Mk 13, 21-33.

2o21.o8.29. 167 134 Mk 13, 21-33. 484. 2oo

Kedves Testvérek!

A megpróbáltatások és a végidő képei közt látjuk azt, hogy vannak olyan események, amik már bekövetkeztek, vannak olyan események, amelyeket Jézus első tanítványai, az aposto-lok meglátnak és vannak olyan események, amik váratnak magukra. Egyrészt ott vannak a nehézségekről, megpróbál-tatásokról szóló részek: földrengések, háborúk, belharcok, éhínség. Olyan jelenségek, amik Jézus halála óta ismétlődően jelen vannak az emberiség történetében, és amik minket tanítványokat is folytonosan figyelmeztetnek, hogy el ne aludjunk, és el ne feledkezzünk arról, hogy Jézus vissza fog jönni. Ezek nem fognak eltűnni, megszűnni a világ történelméből, és mindig velünk lesznek egészen Krisztus visszajöveteléig.

Azután ott vannak azok a történelmi események, amik Júdea elestéről, a templom lerombolásáról, a zsidó nép szétszóratásá-ról szólnak. És ott vannak azok az igeszakaszok is, amik az első keresztyén közösség üldöztetéséről, megpróbáltatásairól, zsidó és pogány felsőséggel folytatott küzdelemről szól. Ezeknek a történelmi beteljesedését meg is érték az első nemzedékben, látták beteljesedni az apostolok még saját életükben.

Ahogyan olvastuk ezt az igét azt is látjuk, mennyi minden valóban már bekövetkezett, és látjuk azt is, hogy vannak Jézusnak olyan kijelentései amik még váratnak magukra.

Azt is elmondhatjuk, hogy a háborús cselekményeken, éhínségen túl szinte minden történelmi korszakban, szinte minden nemzedék életében jelentkezik az is, hogy hamis Messiások támadnak. Olyan emberek, akik magukat nevezik Krisztusnak, megváltónak, és félre akarnak vezetni embereket, meg akarnak téveszteni. A hamisság és a megtévesztés, félreve-zetés kifejezetten a Sátánnak az eszköztárából való, ezért azt is tudnunk kell, hogy a végidőkben a Sátán munkája még jobban fel fog erősödni. Milyen fontos megtanulnunk Krisztustól, hogy az ő tanítványaiként nem kell mindent elhiggyünk. Keresztyén emberekként az életünknek az egyik jellemzője a hit. Jézus a hit erejéről és fontosságáról beszél, és az elmúlt vasárnap is előke-rült ez a téma az igehirdetésben is. Miért mondja Jézus, hogy az ő tanítványai, és a mindenkori tanítványok ne higgyenek? Azért, mert nem valamiféle vakhitet akar látni Jézus az életünkben. Azért, mert az eszünk, intellektusunk működését nem akarja kizárni. Azért, mert vannak pillanatok, amikor a csodák, csodatételek, vagy éppen gyógyítások is lehetnek a Sátán eszköztárának a részei, és éppen a Krisztus követőinek a megté-vesztésére szolgál. Krisztus arra tanít, hogy higgyünk Istenben, és higgyünk őbenne. És arra tanít, hogy ne higgyünk el mindent, mert a világban jelen lesz a megtévesztőnek, az illúzió keltőnek a munkája is, ezért a hitünkben is ott kell lennie az intellek-tusnak, a gondolkodásnak. A rajongó, és kontroll nélküli hit könnyen félre tud vezetni és a Sátán karjaiba tud dobni bennünket. Krisztus éberségre, gondolkodásra, megkülönböz-tetésre hívja fel a figyelmünket, ami a hitünk gyakorlásához is hozzá kell tartozzon.

Hát akkor hogy is van ez, amikor jeleket és csodákat látunk? Nem minden jel és csoda származik Istentől. A hit és hiszékeny-ség nem ugyanaz. A Sátán leginkább a hiszékenységet tudja felhasználni az utolsó időkben is. Vajon egy csoda Krisztushoz vitt közelebb, vagy valami mást, valaki mást kezdtem a csoda miatt imádni és tisztelni? A Sátán célja az, hogy céltévesztetté legyen Krisztus követője, hogy ne hozzá jusson el.

Végül látjuk az Emberfia megjelenésének a jeleit. Krisztus megjelenése kozmikus jelek közepette jön el. Ez már nem az íme itt vagy íme ott felkiáltása. Ezt a világ minden pontjáról érzékelni lehet, ez láthatóvá válik ugyanabban az időpontban keleten és nyugaton, északon és délen. Mindegy, hogy a Föld-bolygó melyik szegletében vagyunk, mert az egész világon jól érzékelhető lesz. A kozmikus jelek közt látjuk, hogy a nap és a hold, és a csillagok megváltoznak. Azok, amiket Isten elsők között teremtett, amik a teremtői munkájának a kezdetén ott voltak, azokon indul el a változás.

Miközben nagy és félelmetes dolgok történnek, mert a világ-egyetemről van szó, és valami olyasmiről, ami túl van az ember képességén, hiszen ennek a bekövetkeztét nem tudjuk lassítani, feltartóztatni. Közben talán még fontosabb, hogy arra tekint-sünk, aki kezében tartja a világot, aki megteremtette a világegyetemet és aki kezében tartja a mi életünket is. Miközben megszűnik a nap fénye és elsötétül a hold, leesnek a csillagok a helyükről, és miközben az ég tartóoszlopai megren-dülnek, közben azt is látjuk, hogy az, aki Ura mindezeknek és ura az életünknek eljön, megjelenik.

Milyen fontos, hogy megtanuljuk azt, hogy Isten a kezdet és a vég, az alfa és az omega. Gyakran elfeledkezünk arról, hogy a teremtett világ Istennek van alávetve.

Vajon mi különbség van az Istenben hívő ember és az Istenben nem hívő ember élete közt, ha a világ végére tekintünk? Ugyanúgy eljön a világvége, ugyanúgy átéljük azt, hogy a nap melege megszűnik, a fénye eltűnik, a hold sem világít többé, átéljük, hogy csillagok omlanak össze és az ég eresztékei meggyengülnek. Ebben nincs semmi különbség. De mi a teremtett világ elmúlása közben is reménységgel, bizalommal tekintünk arra a Krisztusra, aki megjelenik a teremtett világ összeomlása közepette is. Mi a végítélet közepette is arra a Krisztusra tekintünk, aki feltámadásakor így szólította meg az őt kereső asszonyokat: én vagyok az, ne féljetek. Mi azt a Krisztust várjuk, aki értünk feláldozta az életét, hogy az ítélettől is megmentsen. Azt a Krisztust, aki a kezdet és a vég, az alfa és az omega. Mi a Jelenések Könyvének a Krisztusára várunk, aki új eget és új földet teremt a régiek összeomlása után, és a végítéletben. Reménységgel és bizakodva tekint arra, akit érted átszegeztek, aki az életét odaadta érted, és aki mindene-ket újjá tesz.

….

elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig. Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt!Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!

……..