Jer 31, 31-34. Gal 3,19-29.

24/1-2. 13o/1-2. 164/1-3. Jer 31, 31-34. 2o21.o9.19. Gal 3,19-29. 478 /1-2. 458.

Kedves Testvérek!

A törvény és a hit kettőssége kerül elénk a mai igeszakaszban. Gyakran kerül ez elénk, hiszen az Újszövetségben nemcsak a Galata levélnek fontos témája, de Pál apostol Rómabeliekhez írt levelében is fontos szerepet kap. Hit és törvény, de találkozunk másik kettősségben is, törvény és evangélium, vagy törvény és ígéretek. Még a Zsidókhoz írt levél tipológiáiban, példáiban is találkozunk a törvény és a hit vagy evangélium kettősségével.

Fontos látnunk a törvény szerepét, illetve a törvény hasznát is, mert az Újszövetségről sem mondhatjuk azt, hogy a törvény ne lett volna központi helyen. Jézus azt mondja önmagával kapcsolatosan, hogy nem eltörölni jött a törvény, hanem betölteni. Azt mondja Jézus a törvényről, hogy egyetlen egy jóta, vagyis a legkisebb írás egység nem fog elmúlnia abból. Mi a törvény szerepe és haszna az életünkben? Kálvin a törvény hármas hasznáról, tertius usus legis-ről beszél. Mikor a konfirmandusokkal foglalkozunk, akkor ezt összegezve említjük: a törvény hármas hasznát: tükör, fék és ösztöke vagy ostor.

A tükör megmutatja, hogy ki is vagyok valójában. Megmutatja számunkra Isten igazságát, és ezzel együtt felismerhetjük a magunk igaztalan voltát. Kálvin megfogalmazásában a törvényre azért is szükség van, hogy az önszeretet miatt megvakult és megrészegült ember a törvény által kényszerít-tessék önismeretre, erőtlenségének és tisztátalanságának a megvallására. A törvény tükrében gyógyul ki az ember az önhittségéből, gőgösségéből. Kálvin szerint a törvény megmutatja az ember tehetetlenségét, álnokságát és megátalkodottságát. A törvény parancsol, a kegyelem pedig erőt ad a cselekvéshez. A törvény azért adatott, hogy a nagyból kicsinyt tegyen – idézi Kálvin Szent Ágostont.

Mikor Pál apostol a törvényről beszél itt ebben a fejezetben, úgy fogalmazza azt meg, hogy a Törvény Krisztusra vezérlő mesterünk. Olyan mint az a rabszolga, már néven pedagógus, aki az ókori görögök között a gyermekeket kísérte el kézen fogva az iskolához. A törvénynek a legfőbb értelme tehát nem más, mint hogy Krisztus felé vigye az életünket. Úgy is fogalmazhatunk: Krisztus karjai közé kerget minket.

Ha meglátom, felismerem és bevallom azt, hogy a törvény megmutatja az én törvénytelenségemet, hogy nem tudom megtartani azt, amit a Törvény követel tőlem, akkor ez elvezet bennünket a kegyelemhez. Milyen tragikus, amikor valaki csak a törvénynek a súlyát, a törvénynek az átkát érzi. Most, amikor iskolai tanévet kezdünk, és oly sokszor állítjuk a gyermekeket is valamiféle tükör elé, el ne feledkezzünk arról, hogy sokak életében a törvény által mutatott kép, a tükör szerepe hatalmas lelki vívódást, konfliktust okoz. Akik meg akarnak felelni, akik teljesíteni akarnak, és akik saját értékességüket is ezáltal próbálják lemérni. Milyen nagy ajándék az iskolákban az a pedagógus, aki valóban szeretettel tud oda lépni egy kevesebbet teljesítő gyermek mellé, és aki önmagához képest való fejlődéséért meg tudja dicsérni a gyermeket, és tudja inspirálni. A törvényből fakadó felismerés, a magunk bűnösségének a megértése a kegyelem nélkül csak az elveszettséget jelenti. Krisztus keresztjének, az ő helyettes áldozatának és elégtételének a meghallása és megértése tudja elvezetni a bűnös embert a kegyelem elfogadásához.

Maga az Ószövetség is beszél arról, hogy Isten a népe életébe elhoz valami újat. Jeremiás próféta beszél arról, hogy miként változik át az Isten törvénye. A törvény az ember életében egy külső eszköz: tükör, fék és ostor, mind-mind külső dolgok. Amikor a prófétán keresztül Isten megszólítja az ő népét azt olvassuk, hogy törvényemet szívükbe helyezem. Hogy nem kőtáblákra lesz az Isten törvénye feljegyezve, hanem a szívük hústábláira. És ez már az új szövetség képe és ígérete Jeremiás könyvében. Amikor a törvény nem valami külső meghatározó dolog az életünkben, hanem, amikor belülről fakad. Ez már Isten az életünket belülről formáló ereje, ez már Isten Szentlelkének a munkája. A belső törvény.

A minőségi változás akkor következik be, amikor a törvénynek alávetett emberből Isten gyermekévé leszek. Ez a hitnek a munkája, a hitnek az eredménye az életünkben. A Krisztusban gyökerező életünk egy minőségileg más dimenziót hoz el a hívő ember számára. Olyan nehezen lehet ezt körülírni, és elmagyarázni, mégis olyan könnyen megérthető akár egy példázaton keresztül is. Mit jelent hit az életünkben? A hazaérkezést. Amikor a tékozló fiú, aki úgy indul az atyai ház felé, hogy kimondja magában: atyám, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. Ez a tékozló fiú megérkezve az atyai házhoz az atya ölelését és az atyai kebelnek a melegségét érzi, és azt éli meg, hogy ahelyett, hogy egy hátsó ólba vezetnék, kezére gyűrűt húznak, lábára sarut, díszköntösbe öltöztetik és lakomát szereznek a tiszteletére. A megérkezés pillanata ez. Isten gyermekévé fogadott. Nem az voltam, eljátszottam mindent, eltékozoltam mindent, de ő magához ölelt.

Pál apostol azt fogalmazza meg, akik Krisztusba keresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra. Egy új élet kezdődik azzal, amikor Krisztus megjelenik az életünkben. Krisztust öltöttem magamra. Rajtam van a díszruha. Rajtam van a fehér ruha. Új élet kezdődik. Már nem a törvény alatt vagyok. Már nem vagyok annak alávetve. Már nem a törvény rabszolgájaként élek, hanem az Isten gyermekének a szabadságában. Már az életemet nem a kényszer mozgatja, nem a lelkiismeret-furdalás irányítja, hanem a kimondhatatlan köszönet és hála.

Az evangélium világa egy egészen elképzelhetetlen új valóságot hozott el, teremetett meg ezen a földön. Minden időben, amikor és ahol az evangélium hirdettetik, ez az új világ jelenik meg. Megjelenik az új világ vertikálisan és horizontálisan is.

Új módon jelenik meg akkor, amikor az Istennel való kapcsolatunkban átéljük a fiúság lelkét, hogy felkiálthatunk már úgy, hogy Abbá, Atya.

De megjelenik az emberi viszonylatainkban is. El se tudjuk képzelni, milyen volt az az idő az Újszövetség világában, amikor a Krisztusban hívők egy asztalhoz telepedtek le. Leült az asztalhoz a rabszolga és annál az asztalnál ült egy patrícius. Leült az asztalhoz egy zsidó és mellé telepedett le egy pogány. Leült az asztalhoz egy férfi és mellette foglalt helyet egy nő is. Kirsztust öltöttétek magatokra. Minden ebből következik. Krisztus egy új világot hozott létre, ami nélküle elképzelhetetlen lett volna.

,,

De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.