Zsid 9, 11-14.

343/1-2. Ó örök Isten siess ker. 591 Erős vár txt Zsid 9, 11-14. 749/1-3. Halld meg bűnöd 351 ó áldandó 360 767 Semmi felől Himnusz

Kedves Testvérek, reformációt ünneplő gyülekezet!

Az elmúlt héten az úrvacsorai előkészítő alkalmakon Isten igéje megszólított bennünket az Ószövetségből, az evangéliumból és az apostoli levelekből, Pál apostol Efézusiakhoz írt leveléből. Először Noé története került elénk, ahogyan az emberi bűn közepette engedelmes-ségben és Istennek tetsző életet élt. Második alkalommal János evangéliumában a házasságtörő nő és a vakon született ember életén keresztül tekintettünk Jézus gyógyító, új életet hozó kegyelmére. Harmadik alkalommal pedig arra csodálkozhattunk rá, hogyan hirdette Pál apostol az Efézusban élők számára az új életet, hogy Krisztus által a hívő embernek Jézus már megszerezte nemcsak a feltámadást, de az övéit már a mennyei világába ültette.

Amikor ma a reformációra visszatekintünk, akkor azt is kimondjuk, hogy az emberi életet, és az egyház életét nemvalami bölcs elgondolás kezdi jó irányba fordítani, hanem a reformációban az Isten kegyelmének a jelét látjuk: Jézus Krisztus az, aki megújítja az életünket. Ez a megújulás pedig nem másként érkezik el, mint az Isten igéjén keresztül, ahol a Szentlélek megérint és megindít bennünket.

Hol történik az emberi világunkba ma megújulás, hol történik az emberi világunkban ma szabadulás, és hol lesz újjá az embernek az élete? Ahol Jézus Krisztus megjelenik. A zsidó levélben ezt olvassuk, hogy Jézus az eljövendő idők főpapjaként nagyobb és tökéletesebb sátoron keresztül jött el közénk. Elhozta Jézus nekünk a mennyt a földre.

Furcsa látni és olvasni ezt a történetet úgy, ahogyan a zsidó levél címzettjei olvashatták. Ott lehetett előttük gondolatban az egész Ószövetség. Látták maguk előtt az ember ég felé való törekvését, ahogyan megépítették Bábel tornyát. Az ember törekvése nem más volt, mint hogy égig érhessen, hogy Isten trónusáig érjen, és hogy nevet szerezzen magának, hogy dicsőséget szerezzen. Hogy maga is istenné legyen. Bábel tornya az ég felé törekvő ember kudarcával zárul. Ezen a történeten keresztül is látjuk, hogy az ember számára tévút, amikor saját magának szeretne dicsőséget szerezni. Isten kegyelméből mégis részesülhet a dicsőségben: amikor Betlehem éjszakájába megszületett Jézus, az angyalok és a pásztorok is láthatták Isten dicsőségét.

Amit itt a zsidó levélben olvasunk, azt mondja el számunkra, hogyhogyan jött le közénk Jézus, hogy helyre állítsa az ember életét. Az életünknek a megtisztulásához kellett Jézus áldozata. Hogy ő valóságosan is oda áldozza az életét értünk.

Jézus áldozata azonban feljebb való az ószövetségi áldozatoknál. Míg azok csak külsőleg tudnak megtisztítani, míg azok csak ideig való megtisztulást tudnak hozni az ember számára, addig Jézus tökéletes áldozatot mutatott be egyszer s mindenkorra, amikor tulajdon vérével szerzett engesztelést Isten előtt.

Jézusnak ez az áldozata már több az életünk számára, mint valami átmeneti megtisztulás, átmeneti elégtétel, hiszen ez örökre szól. Ennek hatása nemcsak a külsőségekben jelentkezik, hanem hatása van az életünk egészére. Ez ott munkálkodik már a lelkünkben is, amikor a lelkiismeretünket más irányba fordítja. Ez az áldozat teszi az életünket hálássá. Mert Jézus Krisztus áldozatára válaszolva már nem valamilyen kényszerből tesszük a jót. Isten Szentlelkének a munkája jelentkezik bennünk, és így már mi magunkat is oda tudjuk szentelni Isten szolgálatára. Amikor nem magunk miatt, nem magunkért, hanem Istennek szolgálunk. A reformációban is ezt ismerték fel eleink, ezt kezdték megélni a hétköznapokban, hogy már nem kényszerből, nem valamiféle előírás szerint, hanem Isten iránti hálából, Isten dicsőségére éltek.

Az úrvacsorai közösségben mi most együtt ünnepeljük Jézus Krisztust, mint főpapunkat, aki testének egyetlenegy tökéletes áldozatával bűneinkért eleget tett. Együtt örvendezünk és adunk hálát azért, hogy minket bűneinkből megváltva szabaddá tett az ő szolgálatára, hogy hálából tegyünk jót az Ő nevét magasztalva és dicsőítve.

Munkálkodjon Isten Szentlelke ma úrvacsorai közösségünkben is, hogy Krisztus testét magunkhoz véve már mi is, a templomból távozva neki tudjunk szolgálni, őt tudjuk dicsőíteni szavainkkal és tetteinkkel egyaránt.