Sermon Tone Analysis

Gen 6: 9-18

Az ember gonoszsága és romlottsága ellenére Isten jó marad az irányunkban

Noé története az emberi romlottság, gonoszság történetét hozza elénk.

Az igazi, fizikális vízözönt megelőzi egy másik özön: a gyűlöletnek és a haragnak az özöne.

Talán még sose olvastuk így ezt a történetet, talán még sosem figyeltünk fel ezekre a szavakra: ellepte, elöntötte, betöltötte a föld egész színét.

Volt egy özönvíz előtti nem fizikai, hanem spirituális özönvíz, egy szellemi szennyezés, ami mindent elért, és betöltött.

Amikor a gyűlölet, a gonoszság, a romlottság, a harag mindent betölt.

Amikor nincs olyan szeglete az egész földkerekségnek, ahol ne lenne jelen a gonoszság.

Noé története ezt az állapotot írja le az ember számára.

Ez a kiindulópont.

Az Istentől elszakadt, az Istennek hátat fordító, az önmagát függetlennek, önállónak, szuverénnek gondoló ember alakját fedezzük fel a történet olvasása közben.

Ez a történet folyatása annak, ami ott az Édenkertben történt.

Az ember szuverén lett: lerázta Istent magáról, hátat fordított Istennek, elhagyta az Isten által kapott rendelkezéseket.

Önhatalmúnak gondolta magát az ember – ehelyett pedig a Szentírás összefüggésében látva az életét, azt vesszük észre, hogy Isten uralmát az élete felett inkább csak felcserélte a bűn uralmára: a bűn a te ajtód előtt leselkedik, és rád van vágyódása.

A szuverén ember nem más, mint a bűn hatalma, a bűn törvénye alá rekesztett ember.

Amikor nem kell nekünk Isten, akkor kerülünk a Sátán kötelei közé.

Milyen érdekes, talán már többen megfigyelték azt, hogy minden kor kicsit a saját korát démonizálja.

Mintha bennünk élne egy mítosz azzal kapcsolatosan, hogy a korábbi kor jobb lett volna.

Hányszor hallottuk mi már az előttünk élőktől, vagy ha már elég idősek vagyunk mi magunk is, vajon hányszor mondtuk ki magunk ezt a mondatot: bezzeg a mi időnkben.

De amikor őszinték vagyunk, és őszintén időt szánunk ezekre a bezzeg időknek az átgondolására, akkor válik egészen világossá, hogy az a kor se volt jobb, talán rosszabb se, mint a mienk, a bezzeg inkább azért jön elő, mert akkor még fiatalabbak voltunk, és mi inkább a fiatalságot siratjuk vagy vágyakozunk vissza abba az időbe.

Mindezek mellett látjuk azt is, hogy talán sokkal nagyobb terhei és nehézségei vannak a mai világnak.

De az a korábbi időszak, korszak se volt szebb vagy jobb a mostaninál.

Bűn által terhelt időben éltek előttünk, és bűn által terhelt időkben élünk ma is.

Ez pedig az Istentől való elszakadtságunkból fakad.

Hogy kitörtünk a minket átölelő atyai kéz védelméből és oltalmából.

Noé idejében, a gonoszság özöne között is ott volt a kegyelmi pillanat.

Azzal kezdődött a menekülés története, hogy Isten az istentelen időszakban is szólni kíván az emberhez.

Ez ennek az ószövetségi történetnek az evangéliuma.

Ez a minden kornak az evangéliuma, hogy Isten gonoszságunk ellenére, annak ellenére, hogy elszakadtunk tőle mégis szólni akar hozzánk.

Isten megszólalása kegyelmi idő.

Akkor is, ha az a bűneinkre mutat rá.

Isten az istentelen időszakban se vált rosszá.

Nem változott meg.

Nem lett haragosabb.

Nem lett bosszúálló.

A gonoszság és erőszak ellenére is menteni akar.

Csinálj bárkát.

Van az összedőlő világ közepette is egy Isten által elkészített menekülő útvonal.

Milyen furcsa látni ezt a történetet és felismerni, hogy miként menekít Isten.

Szól hozzánk, beszél hozzánk.

Szólt Noéhoz.

Nem beszélt mindenkihez.

Sokan talán be is dugták a fülüket.

Sokan talán azt mondták volna Istennek, hogy mi már felnőttünk, mi már a saját utunkat járjuk, nekünk nincs szükségünk tanácsokra, útmutatásokra, törvényekre.

Olyan fontos, hogy az emberek lássák a mi életünket.

Láthatták Noé életét.

Hogyan élt, hogyan viselkedett, hogyan dolgozott, hogyan beszélt a gyermekeihez, hogyan nevelte őket.

Ma is figyelnek az emberek az Isten gyermekeire.

Látják-e hogy mi az Úr gyermekei vagyunk?

Látják-e azt, hogy mi másként éljük az életünket?

És vajon szeretnének-e csatlakozni?

Szeretnének-e mellénk állni a bárka építésben?

Szeretnének-e mellénk állni abban, ahogyan mi éljük az életünket?

Ahogyan a munkahelyen dolgozunk?

Ahogyan a családunkkal élünk?

Ahogyan a házastársammal tisztán élem az életem?

Istennek vannak szabadító tervei.

Mózes idejében is lehetett csatlakozni.

Azt olvassuk, hogy amikor Isten népe kivonult Egyiptomból, sokan velük együtt vonultak ki Egyiptomból.

Isten az életet akarja.

Furcsa ezt kimondani az özönvíz történetét olvasva.

De az első mozdulattól kezdve látni.

Szól Noéhoz, Figyelmeztet.

El fog jönni a nap, amikor ítélettel látogatja meg Isten a földet.

Készülj fel rá.

Ne érjen váratlanul.

Isten nemcsak a baj nagyságára figyelmeztet, de mintha egy tervrajzot is adna.

Hogyan kell megmenekíteni az életet.

Elkészíteni a jövőt.

Elkészíteni a megmaradást.

A túlélést, az életet, a fennmaradást.

Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt!

Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.

Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek.

De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!

– és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Ef 2, 1-10.

TEL o68o2o442

Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében.

Az Istennel járt Nóé.

Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet.

A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt, és megtelt a föld erőszakossággal.

És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert minden ember rossz útra tért a földön.

Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld.

Elpusztítom hát őket a földdel együtt.

Csinálj magadnak bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal!

Így készítsd el: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök, magassága pedig harminc könyök!

Ablakot is csinálj a bárkára: egy könyökre hagyd azt felülről!

A bárka ajtaját az oldalára helyezd!

Készíts bele egy alsó, egy középső és egy felső emeletet!

Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak minden élőlényt az ég alatt.

Minden el fog pusztulni, ami a földön él.

Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt!

Gen 6, 9-18.