Zsolt 124 családi nap

Zsolt 124 1Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR – vallja meg ezt Izráel! –, 2ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek, 3akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk. 4Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. 5Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek. 6Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! 7Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. 8A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.

Kedves Testvérek! Kedves lakóink, kedves családtagok, és kedves intézményünkben dolgozó munkatársak!

A zsoltárok könyve egy kiapadhatatlan forrás az életünk számára. Olyan jó akár naponta is elővenni egy-egy zsoltárt és elimádkozni. Az óegyházi hagyományokban a zsoltárok könyve olyan fontos helyet töltött be az egyház életében, hogy nem nagyon tudtak egyetlen napot se úgy elképzelni, hogy ne olvassanak fel a zsoltárokból. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a zsoltárok könyvében gyönyörű imádságokkal találkozunk, amelyek az élet különféle helyzeteiben születtek. A zsoltárok másik csodálatos ajándéka az életünk számára pedig nem más, mint hogy arra ösztönöz bennünket, hogy mi is részesei legyünk ennek a párbeszédnek. Istennel beszélgetünk a zsoltárok olvasása közben, Istennel beszélgetünk akkor, amikor imádkozzuk a zsoltárokat.

Különös visszatekinteni az elmúlt időszakra, ami mögöttünk áll. Két éve nem találkoztunk, mert a tavalyi esztendő a vírus helyzet miatt egészen másként alakult, mint azt emberileg is valaki gondolhatta volna. Két év hosszú idő. Két év távlatában visszatekintve nagyon sok kedves arc már nincs közöttünk. Miközben hálával és szeretettel gondolunk rájuk, azt is elmondjuk, hogy az elmúlt egy esztendő nehéz napjaiban sokszor volt a kezünkben ebben az otthonban a zsoltárok könyve. Mert szükség volt az imádságra. Szükség volt az imádságra a betegágyak mellett. Szükség volt az imádságra az indulni készülő idős testvéreink mellett. Szükségünk volt arra, hogy érezzük a mi mindenható Istenünknek a szeretetét, és kegyelmét a nehézségek közepette is.

Voltak időszakok, amikor a kommunikáció is nehezebben ment. Mert idős testvéreink közül nem mindenki hall jól, és a látogatás, a személyes találkozás nélkül nem maradt másfajta kommunikáció, mint az egymásért elmondott imádság. Köszönjük ezeket az imákat is, most, hónapok elmúltával is. Aztán Isten kegyelméből és egy-két hozzátartozó nagylelkű adományából is sikerült egy-egy olyan készüléket beszereznünk, amin keresztül már tudtunk a vírus helyzet alatt is úgy beszélgetni egymással, hogy láthatták a szeretteiket a kedves családtagok. Köszönjük, hogy ennek az otthonnak szívükön hordozzák a sorsát, és hogy anyagilag is támogatták lehetőségeikhez képest a nehéz időszakban is, hogy kommunikálni tudjunk. Köszönet a gyülekezet Alapítványa számára felajánlott 1 százalékokért is. De köszönetet mondunk munkatársainknak, akik a járványidőszak alatt is helytálltak, és sokan betegségből felépülve siettek vissza, hogy az intézmény életében minden rendben legyen. Köszönetet mondok személyesen is gazdasági vezetőnknek, akinek a bölcsességére és jól meghozott döntéseire nagy szükség volt megbízott intézményvezetőként is egy olyan időszakban, amikor a létszámunk messze a maximális létszám alatt volt, és így az állami fejkvótákkal is bajban voltunk.

Nehéz időszak volt a dolgozóink és a lakók számára is ez az elmúlt egy esztendő. Az Úr arra is megtanított minket, hogy többet imádkozzunk. Elmaradt találkozások, egymás nélkül eltelt hónapok, ünnepi, születésnapi találkozások helyébe talán nem más maradt, mint hogy egymásért többet imádkoztunk.

Nekem, mint intézmény fenntartónak, mint a sárbogárdi gyülekezet lelkipásztorának most se lenne más a kérésem, mint hogy imádkozzanak értünk. Akkor is, ha most éppen kötetlenebbül találkozhatunk. Akkor is, ha most senkinek az arcát nem takarja el a maszk. Akkor is, ha nem kell szkafander ruhában járnunk az intézmény dolgozóiként – tudom, milyen nehézkes volt ebben a munka, és hogy mennyire várták azt, hogy le lehessen tenni ezeket. Hálát adunk Istennek, hogy most ebben a kegyelmi időben élünk. Hálát adunk Istennek, hogy visszakaptuk a szabadságunkat, és a lakóink is kint járhatnak szabadon. Hálát adunk, hogy már együtt lehetnek a családokkal, és nemcsak hozzánk lehet bejönni, de a lakóink is el tudnak menni rövid időre szeretetteikkel is.

A zsoltár ezzel kezdi, ha nem lett volna velünk az Úr, és ezzel fejezi be: Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.

Áldjuk és magasztaljuk ma a mi hatalmas Istenünket, azt az Urat, aki megmentett minket nemcsak a ránk leselkedő veszélyből, a láthatatlan vírustól is, de áldjuk, hogy azt az Úr Jézust Krisztust adta értünk oda, akiben elkészítette számunkra a szabadulást is, a mi megváltásunkat.