Szabó Sándor 75 évet élt

Szabó Sándor 75 évet élt 2o21 nov 2o

Egyszer, amikor Jób fiai és leányai elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak, hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak. De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az ÚR neve! ©

Gyászoló család, gyászoló és végtisztesség tevő gyülekezet!

Vannak az életünkben pillanatok, amikor olvasunk egy-egy bibliai történetet, és értjük annak a mondanivalóját. És vannak olyan pillanatok is, amikor mi magunk is olyan helyzetbe kerülünk, mikor a mi életünk is úgy megváltozik, hogy azt érezzük, hogy az életünk egy bibliai történetbe csöppent bele. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban a család életében különösen is átértékelődött és átéltté lett Jób könyve. A szenvedő ember életéről szóló könyv. A tragédiákat egymás után átélő ember története, aki egymás után hallja a rossz hírt, és ezek súlya alatt roskadozik az élete.

A Bibliából, Isten igéjéből nem ismeretlen számunkra az Istenben hívő embernek a szenvedése sem. Nem mentes ez alól az életünk még akkor sem, ha hiszünk benne, ha szépen és jól éljük az életünket. Baj érhet akkor is, ha nem vétettünk nagy dolgokban Isten ellen. Sőt, a Szentírásból tudjuk igazán, hogy Isten még a benne bízókat is próbák elé állítja. Sokszor találkozunk azzal a képpel, hogy a színaranyat úgy nyerik ki, hogy tűzben olvasztják meg az ércet. Mintha az életünk ilyen próbában, kohóban lenne, és izzana. Ilyen próbákat adott Isten az életetekben az elmúlt időszakban is.

Hogyan áll Jób akkor, amikor meghallja mindazt a rossz hírt, amit hoznak neki? Megszaggatta köntösét, megnyírta fejét, földre borult. A gyász képei ezek, a gyászoló embernek, ahogyan a gyászát is elhordozza, és megéli, átéli. Miközben az életét, és a szívét szaggatja meg ez a szinte elviselhetetlen rossz hírözön, maga is megszaggatja a ruháját, mert van valami, ami azt is mutatja, valami most szétesett, és megszakadt, és már nem lehet a földi életünkben ugyanolyan, mint eddig volt. A szétszakított ruhát össze is lehet varrni, de soha nem lesz már ugyanolyan. A varrás, vagy az életünkben a sebet, a heget ott hordozzuk. Jób megnyírta a fejét is. A rabszolgaságba került ember képe. Amikor beköszönt az életünk böjtje. Amikor rajtunk kívül álló okok okoznak fájdalmat, és ezt hordozzuk is.

És Jób földre borult. Mert az ember porból lett és porrá lesz. Nem számít, hogy mekkora gazdagsága volt Jóbnak, mégiscsak meztelenül jött a világra és úgy is fog elmenni belőle. Milyen nagy dolog, ha ezt valaki az életében még ideje korán felismeri: másként tekint a földi dolgaira, kincsre, vagyonra, gazdagságra, jószerencsére, mert tudja, hogy ezek ideig valók, ezek elmúlnak, de van valami ami örök. Ma arra a Krisztusra tekintünk fel, aki maga hordozta el helyettünk is a bűnnek a büntetését, és magára vette a golgotai keresztet, arra a Krisztusra, aki gazdag lévén értünk szegénnyé lett, mikor felvette az emberi testünket. Arra a Krisztusra tekintünk ma, aki lehajolt a szenvedőhöz, és aki hisszük, hogy ott volt elhunyt szerettünk kórházi ágya mellett is, akkor is, amikor senki más nem lehetett ott.

A gyász meg is tudja változtatni az életünket. A sokk után vajon mi hogyan állunk fel? Úgy mint Jób, aki miután megszaggatta a ruháját, miután gyászolt, miután porban és hamuban ült, mégiscsak kimondta: az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve. Vagy azt mondjuk, hogy mindent megtagadunk, amiben eddig hittünk: megtagadjuk Istent, elvetjük magunktól az embereket, hátat fordítunk mások szeretetének.

Elhunyt testvérünk ravatala mellett ma hálát adunk életéért. Hálát adunk a jó napokért, munkás életéért, azért az időért is, amikor még a késes műhelyben dolgozott. Hálát adunk azért is, mert türelemmel, jóbi módra élte a napjait, hiszen évtizedeken keresztül betegségében türelmesen viselte mindazt amit Isten próbaként is adott az életébe. Hálát adunk, hogy életének társa, felesége ott volt mellette, és komolyan vette az Isten előtt kimondott fogadalmat is, és elhunyt szerettünk mellett volt jóban és rosszban, egészségben és betegségben, míg a halál el nem választotta őket. Hálát adunk ezért az 52 esztendőért, amit még éppen megélhetett elhunyt szerettünk is. Hálát adunk, hogy szeretetben és gondoskodásban volt része itt, földi életében is, ahogyan szerető családja vette körül az életét.

Jób életét elérték a rossz hírek, a veszteségek is. De a rossz hírnek ellentéte is van, és ez nem más, mint az örömhír. Jób, bár több, mint ezer évvel élt Krisztus születése előtt, mégis ismerte az örömhírt, ezt vallotta is: Tudom, az én Megváltóm él. Ma amikor utolsó útjára kísérjük elhunyt szerettünket, a sok rossz hír után, a jó hírt is elmondjuk, elénekeljük, hitvallásban megvalljuk: tudom az én Megváltóm él, hajléka készen vár reám. Tudom, hogy az a Jézus Krisztus, aki bűntelenként adta oda életét a bűnös emberért, aki letette értünk életét, és húsvét hajnalán feltámadt, tudom, hogy általa el van készítve az örök életem, és általa tekinthetek előre a feltámadásra.

Felesége Marika és fiai Sándor és János

Unokája Zsófi és édesanyja Rita, testvérei Robi, Rudi és édesapja Feri bácsi

elhunyt fia családja: Erika és Szandi és családja,

Testvére Lidus és családja

Testvére József és családja

Hegedűs testvérek és családjaik

Kiss József és családja

Teri ángyi és családja

Unokahúga Marika és férje Feri

Juliska és családja

Pécsről Évikéék

Ópusztaszerről Terézke és Robi

Alapról unokaöccse Robi

Tinódi rokonság

Révész késes család

szomszédok, jó barátok

végtisztesség tevő gyülekezet