1Sam 25

712/1-2. 494 731 1Sám 25, 9-22. 2022.03.20. txt 1Sam 25, 23-39. 130/1-2. 175

Kedves Testvérek!

Dávid királlyá válásának az útján az egyik utolsó állomását látjuk. Saul még él, de királyságának a végnapjai ezek. Dávid már maga mögött tudja a déli területek szövetségét, és most az északi területeken tartózkodik, és az egységes királyság szempontjából is egy fontos történet áll előttünk. Vajon támogatni fogják majd őt Északon is, nemcsak délen? A bibliai történet ezt az eseményt mondják el, de az eseményeken túl lássuk ennek a történetnek a szereplőit, és hogy hogyan formálja az életüket Isten.

Ennek a történetnek és az a saját életünk történetének egy kulcskérdése van: Hogyan működik Isten az életemben – mit engedek át Istennek és hova engedem őt be?

Hogyan működik az életedben Isten és mit engedsz át Istennek? Miként jelent meg ez a kérdés az elmúlt heted eseményeiben. Azt hiszem amikor erre választ szeretnénk adni, a legelső dolog mégiscsak az, hogy mennyire tudok bízni Istenben, mennyire vagyok biztos az Ő ígéreteiben, és mennyire tudom rábízni magamat ezekre.

A bibliai történetünknek 3 szereplője van Istenen kívül: Nábál, Nábál felesége Abigail és Dávid. Életükön, tetteiken keresztül is látjuk Isten munkáját, mint ahogy a mi életünkön és tetteinken keresztül is mások látni fogják Isten munkáját.

Nábál neve beszédes név: azt jelenti bolond. Nem tudjuk, hogy vajon ez volt-e az eredeti neve Nábálnak, vagy ez egy ragadványnév volt, egy gúnynév volt. Nem valószínű, hogy egy szülő a gyermeke születésekor ilyen nevet adna, de ha nem is akkor kapta, mégis minden jel arra mutat, hogy most felnőtt korában ezen a néven szólítják. Az első zsoltár beszél nekünk a bölcs ember, az Isten embere, az Isten törvénye szerint élő ember és a bolond ember életéről. Az Isten szerint élő embernek az élete olyanná lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, mely idejében meghozza gyümölcsét. A bolond, Isten nélkül élő ember élete pedig olyan lesz, mint a pelyva, amit a szél széthord.

Mit látunk Nábál életében? Nábálnak ott volt a nagy vagyona és gazdagsága. Hatalmas nagy nyája, emberei, szolgái, kiterjedt földterületei, jószágai, gazdagsága volt. A történet, ahogyan előttünk megjelenik, megmutatja, hogy Nábál pásztorait és állatait Dávid embereivel együtt védték. Olyan volt számukra, mint egy kőszál – mondja Abigailnak az egyik szolga. Védték Nábál értékeit, jószágait a vadállatokkal szemben, és védték a rájuk támadó rablókkal szemben. Annyi mindent magáénak tudhatott Nábál, kapott, kapott, kapott. Azt lehetett látni, hogy Dávid tartózkodása alatt még jobban meggazdagodott. Hogyan volt jelen Nábál életében Isten? Megmutatta áldásait abban, ahogyan gyarapodott. És hogyan engedte be Istent Nábál az életébe? Vajon tudott-e hálás lenni mindazért, amit Istentől kapott? A történetben azt látjuk, hogy a birkanyírás idején nagy ünnepséget és lakomát rendez. Máshogyan fogalmazva nemcsak megünnepli az eredményt, de a legkeményebben dolgozókat egy vacsorán vendégül látja. Ez a köteles része, ez az, amit gazdaként meg is kell tegyen az emberei, szolgái számára. De vajon tud-e ezen túl is adni? Minket is kérdez ez a történet, hogy vajon bolond módra éljük az életünket, mindent a kezünkben tartva, vagy vajon ott van-e a hála a szívünkben, és oda tudjuk tenni Isten elé is? Nábál amikor Dávid emberei megjelennek, és elmondják, miként voltak jelen az életében, miként segítették a gyarapodását azáltal, hogy védelmezői voltak elutasítja őket, sőt még gúnyt is űz Dávidból. Gazdag emberként alázza meg, azt aki egy darab kenyérért nyújtja ki a kezét: kigúnyolja és megalázza a szegényt. Azt mondja, azt se tudja honnan jött, és annyi mostanában a szökött szolga. Nábál bolond, mert úgy viselkedik mint a bolond gazdag, és nem tudja Isten előtt se hálára nyitni a szívét. Pedig Isten kegyelme ott volt, jelen volt az életében és áldása megmutatkozott mindenén. Milyen nagy ajándéka az életünknek, ha mi magunk meg tudunk nyílni Isten előtt, és a hálánkat a felé megmutatott hálaáldozatunkkal is ki tudjuk fejezni.

Abigail mintha férjének Nábálnak az ellentétje lenne. Nemcsak szíve nyitott, de kinyílik a szeme a bajban is, és vág az esze. Ő tudja, hogy mit jelent megajándékozottnak lenni. A kegyelem mindig azt jelenti, hogy tudom, amim van azt Istentől kaptam. Abigail nemcsak szívét tudta kinyitni Isten előtt, de ki tudta nyitni a gazdagságát, a pénztárcáját is Isten előtt. Amint meghallja a hírét annak, hogy hogyan viselkedett Nábál Dávid embereivel, rögtön cselekszik. Ő nem tartja vissza a szükségben levőtől mindazt, amit Istentől kaptak.

Ez a titka a hívő ember életében is az Istennek bemutatott hálaáldozatnak. Oly sokat kaptam Istentől, mindent tőle kaptam az életemben, és hálámat azzal is megmutatom, hogy visszaadok abból, amit kaptam.

Abigail nemcsak a gyors döntésével és ajándékával, hálaáldozatával mutat nekünk példát, de azzal is, hogyan tudja magát megalázni. Földig tudott hajolni Dávid előtt – mert aki megalázza magát, az felmagasztaltatik. Abigail szavai békességet szereznek. Bölcsen szól, és magának Dávidnak is Isten akaratát és ígéreteit juttatja eszébe. Hogy legyen késedelmes a haragra. Hogy Isten maradandóvá teszi a trónját. Bölcs szavai még a vérontástól is visszatartja.

ne tapadjon vér a királysága megszerzésében – ne bánjon majd meg később

Dávid – védelmez, igazságérzettel választ adni kész

kész arra, hogy elismerje más bölcsességét – egy asszonyét