1Thessz 2, 1-4. 5-13.

152 491 512/1. 5. 1Thessz 2, 1-4. 2o21.1o.1o. 1 Thessz 2, 5-13. 5/1-2. 426.

Kedves Testvérek!

Pál apostol thesszalonikai gyülekezethez írt levelét kezdjük olvasni. Mielőtt ennek az igeszakasznak az üzenetét keresnénk, előtte két dolgot szeretnék elmondani a thesszalonikai levél hátterével kapcsolatosan. Miután Pál ott járt Thesszalonikában hirtelen távoznia kellett, melynek okát nem tudjuk egészen bizonyosan. Távozása azonban a gyülekezetben feszültséget és bizonytalanságot keltett, amivel kapcsolatosan az apostol a levelében is utal, és erősíti a gyülekezetet abban, hogy bár el kellett jönnie, mégis szívében és gondolataiban ott vannak a gyülekezet tagjai. A másik probléma amivel kapcsolatosan az apostol írja a levelét az a Krisztus visszavárásával kapcsolatos elképzelés. Miközben a gyülekezetben várták Krisztus visszajövetelét, közben voltak, akik elhunytak, és nem tudták egészen pontosan, hogy mit és hogyan higgyenek ilyen körülmények között akár a halottaikkal kapcsolatosan, akár Krisztus visszatérésével kapcsolatban. Milyen nagy dolog, ha egy gyülekezet életében ott vannak kérdések, mert ezekre a kérdésekre tud az evangélium ma is választ adni.

A felolvasott igeszakaszunk az evangélium erejéről és hatalmáról szól. Hatalmas erő lakozik az evangéliumban. Azt hiszem nem is kell túl sokat magyarázni ezt, mert érezzük, hogy mennyire nagy szükségünk van az evangélium erejére. Különösen az elmúlt hetünk eseményei közt, családi tragédiák közt, amikor idő előtt vesztettünk el egy-egy családtagot. Szükségünk van az evangéliumra, és az evangélium erőt jelent az életünk számára ma is.

Az evangélium erőt jelent az életünk számára, ha rá tudunk hagyatkozni. Szükségünk van erre az erőre. Mégis, ha egy pillanatra ma rátekintünk Európa történetére, akkor látjuk azt, hogy hogyan fosztotta meg magát ez a kontinens az evangélium erejétől. Nem ma történt mindez, hanem már a felvilágosodás idején, különösen is, ha arra gondolunk, ami a francia forradalomban történt. Miközben a rációnak, az észnek a diadalát ünnepelték, közben ezzel együtt az evangéliumot vetették el, és száműzték az emberi élet szinte minden területéről.

Amikor II. János Pál pápa Európa jövőjéről gondolkodott, akkor pontosan megfogalmazta, mire van leginkább szüksége Európának. Nem azt fogalmazta meg, hogy bontsák le a határokat, nem azt fogalmazta meg, hogy útlevél nélkül lehessen egészen az Atlanti óceánig utazni, nem arról beszélt, hogy milyen nagy szükség van közös pénznemre, hogy be kell vezetni az eurót, nem azt mondta, hogy kell egy mindenek felett álló, nemzeti kormányok és országok feletti brüsszeli bürokratikus központ, hanem azt mondta, hogy Európát újra kell evangelizálni. Hogy Európának szüksége van az evangélium hirdetésére és meghallására. Semmi másra nincs nagyobb szükség, és semmi másnak nincs akkora haszna, mint az evangélium hirdetésére és annak befogadására. Európa újra evangelizálása azonban nem az európai központokból fog kiindulni. Az Únió nem fog olyan határozatot hozni, hogy holnaptól tessenek hidetni mindenfelé az evangéliumot. Nem fognak létrehozni nekünk rádiókat, nem adnak tévécsatornát a kezünkbe. Hanem ez alulról kell, hogy elkezdődjön. Azzal, hogy itt Sárbogárdon is hirdettetik az evangélium. Azzal, hogy elmondom a szomszédnak is azt az örömhírt, amit vasárnap hallottam. Pál apostol nem arra gondolt, hogy miután megtért a damaszkuszi úton, fogja magát, elmegy a császárhoz, ott a császárt meggyőzi, hogy az egész birodalom területén a keresztyénség legyen az uralkodó vallás, az uralkodó ideológia. Nem, Pál apostol is azzal kezdte, hogy tovább adta az evangéliumot. Vitte az örömhírt városról városra. Az evangéliumot hirdetni kell, mert az igehirdetés által támad hit az emberi szívekben ma is. Az evangéliumnak szüksége van a te ajkaidra is. Hogy továbbadd. Hogy ne hallgasd el. Hogy ne szégyelld. Hogy ne gondold, hogy már idejét múlt. Pál apostol sohasem azon tűnődött, vajon mit fognak mondani, mit fognak gondolni, ha ő elmondja az evangéliumot. Nem az emberekre tekintett. Hanem érezte, tudta, az evangélium erő, hatalom, az evangélium életet jelent.

Különös belegondolnunk, hogy az evangélium hirdetése éppen annak jelent először erőt, aki azt hirdeti. Pál apostol életében is így volt ez. A Szentlélek munkája és ereje által kapott bátorságot arra, hogy hirdesse az evangéliumot. Hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Hogy ő az, aki a bűneinkért meghalt a kereszten. Hogy ez a Jézus feltámadt a halálból, és miután legyőzte a halált megjelent az övéinek. Hogy ez a Jézus ma is itt van, jelen van az életünkben. Ahogyan Pál apostol életében is megjelent Krisztus. És hogy általa nyerjük el a bűneink bocsánatát, általa nyerünk új életet. Általa kap új irányt az életünk.

Hit hallásból – a halláshoz hirdetni kell.

Az evangélium erőt jelent a világunkban

Bátorságot ad – szenvedés és bántalmazás közepette

Nem embertől származik

Nem az ember tetszését keresi

1Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. 2Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben. 3Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. 4Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 5Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: 6nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. 7Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. 8Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 9Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát. 10Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 11Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként 12intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.