1Sam 24

78/1-2. felolv. 226. 714/1-2. Lekc. 1 Sam 24, 1-9. 2o22o313 Txt: 1o-23. 157/1-2. 642. Himnusz.

Kezek

A felolvasott történetettel, kevesebb történelmi részlettel ugyan, de a 35. zsoltárban is elolvashatjuk. Bár nem vagyok se színházi-, se filmrendező, mégis, ahogyan ezt a fejezetet elolvastuk rögtön megragadott a történetben jelen levő kezek.

Kezek, melyek mindent elárulnak egy-egy személyről. Amikor megérkeztünk Sárbogárdra, hat évvel ezelőtt, meglepődtem azon, hogy nem volt szokás a gyülekezetben a kézfogás. Pedig olyan fontos, és olyan sokat elárul, akár 1-2 másodpercnyi találkozásban is, ahogyan kezet fogunk egymással. Az elmúlt két esztendőben is, csak ha nagyon fontos indoka volt, akkor maradt el a kézfogás a templomajtóban. Sokat elárul akár egy beszélgetés során is, ki hogyan tartja a kezét, ki mit csinál a kezével. A testbeszédnek, a testi nonverbális kommunikációnak is fontos része, és oly sok mindent elárulnak a kezek. Sokszor a nyelvünk mást mond, mégis a kezeink elárulják azt, hogy mit gondolunk.

Ebben a történetben a kezek beszédesek. Kinek, mikor, hol van a keze, mi van a kezében és hova tartja a kezét.

Hogyan érkezik Saul Én-Gedi pusztájába? Saul 3ooo ember kíséretében érkezik: fegyvert fogó, harcra emelt kezekkel érkeznek. Ezek a felemelt kezek erőt, erőszakot, bosszút és megtorlást jelentenek. Az ellenségre emelt kezek ezek. És milyen könnyen vált maga Dávid is ellenséggé? Aki a királyért és a népért harcolt, aki győzedelmet aratott a filiszteusok felett, most már Saul király által megbélyegzett ember lett és életére vérdíjat tűzött ki. Félelmetes lehetett a látvány, amit 3ooo dühös harcos mutatott. De vajon az elszabadult indulatokat, a dühös, és vérszomjas kezeket, vajon le tudja-e csitítani valaki? Saul király úgy megy Dávid után, mint aki nem visszafogni akarja ezeket a kezeket, hanem éppen ellenkezőleg, a saját kezét lendíti a magasba, hogy abból megtorlás származzon.

Egy másik oldalon is ott látjuk a kezeket. Dávid embereinek a kezét. Először talán ezek a kezek csak reszkető kezek, amikor Saul a barlangba befordul. Ha tudták, látták, hogy hányan vannak Saul mögött, hogy 3ooo emberrek közeleg, akkor ezek a kezek remeghettek a félelemtől is. Aztán ezek a kezek bosszúra mozduló kezekké váltak. Mikor kiderült Saul sebezhetősége, mikor már nem a veszélyt érezték, bosszút akartak állni. Milyen hirtelen, egyik pillanatról a másikra változnak ezek a kezek. Kezek, melyeket nehéz feltartóztani. Kezek, amik már szinte maguktól indulnak, maguktól cselekszenek.

Furcsa belegondolni, el se tudjuk képzelni azt, ami most Ukrajnába zajlik. Most a háborúnak az iszonyata van jelen, de talán keresztény emberként még jobban félek attól, mi lesz akkor, ha kitör a béke. Ha vége lesz a háborúnak? Vajon a béke napjaival mi fog majd a felszínre törni a mélyből? Vajon talál-e utat a megbocsátás, vagy a bosszúállás démona fog elszabadulni és eluralkodni a szívekben. Dávid emberei bosszúra, megtorlásra felemelt kezekkel rontanának rá Saulra. Ha nincs ott Dávid és ha nem fogja le a kezüket.

Dávid keze megfontolt kéz. Nem siet a bosszúra. Az ő keze visszatartó kéz, másokat is visszafog a vérontástól, a bosszútól. Furcsa látni a hadvezért, a katonai hőst, hogy kezében nem fegyver van, hanem a legnagyobb fegyver, amivel ember rendelkezhet: Ő Isten kezébe kapaszkodik. Felfelé emeli kezét. És hadvezérként is tud megalázkodni. Az előtt a Saul előtt is, aki az életére tört. Mert az Úr felkentjeként tekint rá. Dávid keze felfelé emelt kéz: nem bosszúra, nem fegyverrel, nem átokra, hanem Istenhez felemelt kézzel éli az életét. Ő Istennek adja át az ügyét – perelj Uram perlőimmel, harcolj én ellenségimmel.

A történetben ott van az a pont is, amikor Isten Lelke újra megmutatkozik Saul életében. Amikor sírásra fakad, amikor kimondja az igazságot, amikor elismeri Dávid igazát. Milyen nagy dolog, ha az életünkben Isten felismerteti a bűnünket, és ha a bűnvallásból új élet támad. Ne csak a bűn felismeréséig jussunk el, hanem az új életig Krisztusban.

Isten Dávidot különös módon is vezette és formálta. Először mindent elvett tőle. Rangot, katonai sikereket, biztonságot, földönfutóvá lett, az életéért futott. Isten megvizsgálta az életét, és próbára tette, vajon ha mindent és mindenkit elvesz mellőle, vajon bízik-e az Úrban? Vajon amikor üres lesz a keze, még mindig Istenbe kapaszkodik? Utána pedig Dávid kezébe adta Sault. Ez talán még nagyobb próba volt, amikor Isten azt is látni akarta, vajon nem veszi kézbe az életének alakítását, és nem áll bosszút? Dávid ebben a próbában is helytállt. Az Úrra hagyta az ő ügyét, az Úr kezébe tette azt.

Ilyen próbákon minket is keresztül vezethet Isten. Isten adja, hogy benne bízzunk és egyedül rá tudjuk bízni magunkat.

Kezembe adott az Úr

Nem emelek kezet az én uramra, az Úr felkentjére

Sault az Úr kezébe adja

Ahol Isten Lelke indít – Saul hangosan sírni kezd

Jóval fizessen az Úr azért, amit tettél

Esküre emelt kézze!

Isten próba elé állította Dávidot. Miközben népszerű volt, és sokak által ünnepelt hős, közben egyre több mindenkit vett el a közeléből és az életéből. Isten próba elé állít minket: mennyire bízunk benne, mennyire hagyatkozunk rá. l