aug 2o

Én vagyok az élet kenyere. … ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem. Jn 6, 48-51.

Augusztus 2o-ának egy nagy ajándéka többek között az is, hogy a figyelem középpontjába kerül a kenyér. Amiért hálásak vagyunk, amit örömmel veszünk magunkhoz, és amiről valljuk be, egy éven keresztül talán sokszor megfeledkezünk. Azokról is, akiknek köszönhetjük, hogy előttünk lehet, a földet megművelőktől kezdve, a malomban dolgozókon és a fuvarosokon keresztül a pékekkel, bolti eladókkal bezárólag. A verejtékes munka nélkül nem lehetne ott a kenyér az asztalon. A kenyér jó ízét a verejtékes munka adja. A mai világunkban olyan jó, ha ezt is meg tudjuk tanítani a fiatalabb nemzedéknek is.

Sok családban szokás talán, én legalábbis gyerekkoromtól kezdve emlékszem arra, hogy amikor új kenyeret kezdtünk meg – mert akkor még nem falatnyi, 2o-3o dekás kenyeret árultak az üzletekbe, és nem előre felszeletelt kenyerek voltak, a családban mindig egy keresztet rajzoltak rá mielőtt megszegték volna.

Sokszor talán elfeledkezünk, hogy Krisztus nélkül nincs kenyér, Krisztus nélkül nincs élet sem. A kenyér egyik csodája, talán, hogy benne van az élet. Amikor a régiből félre rakok egy kis darabot, és átkerül az újba a kovász – biztos vagyok benne, hogy sok család a Covid időszak alatt sokkal közelebb került a kenyér gyártáshoz is. Olyan jó volt olvasni azt is, miközben sok-sok üres polc volt az üzletekben és tényleg nem lehetett élesztőt találni egy jó évvel ezelőtt, hogy hányan szaporították és hirdették azt, hogy szívesen adnak a sajátjukból, mert ők is kaptak, és megszaporították. Jó lenne ezt a kovászt megőrizni és tovább adni a Covid időszakon túl is. Valamit kaptam, valami nálam elindult és örömmel és szívesen adom tovább. Mert ez a Krisztusi útja a dolgoknak. Mert ezt jelenti, amikor Krisztus bennünk lakozik, és elkezd az életünkben munkálkodni. Ez az evangélium továbbadásának is az útja.

A mai világnak Krisztus hiánya van. Azért is hiányzik belőle az élet. Kell a kovász. Kell az erjedés, kell a mindent átformáló és átváltoztató erő. Ez viszont nincs Krisztus nélkül. Egy olyan világban élünk, ahol sokfelé lehet, hogy ma is kínálnak nemcsak instant élesztőt, de instant Krisztust is. Mondjuk el, azt is, hogy az nem az igazi. A véres verejték, a tövis korona, a korbács nyomok, a kereszt szögei nélkül nincs nekünk feltámadt és dicsőséges Krisztusunk. Ne hagyjuk ki a szenvedő Krisztust az életünkből. Ne hagyjuk ki a szenvedő Krisztust, akkor, amikor ma tőlünk több ezer kilométerre keresztyén testvéreink az életüket kockáztatják a hitükért. De csak a hit tud megtartani bennünket az életben és csak ez a hit ad örök életet.

A hívő emberek, a felekezeteinknek a hívő közössége kell ma is Krisztus hordozóként élje az életét. Ahol meg tudja találni a kovászt az is, aki keresi. Az igazi receptek azt hiszem generációkon keresztül adódnak át. Amikor a rongyossá vált receptes füzetből átmásolja a következő nemzedék az elkészítésnek az otthoni módját. Olyan nagy ajándék, amikor egyik nemzedék a másiknak tovább adja Krisztust is, mert ő az élet kenyere. Mert ő tud csak életet adni. Legyünk hát ilyen Krisztus hordozók, és Krisztust tovább adók.