Lekc Jak. 2, 14-17. Txt: Mk 4, 21.

492/1-2. (134.dall) 225/1-4. 175 (32.dall) Lekc Jak. 2, 14-17. Txt: Mk 4, 21. Lekc. 2o21 július 25. 86/1-2. 196

Jézus Krisztus a tanítványoknak mondja el ezt a nagyon rövid összefoglalást arról, hogy mi is a feladata az őt követő tanítványnak. Fontos meghallanunk és megértenünk ennek az igének az üzenetét. A mai világban sokféleképpen gondolkodunk mi keresztyének is a hit dolgairól, és a minket körülvevő világnak is vannak elképzelései vagy elvárásai a keresztyén ember létével kapcsolatosan.

Krisztus követése a tanítványság alap feltétele. A keresztyén élet, a keresztyénség nincs Krisztus nélkül. Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és hiábavaló a mi prédikálásunk – mondja Pál apostol az 1Kor 15-ben. A feltámadt Krisztus nélkül nincs hit és nincs egyház.

A hit és a hitünkből fakadó cselekedetek egymástól elválaszthatatlanok. Ma egy olyan világban élünk, ahol a minket körülvevő világ azt szeretné, hogy a keresztyén élet láthatatlan legyen. Legyünk a templom falai között, és ott éljük meg a hitünket, de ha lehetséges, azon túl ne legyenek jelen a keresztyén emberek. Vagy ha jelen vagyunk a világban, akkor maximum úgy legyünk jelen, hogy ott vagyunk valamiféle karitatív munkában: osszunk ételt a hajléktalanoknak, segítsünk egy természeti katasztrófa kárvallottjainak. A világ meg akarja sokszor határozni a keresztyén életnek a határait, hogy miként éljük meg a hitünket, hogy hol jelenjünk meg, vagy egyáltalán, ha lehet ne nagyon lehessen hallani a hangunkat. Ha lehet, akkor ne lehessen messze látni a lámpásnak a fényét. Ha lehet, ne legyen látható ez a fény.

A kommunizmus évei alatt az egyház szolgálatát be akarták szorítani, és azt várták, hogy egy pár évtized alatt megszűnjön az egyház. Az egyház működési területét szinte kizárólag a fogyatékos, és értelmi sérült emberek között végzett szeretetszolgálatra korlátozták. Ne legyen utánpótlása a keresztyén életnek, ne foglalkozzon az egyház a fiatalokkal, ne tanítson nyilvánosan, ha lehet, akkor az emberekkel való találkozást is a lehető legkisebbre kell korlátozni. A hit csak a magánügy, csak a magánélet kategóriája lehet, és nehogy bármiféleképpen a missziót végezze az egyház. A keresztyénségből a legalapvetőbb dolgot akarták kivenni: elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket. Ne induljunk sehova és ne tanítsunk, ne hallassuk a hangunkat.

Istennek adhatunk hálát, hogy ezt a korszakot magunk mögött tudhatjuk. És azért is hálát kell adnunk, hogy lelkipásztorok, gyülekezetek sose azt vették komolyan, hogy mit vár el a kommunista állam, hanem azt, mit mond a Szentírás, mit mond Jézus Krisztus, és mi a feladata az ő tanítványainak.

Ma másfajta világban élünk, és nagyon fontos, hogy éljünk és tudatosan éljünk azokkal a lehetőségekkel amiket kaptunk Istentől. Sok dolog változott, de vannak dolgok, amik nem változtak meg a körülöttünk levő világban. A hitet ma is a véka alá akarja száműzni a világ. A hit magánügy mondja a mai világ. De ezt a mondatot máshogy is lehet fogalmazni: ne jelenjen meg a hitnek a megélése a társadalomban, a világban. Miközben sokfelé azt támogatnák, hogy 6 színű zászlós oktatás és érzékenyítés legyen jelen az óvodától kezdve, addig ha lehet, maradjon távol az egyház a közneveléstől és közoktatástól. Hálát adunk azért, hogy bent lehetünk az óvodákban, bent lehetünk az iskolákban, és az ige üzenete oda is elér – nem olyan természetes ez.

Ne legyen hatása a hitnek az emberek életére. Ne formálja se a fiatalok életét. Ne legyen az emberek élete felett egy olyan norma, ami kizár más irányítást. Miért? Mert aki az élete felett egyetlen egy Urat ismer, és annak engedelmeskedik, azt nem lehet olyan könnyen rángatni. Az ellent fog állni olyan parancsuralmi rendszereknek, akik irányítani akarják az élet minden területét. A hit az egy hatalmas nagy szabadságot is jelent, és a hit sokszor az ellenállásnak, a tartásnak, a gerincességnek a kiindulópontja is.

Másképpen is megfogalmazhatjuk. A mai modern ember, a városlakó, a háztömbben élő ki van szolgáltatva a nagy üzleteknek. Ott veszi meg a krumplit, a répát, a szalonnát, a húst, a kukoricát. A városlakó embert sokkal könnyebb befolyásolni. Ki van szolgáltatva. Ahol van egy konyhakert, ahol van egy kis föld, ott nem olyan könnyen tudják az embereket irányítani. Ezért is vette el a kommunizmus ezeket annak idején, hogy az önállóságot, a függetlenséget is megtörje.

Ahol hívő emberek a maguk élete fölött tudják Istent, ott ők nem fognak másnak engedelmeskedni. Nem fognak mindenre igent mondani. Nem biztos, hogy a legújabb divatot, érzékenyítést, elvárást beépítik az életükbe.