Hegedüs Lajos 59 temetése

Hegedüs Lajos 59 évet élt

Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Mt 11, 27-28.

Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. Jn 6,66-7o.

Gyászoló család, gyászoló és végtisztesség tevő gyülekezet!

Gyászunkkal és fájdalmunkkal jöttünk Isten elé, hogy elhozzuk hozzá mindazt, ami ráterhelődött az életünkre szerettünk elvesztése miatt. Fájdalmunkban szeretnénk felülemelkedni, de erre csak akkor leszünk képesek, ha először le tudjuk rakni Krisztus lábaihoz a terhünket.

Krisztus hív ma benneteket, hogy meghalljátok az Ő szavát, hogy megértsétek ma az Ő üzenetét.

Két igéből szólít meg bennünket Isten Szentlelke a gyászunkban. Az elsőben, Máté evangéliuma azt teszi világossá a számunkra, hogy a mi életünket egyedül a mi Urunk ismeri. Még saját magamat se ismerem annyira, mint ahogy engem ismer az én Uram. Olyan jó most ebben az állapotunkban ezt is megértenünk. Talán sok kérdés volt és van bennetek elhunyt szerettünk felől. Mi történt vele, mi zajlott benne. Jézus ma azt mondja nekünk, hogy ezt a terhet is rakjuk le. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Ne hordozd ezt a terhet az életedben, és hagyd az Úrra, mert Ő mindenkinél jobban ismerte elhunyt testvérünk életét. Ő ismerte őt, még azelőtt is, hogy az első szívdobbanása megszólalt volna. A 139. zsoltár igéi szólnak erről: alaktalan testemet formáltad. Ez az Úr ott volt, tanúja volt szeretett testvérünk, testvéretek életének. Látta azt is, amit olyan sokan a környezetéből megfogalmaztak, hogy olyan drága, jó ember volt. Ő látta igazán és valójában az életének minden rezdülését. Látta a küzdelmeket is az életében. Látta és ismerte a nemszeretem napjait is. Ismerte őt gyermekkorától kezdve. De nemcsak a mindenható és mindent tudó Úr ismerte az ő gyermekét, de magát is megismertette vele. Ismerte az Urat már gyermekkorától, hiszen a család, a család otthona az Isten házává is tudott lenni, olyan hellyé, ahol hívő testvérek összegyűltek imádságra, ige hallgatásra. Jól ismerte azt is, amit mi konfirmandusainknak úgy tanítunk, hogy a Biblia üzenete dióhéjban: úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Vajon kell-e ennél nagyobb biztatás ma számunkra?

Ismerte ezt az Urat, a feltámadott Urat, az Élet Urát, az Úr Jézus Krisztust, aki azt mondta önmagáról: én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam. Hálával tekintünk ma vissza életére, és megköszönjük mindazt, amit életén keresztül is áldásként kaphattunk. Láttuk az életében is ott munkálkodó hitet. Azt, amit Péter is elmondott Jézusnak: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. Láthattátok az Ő örömét, és odaszánását is akkor, amikor megfogalmazta, most már úgy szeretne minden vasárnap eljárni az istentiszteletre. Isten látta az ő szívét, a szívének tisztaságát is.

Nehéz erről beszélni, de vannak dolgok amiket nem látunk és nem is láthatunk. Jób könyve, különösen az 1-2. fejezet oda is felemel bennünket, ahova élő ember nem lát be. Tudjuk, hogy a mi világunkban ereje és hatalma van a Sátánnak. Egy dolgot azonban sosem feledhetünk el. Az Úr Jézus Krisztus nála is hatalmasabb. Az Ő szeretete, az értünk megmutatott halálos szeretete győzte le a gonosz hatalmát, törte meg a kárhozatnak erejét. Ez a Jézus, nemcsak életét adta értünk, de életét letette értünk, és alászállt a poklokra, ahogyan a hitvallásban is mondjuk. Még a legsötétebb helyen és a legsötétebb pillanatban sem maradunk Krisztus nélkül.

Ez az Úr ölel magához ma minket is. Ez az Úr ölelte magához testvérünket, akiért ő maga önként letette az életét.

URam, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.

Társa Ildikó, lányai Gabika és Rebeka és családjuk

Társa édesapja

Testvérei: István és felesége Ilonka és családjuk

József és felesége Judit és családjuk

László és társa Marika és családjuk

Nagybátyja és családja

keresztgyerekei

unokatestvérei és azok családja

munkatársai

közeli és távoli rokonok, szomszédok, ismerősök

végtisztesség tevő gyülekezet