Szabó Károly 55 év 2Kor5

Szabó Károly 55 évet élt Járványhelyzetre tekintettel közvetlen részvét nyilvánítástól eltekintenek

Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. Isten pedig, aki minket erre felkészített, a Lélek zálogát adta nekünk. Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. .... Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. 2Kor 5

Gyászoló család, gyászoló és végtisztesség tevő gyülekezet!

Fájdalommal és gyásszal, ugyanakkor hálával és köszönettel állunk meg elhunyt szerettünk ravatala mellett most, amikor oly nagy szükségünk van Isten szavának, igéjének a vigasztalására. Fájdalmunkban keressük azt az élő és feltámadott Urat, aki hisszük és tudjuk, hogy egyedüli és kegyelmes bírája az életünknek. Ahhoz a Jézus Krisztushoz jövünk most, aki ismeri elesettségünket, és aki megélte az emberi létünk minden kísértését, szenvedését is, és aki értünk, bűneinkért feláldozta az életét ott a kereszten.

Fájdalmunk közepette keresztyén emberekként megvalljuk a reménységünket is, hogy Krisztus által tekintünk előre, és a halálon túl látjuk azt az életet, örök életet, amit megszerzett az Úr az őt szeretőknek.

Pál apostol kendőzés nélkül beszél arról, hogy a mi földi életünk olyan mint a sátor, amely előbb-utóbb össze fog dőlni. Ilyen a mi földi életünk – az újszülött első lélegzetvételétől kezdve egyre közelebb van az elmúláshoz. Életünk sokféle próbának van kitéve. Nyomot hagy az életünkön a bűn, nyomot hagynak az életünkön a múló évek, nyomot hagy az életünkön a magány, nyomot hagy az életünkön a romló egészség is, amit akár mi magunk is okozunk. Sokféle nyomát láthatták elhunyt testvérünk életében annak, hogy a mi testünk hasonlít a sátorhoz, ami ideig való, és amit a külső körülmények is meg tudnak tépázni. Mégis milyen nagy ajándéka Istennek, hogy hívő emberekként nemcsak az elmúlásról tudunk, hanem azt is tudjuk, hogy a földi életen túl ott van Isten számunkra elkészített ajándéka. Ez pedig összehasonlíthatatlanul szebb a mi jelenlegi életünknél. Ha szerettük ezt a földi életünket, ha értékesnek tartottuk, ennél is sokkal többet, nagyobbat, hatalmasabbat kapunk a feltámadásban. Pál apostol a sátort a maradandó, szilárd alapokkal rendelkező házzal hasonlítja össze. Ilyen a mi földi életünk, amit Isten ajándékaként felvált az örök életünk.

Hálát adunk ma a gyermek, a testvér, a munkatárs életéért. Olyan sokan érezték, hogyszeretettel fordult az emberek felé, sokaknak segített, és sokan közelről ismerhették, hiszen nemcsak karbantartóként volt jelen a városunk életében, hanem sok idős ember kapujában állt meg, mikor a napi ebédet is elvitte. Segítőkészségének emléke megmarad sokak szívében.

Miközben az apostol látja a földi életnek a sírbahajlását, közben reménységgel beszél arról is, hogy Isten elkészítette a mennyeit is számunkra. Milyen csodálatos és szinte összehasonlíthatatlanul dicsőségesebb lesz az új testünk, és a feltámadott valóságunk. Megannyi bizonyságát adja nekünk a Szentírás: elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben. A Jelenések könyve erről az új életről úgy számol be, mint ahol nem lesz már jelen a betegség, a könny, a fájdalom, a gyász, a halál. Jézus halálával és feltámadásával legyőzte a mi ellenségünket is, a halált, és megtörte a Sátánnak az erejét.

Krisztus győzelme nagypénteken és húsvétkor olyan, mint a nagy háborúknak a sorsdöntő csatái: még nincs vége mindennek, de már minden eldőlt. Krisztus kereszthalála és feltámadás így hozta el a biztos örömhírét annak is, hogy a mi életünkben is győzött a halálunk felett. Az üdvösségünk ott a kereszten dőlt el, és ezért mi életünkben csak hálánkat és köszönetünket tudjuk ezért kifejezni.

Édesanyja

Testvére Imre, felesége Anita, gyermekeik Réka és Flóra

Édesanyjának ikertestvére Margit és családja

Édesanyja sógornője Mária és családja

Édesapja testvérei József, Sándor, Lidus és családjaik

Édesapja elhunyt testvérének lánya Marika és családja

Sok-sok rokon, közeli és távoli rokon

Barátok, ismerősök

Végtisztettég tevő gyülekezet, református egyház közössége