1Sam 1

5/1-3. 281/196/1-4. 213/155/1. 628 725

1Sam 1, 1-20.

Kedves Testvérek!

A héten kezdtük el Sámuel első könyvének az olvasását. Az elmúlt időszakban sokszor hallottunk újszövetségi igeszakaszok alapján igehirdetést, és most, hogy hűek legyünk egyházunk hagyományaihoz, ószövetségi igeszakaszok fognak következni.

A bevezető története Sámuel könyvének nem másról szól, mint Sámuel születéséről. Ki volt Sámuel? Isten prófétája, aki a királyság kialakulása körüli időszakban Isten eszköze és szócsöve volt, és akinek jelentős szerepe volt abban is, hogyan indult el a királyság Izraelben.

Egy emberi történettel, vagy úgy is fogalmazhatnánk, egy mélységesen emberi történettel van dolgunk. Egy családnak a belső életébe kapunk bepillantást, az életükbe, a küzdelmükbe, a szenvedésükbe. Egy istenfélő és kegyes család élete kerül közel hozzánk. Akiknek fontos volt az Isten az éleütkben, abból is látjuk, hogy évről-évre feljártak a templomba, hogy évenkénti áldozatukat bemutassák. De bármennyire is Istennek tetsző életet élnek, mégis ott van egy nehézség, ott van a család életében egy olyan teher, amit nehezen tudnak elhordozni. Elkánának és Annának nem született gyermeke. Hiába szerették egymást mégse adatott meg számukra a gyermekáldás. Ami ma sem olyan természetes, és ami ma is sok család életében teherként van jelen, több mint 3ooo évvel ezelőtt még inkább teherként volt jelen a család életében. Az élet továbbadásának a láncolata tűnt megszakadni, és Elkáná és Anna mellé bekerült egy másik feleség is, Peninná. Akkor, amikor nem volt mesterséges megtermékenyítés, lombik bébi program, amikor nem volt orvosi segítség, egy család életébe egy másikfajta teher is jelentkezett. Peninná egy másodfeleségként kerülhetett a családba, mivel Anna meddő volt. Az ószövetségi történetek közül jól emlékszünk Ábrahám történetére, milyen sok feszültség keletkezett abból, hogy Sára nem tudott gyermeket szülni Ábrahámnak, és Hágár, a szolgálója szülte meg Izmáelt. Megannyi keserűség és viszály forrása lett az életükben.

És ahogyan emberileg kézbe vették az életüknek az alakítását, a problémájuk megoldását, mindeközben még nagyobb probléma keletkezett a család életében. Peninnának született gyermeke, Annának pedig továbbra sem volt. A féltékenység, a rivalizálás, az egymás felé való kerekedés, a viszály korszaka is bekövetkezett azzal, hogy Peninná bekerült a családban.

Milyen sokszor vesszük észre az életünkben, hogy egy probléma megoldását, amit mi magunk elvégzünk, további problémáknak a gyökere lesz. Mert az ember által hozott megoldások a bűnös emberi természetből fakadnak, és hordozzák is annak minden jellegzetességét. Az ember által kitalált megoldás nem csökkenti a feszültséget, bajt, hanem sokszor szaporítja azt.

Anna egy nehéz terhet vitt az életében. Biztos vagyok benne, hogy a meddősége miatt ott lehetett az önvád is az életében. Nem tudta Elkánát élettel megajándékozni, nem tudott neki gyermeket szülni. Ez a kudarc pedig ránehezedett Anna életére. Nemcsak a másik asszonnyal küzd, de küzd saját magával, és mint a dolgok végső mozgatójával, magával Istennel is ott lehetett Annának a küzdelme. Mit vétett… miért adta Isten ezt a nehézséget, keresztet az életébe. Amit olyan rövid, tömör mondatként olvasunk: de az Úr bezárta a méhét, megmutatja azt is, hogy a megoldást kinél kell keresni.

Hogyan érkezik Anna életének a gyógyulása? Miközben továbbra is ott van egy folyamatos konfliktus az életében, a Peninnával való naponkénti szembenézés, Anna életében már nem ez lesz a meghatározó. Férje, Elkáná kimondja, hát nem érek-e többet számodra 1o fiúnál? Hol van a házassági kapcsolatukban az érték? Mit jelent az értékeknek a sorrendje? Fontosabb-e a probléma, fontosabb-e a konfliktus Peninnával, mint Elkánának a szeretete? Most, ahogyan a házasság hetébe érkezünk, olyan nagy ajándék lehet az életünk számára, ha mi magunk is kimondjuk azt, milyen kincset kaptunk az életünkbe Istentől, és milyen értéket kaptunk, akivel teljes lehet az életünk. Tudjuk kimondani és megfogalmazni a házastársunk számára, mit jelent az életünkben, és hogy milyen fontos szerepet tölt be.

Anna életében ott kezdődik el a gyógyulás felé vezető út, amikor ezek a kérdések tisztázódnak. És miközben Anna életében helyére kerül az emberi szinten is az értékrend, tudja, hova kell mennie. Isten zárta be a méhét, Istennel van dolga. Minden mást, és mindenki mást maga mögött hagyva megy be Isten házába, Sílóba.

Anna a teljes életét oda teszi Isten elé a templomba. Az áldozat bemutatása megtörtént már, és talán sokszor, évente is megtörtént, de most már Anna saját magát viszi oda Isten templomába. Oda teszi Isten elé az egész életét. Itt vagyok Uram, a tiéd vagyok Uram, kezdj most már az életemmel valamit.

Ez a történet megmutatja azt is, hogy miközben Anna sokszor járt ott a templomban, sőt áldozatot is hozott Istennek, mégis, vissza tartott valamit. Most először azonban saját magát viszi Isten elé, és saját magát ajánlja fel. Uram, kezdj velem valamit. Itt vagyok összetörtségemben, itt vagyok a családon belüli konfliktusommal, itt vagyok megsebzettségemben, itt vagyok a másik iránti féltékenységemben előtted, és kérlek, kezdj az életemmel valamit. Tiéd vagyok Uram! Ez Anna életének az átadása. Amikor kimegy, előre megy a templomba. Mint amikor kihívnak valakit vagy valakiket, hogy adják át életüket Krisztusnak, és aki át szeretné adni az életét menjen előre, oda az oltárhoz, az Úr asztalához, ahol imádkoznak értük. Anna oda megy az Isten színe elé. Oda teszi az életét, oda teszi a meddőségét, oda teszi a bűneit, oda teszi mindenét Isten elé.

Anna ahogyan magát is Isten elé tette, rögtön hálaáldozatot is mutatott be Istennek. Talán percekkel vagy órákkal előtte még egy másik áldozat bemutatásnál volt, amikor elfogyasztották a levágott áldozati állatot. De most Anna másféle áldozatot mutat be Istennek: fogadalmat tesz, ha Isten fiú gyermekkel ajándékozza meg, azt az Úrnak fogja odaszentelni, akkor azt a gyermeket oda viszi Isten színe elé, hogy az ő szolgálatába álljon.

Miután Anna ott imádkozott, Éli főpap végül megáldotta. Nem tudta talán azt se, hogy mi játszódott le ennek a keserű szívű asszonynak az életében, egy dolgot látott mégis, mennyire elszánt és eltökélt volt, és mennyire fontos volt számára, hogy az Isten elé odaálljon.

Nem kívánhatunk a saját életünk számára se többet és jobbat, mint hogy oda álljunk Isten elé, ahol csak ő van és én, és ha mindenemet oda teszem az ő kezébe, ott érkezik meg az áldás is. Anna úgy ment el onnan, mint akit kicseréltek. Igen, új szívet kapott és új életet.

.