1 Pt 1, 3-5. 1o-12.

387:1, 2 384 371 :1, 2 Lekc Ps 8 Txt 1 Pt 1, 3-5. 1o-12. 2O21.11.o5. 387: 4,5 391

Kedves Testvérek!

Péter levelének az olvasásába kezdtünk a bibliaolvasó kalauzunk szerint. Ahogyan elkezdjük olvasni Péter levelét, érezzük, hogy milyen bizonyossággal tekint Péter fel az Úrra, és milyen nagy hála van a szívében Jézus Krisztus iránt. Amikor Péter apostol megírja levelét már a keresztyénüldözések korát élik. Jól ismerjük az élete végét – azt gondolom sokan olvasták is Sienkiewicz regényét a Quo vadis-t. Péter maga is mártír lesz, életével pecsételi meg a Krisztusba vetett hitét Rómában, ahol őt magát keresztre feszítik.

Mégis, mintha ezekben a sorokból sokkal inkább a szilárd hitnek a bizonyosságát olvassuk ki, semhogy valamifajta félelmet vagy éppen riadalmat. A keresztyénüldözések ekkor már nem a zsidóság részéről történtek, ez már nem az egyház születésének korai korszaka. Már az első évszázad utolsó harmadában vagyunk, amikor a jeruzsálemi szentélyt már le is rombolták, és a zsidóság maga is üldözötté és hazátlanná vált.

Ahogyan Péter levelét elkezdtük olvasni önkéntelenül is a 8. zsoltár sorai jutottak eszembe. Azok a sorok, amelyeket a világűrbe kiutazó, holdra szálló ember idézett, miközben egy csodálatos látvány tárult fel a világegyetemről, és onnan felülről tekintve a bolygónkról a földről. Kicsoda az ember, hogy megemlékezel róla… Kicsoda az ember, hogy ilyen nagy tisztességet kapott, kicsoda az ember, hogy Isten ennyire törődik az életünkkel. Péter levele el ne feledjük üldöztetések közepette szólal meg, és bátorítást hoz a kis-ázsiai üldözött keresztyének, az üldözött egyház számára.

Nem valamiféle panasz áradat szólal meg az apostol levelében. Ehelyett a különleges státuszát látja Péter, amiben Isten minden Krisztus hívőt részesít. A keresztény üldöztetések miatt Péter úgy érzi, és ezt fogalmazza meg, hogy az utolsó időket éljük. De ez nem valamiféle riadalmat jelent az apostol és a levelének az olvasói számára, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy legyenek még szilárdabbak, tartsanak még jobban ki minden nehézség közepette is. Ha valóban ezek az utolsó idők, akkor az azt is jelenti, hogy Krisztus eljövetele egészen közel van hozzánk.

Az apostol hálát ad Isten bennünk elvégzett munkájáért. Azért, hogy Krisztus feltámadása által élő reménységre újjászülethetett az életünk. Minden üldöztetés és veszély ellenére is tudhatjuk azt, hogy fenn van tartva számunkra a jutalom, amit elkészített nekünk Istenünk.

Amikor Krisztus kegyelme elérte az életünket, amikor Krisztust hit által megragadtuk, attól a pillanattól kezdve nem kérdéses számunkra, hogy Isten üdvösséget hozott számunkra, nem kérdéses, hogy Krisztus feltámadása által örök élettel ajándékoz meg. Ezt Péter a század végén az üldözött és a hitért életét is kockára tevő keresztyéneknek hirdeti. Megéri Krisztusban megmaradni. Megéri vállalni az üldöztetést. Megéri vállalni azt is, hogy mások ezért megvetnek vagy gyűlölnek. Mert nincs nagyobb jutalom számunkra Krisztusnál, nincs nagyobb ajándék életünk számára Jézusnál. Ebben az ádventi időszakban fontos tudatosítanunk ezt is. A legnagyobb ajándék az Isten egyszülött Fia számunkra.

Hogy a mi világunkban is van és még jöhet olyan idő, amikor a hithez való ragaszkodásunk üldöztetést, megkülönböztetést, büntetést fog hozni. Miközben hálásak vagyunk, hogy egy olyan országban élhetünk, ahol ma békességünk van az államhatalommal, közben mind nyugatra tekintve, mind keletre tekintve látunk embereket, akiknek próbákat kell kiállniuk a hitükért. Imádkozzunk a Finnországban keresztyén hitüket megvallókért, akiket bíróság elé visznek. Imádkozzunk azokért a prédikátorokért, akik Nagy Britanniában a Bibliából való felolvasásért letartóztatnak, hogy legyen bátorságuk a hitüket megvallani.

Nincs nagyobb ajándéka az életünknek Krisztusnál. Ne valamilyen drága ajándékot keress a gyermeked, unokád számára – amit aztán jobb esetben 2-3 éven belül eldob, hanem arról a Krisztusról tegyünk bizonyságot nekik, aki nemcsak erre az ünnepre, de az egész életükre a legnagyobb ajándék és áldás. Akinek a jelenléte elhozza az ő életükbe isaz üdvösséget.

Mit mond Péter az üldözöttek számára? Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre. Péter nem azt jelenti ki, hogy az üldözött egyház életéből el fognak tűnni a nehézségek, nem azt mondja, hogy nem lesz már semmiféle akadály előttük, hanem azt hirdeti, hogy Isten megőrzi az övéit az üdvösségre.

Ebben az igében végül azt is látjuk, hogy milyen nagy kiváltság minden nehézség ellenére is kitartani a hitünk mellett. Az üldözött, a nyomorgatott keresztyének életét kiváltságosnak látja az apostol. Mert ők már a beteljesedésben vannak. Sokkal több az övék, mint amit korábban a próféták magukénak tudhattak. Míg azok csak előre tekintettek, és csak várhatták Krisztus megjelenését, addig most már ennek a teljességéről beszél az apostol, hiszen Krisztus eljött, Krisztus megszületett, Krisztus életét megismertük. Péter azt üzeni az első keresztények számára, hogy a próféták nekik szolgáltak. Üldözöttként is tudhatják azt, hogy milyen kiváltsággal ajándékozta meg őket Isten. Még a próféták élete is értük volt, még az ő bizonyságtételük is előre tekintett arra az időre, amikor már Krisztust ismerik. Milyen nagy dolog tudnom azt, hogy még a prófétáknál is nagyobb kiváltásban van részünk.

Sőt, ez az igeszakasz is arról győz meg bennünket, hogy az ember még nagyobb kiváltságban részesül, mint az Isten színe előtt álló angyalok. Itt érezzük, hogy még a 8. zsoltárnál is nagyobb a kiváltságunk, mert még az angyalok is vágyakoznak betekinteni, abba, amit a Szentélek által prédikálnak.

Talán emlékszünk arra, amikor az evangéliumban olvassuk, hogy a betlehemi mezők felett angyali seregek sokasága gyülekezett és jelent meg a pásztoroknak, és dicsőítették és magasztalták Istent. Ebben a történetben az volt a különös, hogy angyalok eljönnek a mennyből, megjelennek a betlehemi mezők felett, de mégiscsak a hús-vér ember kiváltsága, a pásztorok kiváltsága volt, hogy oda menjenek Betlehembe és leboruljanak a megszületett Megváltó előtt.

Péter pedig most azt mondja, hogy az angyalok ugyanolyan kíváncsisággal szeretnének belehallgatni, szeretnének részt venni a földön zajló igehirdetésbe. Milyen nagy kiváltság ez, hogy mi részesei lehetünk, mi hallhatjuk a Jézusról szóló bizonyságtételt, az élet igéjét.