Ruth 2

67. gyerekek 620 (Itt allok jaszolod felett d.) 2022. július 10. Ruth 1, 11-19., Ruth 2, 10-13. 449. 184

Válsztásaink és azok következménye

Életünk során folyamatosan választások előtt állunk. Már az óvodában tanulják a gyerekek a választás fontosságát: tavaszi szél vizet áraszt… – éneklik, és ... hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.

Az elmúlt héten hittantáborunkon mintegy 40 gyermek volt jelen. Hittanosaink, akiknek a szülei mikor iskolába beiratkoztak, egy választás előtt álltak. Mit válasszak a gyermekemnek, mire járjon? Hittan órára, vagy erkölcstan órára? Biztos vagyok benne, hogy sok szülő számára ott volt az a mondat is a fülében és a szívében is, amit egykor az Úr asztala előtt megfogadott a gyermeke keresztelője alkalmával: gyermekemet úgy nevelem és neveltetem, hogy ha majd felnő, ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről. Az Isten előtt kimondott szavunk, a fogadalmunk ott volt a gyermekünk iskolába íratásakor is, hogy hittan órára járjon. Mert ezt fogadtam meg, és mert tudom, hogy Isten megáldja a hűséget az életemben.

Nehéz döntés előtt áll minden család, minden gyermek, amikor jönnek a nyári hetek. Mit válasszak a gyerekemnek, melyik táborba menjen? Erzsébet tábor, ami szinte ingyenes az állami támogatások miatt… vagy ott van a sporttábor… melyik gyermeknek nincs szüksége a mozgásra… vagy tánctábor… és még folytathatnánk. Nem is olyan egyszerű a választás.

És valljuk be mi felnőttek is őszintén, nekünk is ott a választás kérdése. Amikor vasárnap reggel van. Amikor egy hét munkája után, fáradsággal kell döntést hozni. Menjek-e templomba vagy pihenjek otthon. Menjek-e az Isten házába, vagy legyek együtt a családdal. Hát most jeleztek, hogy jönnek a gyermekek az unokákkal… Akkor hogyan tudok elmenni a templomba. Mit válasszak vagy mit válaszoljak nekik. Hosszú volt a hét, tele munkával, és nem sok idő jutott a kertre… ki kellene takarítani a lakást… ott van az autó is, amit máskor nem tudok rendbe szedni… Mennyifajta döntés volt a mai nappal kapcsolatban is.

Az elmúlt napokban a gyermekeink Ruth életével ismerkedtek meg. Hallottuk is a beszámolót, és olyan ügyesen összefoglalták a hét témáját, és a tanultakat, hogy én se tudok túl sokat elmondani ehhez, de azért megpróbálok, már csak amiatt is, mert a felnőttek nem voltak itt a héten, és nekünk is szükségünk van arra, hogy Ruth életét megismerjük.

Ruth egy idegen asszony volt, egy idegen országban, Móábban élt. Móábi volt, és az országukba érkezett az apósa, anyósa a két fiával, Mahlonnal és Kiljonnal. Befogadták őket, és a két fiú meg is házasodott, elvették Orpát és Ruthot. Az idegen országban és idegen földön azonban meghalt Naomi férje Elimelek, majd annak a két fia Mahlon és Kiljon. A házasságukban nem született gyermek. Isten próbára tette Naomi életét, vajon a nehézségek között is hű marad-e majd Istenéhez?

Ruth életének a kérdése, mit tegyen? Te mit tennél a helyében? Fiatalon megözvegyült, nem született gyermeke… nem kérdés, hogy még férjhez kell mennie. Az anyósa vissza akar indulni a saját hazájába, a saját népe közé. Vajon induljak-e az ismeretlen felé? Vajon menjek-e az idegenbe? Vajon hagyjam itt a családomat, rokonaimat? Hagyjam-e el a biztosat a bizonytalanért? Móábban Kemós volt az isten, Izraelben pedig az Úr. Kemóst lehetett látni, hiszen kifaragták, szobrot állítottak neki …. Az Úrnak azonban nem volt szobra… Vajon induljak-e el az ismeretlen, a bizonytalan felé, egy ismeretlen néphez, ismeretlen istenhez? Akkor is, ha én magam idegenként érkezem oda? Ezek a kérdések nem először jönnek elő. Ezek, és ehhez hasonló kérdések fogalmazódhattak meg Ábrahámban is, amikor Isten megszólította, elhívta, elküldte, amikor ígéreteket adott neki. Hogy vénséges korában gyermeke lesz. Hogy induljon el arra a földre, amelyet Isten ígér, amelyet még nem ismer. Hagyja el családját, házát, rokonságát, eddigi életét, kényelmét, szokásait…

Isten sokszor bennünket is ki szeretne mozdítani a megszokott életünkből, hogy valami sokkal szebbet, jobbat ajándékozzon nekünk. De vajon el tudjuk-e hagyni a bizonytalanért a biztosat? El tudom-e engedni úgy, mint ahogyan Ábrahám elengedte? Először a népét, rokonságát, országát, városát. Aztán amikor Isten még ennél is sokkal többet kért, hogy áldozza fel a gyermekét, Izsákot, akit Istentől sok idő múlva kapott… Ábrahám Istennek maradt engedelmes, és vette Izsákot, és felvitte az áldozati tűzhöz való fával együtt a Mórijá hegyére, és kinyújtotta kezét Izsákra, hogy őt ott feláldozza.

Isten a hűségünket keresi ma is. Ahogyan Ábrahám hűségét kereste, ahogyan Ruth hűségét kereste, amikor a hazáját, rokonságát, háza népét, gyermekkora óta ismert isteneit maga mögött hagyta, és elindult a számára ismeretlen Betlehem felé.

Mi tudjuk, hogy ki volt betlehemi… Ma Isten a mi életünket is arra hívja, hogy legyünk hűségesek hozzá. Gyermekek, akik hűségesen itt voltak a táborunkban. És várja a felnőttek hűségét is. Megáldja a hűségesen megtartott fogalamakat az életünkben. Amiket itt az Úr asztalánál megfogadtunk. Hogy hitben nevelem és neveltetem a gyermekemet. Hogy én magam is hűséges, rendszeresen úrvacsorázó, az egyházamért, gyülekezetemért áldozatot hozó tagja leszek az Isten népének. Megáldja a hűségemet, fogadalmamat, amit az Ő házában tettem: hogy hűséges segítőtársa, gondviselője leszek az életem párjának. Hogy gyermekeinket hitben neveljük.

Isten ma is ezt a hűséget várja, keresi az életünkben. Keresi Ruth életében, a gyermekeink életében, az én életemben.