Lekc. Gal. 2,2o-21. Txt. Kol 1, 9-14. 21-22.

122./1-2 161/1-6. 3o1/1. 5. Lekc. Gal. 2,2o-21. Txt. Kol 1, 9-14. 21-22. 2o21.1o.o3. 457/1-3.. 397/1-5.

Milyen a Krisztus által vezérelt élet?

Kedves Testvérek!

Pál apostol hálaadással kezdi a levelét. Hálát ad azért a csodáért, ami Krisztus által megjelenhetett Kolosséban. Kolossé egy olyan hely volt, ahol szinte mindenféle vallási elképzelés jelen volt. Nagy hatása volt a misztérium vallásoknak – titkok, homály, sötétség, titkolózás. Emellett pedig a félelem is jellemezte az ott lakók életét, mert erőktől, hatalmasságoktól, démonoktól is féltek, tartottak. Aváros egészére jellemző volt az a turmixos, koktélos vallási élet, kicsit úgy mint a mai világunkban: mindenből vettek egy kicsit, és jól összekutyulták. Ebben a nagy összevisszaságban és zagyvaságban jelent meg egy keresztyén közösség, egy Krisztus követő gyülekezet.

Mi jellemzi a keresztyén életet ott Kolosséban és mi jellemzi itt Sárbogárdon? Mi a keresztyén hitünk egyik meghatározója? Anövekedés és erősödés. Úton vagyunk. Mi nem a célba érkezettek közössége vagyunk, hanem az úton haladó, zarándoklóknak a közössége.

Furcsa talán kimondani ezt, de így igaz: egyszerre van a keresztyén létünkben egy pontszerű esemény, amikor Krisztus ránk talált, amikor Krisztus az életünk része lett, és emellett pedig ott van egy folyamatos változás is, mert az életünk, a hitéletünk is egy folyamatos változás és növekedés. A megtérés és a megszentelődés egymástól elválaszthatatlan része a lelki életünknek, keresztyén létünknek.

Ehhez a növekedéshez van szükségünk Krisztussal és egymással való közösségre. Olyan fontos ez, mint egy virág számára a napfény és a víz. Folyamatosan jelen kell legyen. Milyen nagy baj lenne, ha csak egyszer kapott volna a virágunk öntözést, vagy egyszer kapott volna egy kis fényt. Ahhoz, hogy életben maradjon, ahhoz, hogy növekedjen szüksége van a folyamatos víz utánpótlásra és szüksége van a fényre. Még fontosabb lenne a gyülekezet életében is az, hogy odafigyeljünk azokra, akik életében még csak éppen megjelent a Krisztus. Ha nincs öntözés, ha nincs növekedés, akkor előbb-utóbb valamilyen baj fog bekövetkezni. Pál apostol felelősséget is érez a Kolosséban lakók iránt: növekedjetek, erősödjetek.

Pál azt üzeni számunkra, hogy szükségünk van a növekedésre. Ez a növekedés két részből is áll. Az egyik a fejünkről szól. Ismeretekben való növekedés. A másik a szívünkről és a kezünkről szól: amikor Isten munkálkodik az életünkben, ott elkezdődik egy kifelé való surgárzása is a mi életünknek: a világ számára is láthatóvá és érezhetővé válik, hogy mi Krisztuséi lettünk. Ismeretekben és cselekedetekben is megmutatkozik meg a keresztyén életünk. A Krisztus ismeretében való növekedés mindig egy nagyon mély, belső kapcsolatot is jelent. Nem szabad ezt elhanyagolni. Időt kell rá szánni. Olyan fontos része a hitünknek az egyéni kegyességnek a gyakorlása is. A régiek, eleink, akik még nem az internet világába nőttek fel, tudom, hogy nem állította volna meg őket a hitéletük gyakorlásában egy pandémiás helyzet sem. Internet és okos eszközök helyett ott volt az imádság és az öreg Szikszai, az imádságoskönyv. Meg tudták élni az egyéni kegyességükben is a Krisztussal való kapcsolatukat.

Ebben a Krisztussal való közösségnek, életnek, Krisztus az életünkben levő jelenlétének a következménye lesz az, hogy mi is tudunk már mások élete felé szolgálni, mások életében áldássá lenni. Miért? Mert ezt már Krisztus cselekszi bennünk és Krisztus cselekszi általunk. Pál apostol úgy fogalmazza meg: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Gal 5, 2o.

Az apostol a Kolosséban élők számára is jól érthetően mondja el, mit is jelent a Krisztus megjelenése és jelenléte az életünkben. A misztérium vallásokban ott volt a sejtelmesség, a titkolózás, a félhomály vagy sötétség is. Ebben a sötétségben jelenik meg a Krisztus és ebben a sötétségben van jelen a keresztyén közösség is. Az apostol azt mondja Krisztus szabadított meg a sötétségből és átmentetek a világosságba.

Gyermekkorom utazásiból megmaradt egy emlék. Nagyváradról költöztünk el, és még a nyolcvanan évek közepén sokszor utaztunk oda vissza. Az egyik meghatározó élmény az mindig az esti utazás volt. Amikor a vonat átment a romániai határon, mindig tudtuk, mert ott minden sötét volt. A sötétség pedig félelmet is keltett, a sötétségben megállt a vonat, és felszálltak a katonák, hallottuk a csizmáknak a hangját is. A visszautat pedig gyermekként is úgy vártam: legyünk ott a világosságban, ahol nem a félelem és a szorongás tölti be a szívünket, hanem a szabadság. Krisztus jelenléte ezt a világosságot hozza és adja az életünk számára. Átmentünk a világosságba és átmentünk az ő országába.

Mi ennek a világosságnak a következménye? Mi a Krisztussal való életünknek a következménye? Az, hogy láthatóvá lehet minden az életünkben. Nincs takargatni valónk, titkolni valónk.

Hadd mondjak itt még egy meghatározó utazási élményemet. Vagy húsz esztendeje töltöttem utoljára több időt Hollandiában. Ami az ottani utcákat járva megdöbbentett, az nem más volt, mint hogy nincsenek a házak ablakában függönyök. Ez pedig a régi református hitnek és életnek a maradványa: mert aki Krisztusban van, aki Krisztussal éli az életét, annak nincs tarkargatnivalója. Annak láthatják az életét, annak betekinthetnek a lakásába, ahhoz az este is be lehet nézni, amikor kint sötétség van és a házban égnek a fények.

Vajon a mi életünk mennyire lehetne függöny nélküli? Hadd mondjam másként is, hogy a fiatalabb nemzedék is jól értse. Vajon mit mutatna meg az, ha ma kivetítenénk azt, hogy mi volt a múlt hetünknek a telefonos, számítógépes böngészési előzménye. Lenne-e takargatni valónk, vagy lehetnénk-e olyanok, mint a hollandiai házak, ahol nincsenek függönyök se?

Nem én élek, hanem Krisztus él bennem, ahol Ő uralkodik az életem felett, ott egyre inkább a világosság és a tisztaság fog mindent jellemezni. Mert Krisztus megszabadított valósággal a bűn hatalmából és elvezetett a világosságra. Törölte a böngészési előzményeidet. Megbocsátott. Ilyen egyszerűen. Új élettel ajándékoz meg. Újat kezdhetsz. Eltörölt, letörölt mindent.

A keresztyénségünk lényege pedig ez. Meghaltunk a bűnnek és feltámadtunk a Krisztussal. Új nevet kaptunk.

Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.