2Sam 16

501 508/1-2. 6-7. 827/1-2. 23 2022042 2Sam 16, 5-13. 841 751

Mibe kapaszkodsz?

Dávid életének és történetének talán az egyik legdrámaibb részét olvastuk az elmúlt napokban. Királyként üldözötté vált saját országában, és fejére is vérdíjat tűztek ki. Ahogy a fejezetet olvassuk, szinte a nagyheti események jelennek meg előttünk: elárultatás, a fájdalmak útja, a szenvedések napjai. Dávid menekül, és része van a megaláztatásokban, miközben sokan akik eddig mellette voltak már elpártoltak tőle. Mennyire igaz a példabeszédek könyvének mondata: minden időben szeret a barát, de testvérré a nyomorúság idején válik. Igen, ott a nyomorúság közepette éli át Dávid, mit jelent elhagyottnak lenni. Mintha a kereszt fénye vetülne erre a történetre, amikor a magvából származó ott a kereszten felkiált: én Istenen, miért hagytál el engem.

Minden időben vannak olyan emberek, akik a hatalomnak a barátai. Ők hűségesek a hatalomhoz – és bármilyen változás esetén is csak a hatalomhoz lesznek egyedül hűségesek. Abban a pillanatban, ahogy változik valami biztosak lehetünk abban is, hogy továbbiakban már nem lehet rájuk számítani, mert ők a mindenkori hatalom barátai. Nem kell az ókori Izraelig, Dávid királyságáig visszamenni, elég csak a 4o-es és 5o-es évekre visszatekinteni, hogyan lettek egyik pillanatról a másikra a nyilasokból az új rendszer szakember gárdája, hogyan foglalták el helyüket az ÁVH-ban.

Dávid átéli azt a fájdalmak útján hogyan fordítanak hátat neki korábbi szövetségesei, és hogyan marad csak maroknyi ember körülötte. Isten elkezdi az uralkodó Dávid életéből kivenni azokat az embereket, akikben eddig bízott, akikre eddig támaszkodott. Dávid életében ez az út vesszőfutáshoz hasonlít. Fájdalmas, megalázó, de egyben azt is láthatjuk, hogy megtisztító is tud lenni az élete számára. Mint ahogyan a hívő ember életében is a próbák megtisztítóak és megerősítőek is tudnak lenni. Isten fel tudja használni még a legnehezebb időszakot is arra az életünkben, hogy hozzá közelebb kerüljünk, és hogy bűneinket meglátva, felismerve azoknak hátat fordítsunk.

Miközben látjuk Dávid életében a lejtmenetet, közben szeretnénk tudni az okát is. Szinte az egész család széthullását látjuk Dávid életében, gyermekei életében a tragikus eseményeket. Dávid gyermekei erkölcsi hanyatlását: Dávid fia, Amnon megerőszakolja féltestvérét, Támárt. Dávid fia Absolon édes testvére megbecstelenítésére válaszként meggyilkolja féltestvérét, Amnont. Absolon atyja ellen fordul, hatalomra tör, bevonul Jeruzsálembe, Dávidnak menekülnie kell a saját gyermeke elől, hogy életét mentse.

Milyen sokszor tudunk mi panaszkodni a családunk, gyermekeink miatt, és ahogy erre a történetre tekintünk, akkor szembesülünk vele, hogy Dávid életébe mekkora próbákkal kellett szembenéznie. Mikor keressük Dávid életében azt a gócpontot, amiből mindez elindult, ott látjuk Betsabéval való vétkezése történetét. Amikor minden emberi és isteni rendelést félresöpört, amikor engedetlenné vált Istennel szemben. Nemcsak gonosz kívánsággal tekintett Betsabéra, de kiteljesedett és megvalósult a házasságtörés. A házasságtörés következtében Betsabé gyermeket várt Dávidtól, Dávid pedig, hogy mentse a helyzetet, hazahívatja a seregéből Úriást, hogy az feleségével tudjon hálni, és magát ezzel megpróbálja tisztázni. A bűn pedig egyre inkább olyanná válik mint egy örvény. Úriás nem megy be feleségéhez, így Dávid eldönti, hogy hűséges katonáját a halálba küldi az ellenséggel való harcok során. Parancsot kapnak Úriás katona társai, hogy hagyják ott magára, egyedül a leghevesebb harcok közepette. Feledkezzenek meg a bajtársiasságról, és legyenek Dávid tervének cinkosai, végrehajtói.

Mindezek után látjuk Dávid életében azt, hogyan teljesedik ki a bűn, és valóban halált nemz: Dávid elveszti a bűnben fogant gyermeket. Majd jön Amnon és Támár története, majd Amnon meggyilkolása, Absolon trónra törése. A bűn szövetét, a szálakat látjuk, milyen messzire vezetnek. A bűn az ajtó előtt leselkedik, rád van vágyódása, de te uralkodj rajta.

A felolvasott történet mégis Dávid Istenhez való tartozásáról is szól. Megalázott és kiszolgáltatott helyzetben a fia, Absolon és seregei elől menekülve kerül egy szoroshoz, ahol egy másik, régi ellenség, Saul királynak egy híve szidalmazza, ócsárolja, és kövekkel is dobálja Dávidot és seregét. Dávid pedig nem nyújtja ki a kezét Símei ellen. Sőt, mikor hű katonái ajánlkoznak, hogy elfogják és megölik ezt az átkozódó benjáminitát, Dávid visszatartja őket a vérontástól. Hagyjátok, ha Isten mondta neki, hogy ezeket mondja.

Dávid Isten előtt alázza meg magát, és Istentől fogadja ezt a vesszőfutást, megaláztatást. Isten ellen pedig nem harcol. Miközben Isten kivett oly sok embert Dávid életéből, korábbi szövetségeseket, most Dávid belekapaszkodik Istenbe, és Istenre bízza magát. Dávid felismeri, hogy a bűn és a bűn büntetése is ott van életében, és meg tudja magát alázni Isten előtt, meghajolva az Ő akaratának. Sok mindenki ellen harcolt már, de Isten ellen nem indul csatába. Inkább még a feléje dobott köveket is elhordozza, mert arra az Úrra tekint, aki a bűnbánó szívet szereti, és aki elfogadja a hozzá térő bűnöst is.

Dávid most Isten kezébe kapaszkodik. Nem a saját kardjában bízik. Nem rántja elő, hogy levágja az ellenségét, pedig megtehetné, hogy Símeit elfogja. De még csak nem is dől a kardjába Absolon lázadása miatt. Ott hagyja a kardját a helyén, és Isten elé viszi ügyét.

Nem tudom, hogy most a templomban ülők közül kinek mi zajlik a lelkében. Van akinek talán olyan pillanat van az életében, amikor azzal kell szembenéznie, hogy az életében most az elengedés pillanata van. Amihez eddig ragaszkodott, amibe eddig kapaszkodott, azt kell elengednie, hogy üres kézzel minden mást eleresztve annak a kezébe tudjon belekapaszkodni, aki érte a Golgotán szélesre tárta karjait.

Miközben Dávid saját életével is szembenézett, és miközben oly sok mindent vett ki Isten a kezéből, hatalmat, királyságot, birodalmat, gazdagságot, embereket, szövetségeseket, Dávid oda talált a kegyelmes Istenhez, akibe még a legnagyobb megalázottságban is belekapaszkodhat.

Legyen így ez a mi életünkben is.