahám élete az Istennel járó ember élete, az úton levő embernek az élete. Mert mégiscsak ez a legnagyobb ajándéka Istennek az életünk számára, hogy miközben úton vagyunk az ő országa felé, közben azt is látjuk, hogy Isten is Ábrahámmal jár. Vajon látod-e az életed során, a hétköznapokban, a veled vándorló Urat? Olyan szépen énekeljük: velem vándorol utamon Jézus, de vajon érezzük-e, hogy velünk van még a sír sötét éjjelén is? Olyan nagy ajándéka Isten Szentlelkének az életünkben, amikor meglátjuk, hogy ő itt van mellettünk, és ő velünk jön, és nem marad el tőlünk.

A mai történetünkben Ábrahám hétköznapjaiba enged belátnunk. Vendégek érkeznek Ábrahámhoz. A vendég az ókori keleti ember számára kiemelkedő szerepet töltött be. A vendégjog különös bánásmódot jelentett. Ha valaki hozzám jött, ha valaki belépett a sátramba, az számíthatott a vendégjogra. Számíthatott arra, hogy a sátramon belül biztonságban van. Számíthatott arra, hogy a sátramban menedéket talál. Számíthatott arra, hogy a sátramban étellel, itallal, vagy éppen egy felüdítő mosakodással megkínálják.

Amint megérkeznek a vándorok Ábrahámhoz, látjuk, hogy Ábrahám gyakorolja a vendégeknek kijáró kiváltságokat. Rögtön intézkedik: szól először Sárának, hogy süssön lepényt. Gyorsan kiválaszt egy borjút, hogy azt levágják és elkészítsék. Amikor az Újszövetségben olvasunk arról, hogy gyakoroljuk a vendégszeretetet, mert tudtunkon kívül angyalokat látunk vendégül – mintha erre a történetre hivatkozna az apostol.

Isten az életünkbe való befogadása nélkül nem tudjuk megoldani a problémáinkat. Sem a saját életünkben, sem egy közösség életében. Isten jelenlétére, Isten vezetésére, Isten Szentlelke által gyújtott világosságra van szükség. Először Ábrahám azt éli át, hogy Isten csodát tesz ott, ahol reményük se lenne. 99 évesen Ábrahámnak megszólal újra az evangélium: gyermeketek születik Sárával. Az evangélium azt is jelenti, hogy minden körülmény ellenére is, Isten kegyelme ragyog fel. Nem számít, hogy hány éves Ábrahám és Sára. Nem számít, hogy emberileg, és fizikailag mi a realitás. Nem számít az se, hogy minden ellene mond ennek. Isten csodát visz véghez az életükben. Azért, mert az evangéliumot akarja elhozni számukra. Az evangéliumnak pedig nincsen előfeltétele. Nem az életkortól, és nem az életszentségtől függ. Az evangéliumban az Isten kegyelme jelentkezik, és ennek az öröme minden mást felülír.