Mk 2, 13-17

431. ifi tábori beszámoló 166. 2021.07.18. Mk 2, 13-17. 274. 471.

Kedves szülők, keresztszülők, nagyszülők!

A legnagyobb ajándék emberileg nézve egy családban nem más, mint amikor egy gyermeket köszönhetünk meg Istennek. Így állunk itt most Isten színe előtt hálaadással azért, hogy Jézus Krisztus kegyelme itt van, és munkálkodik a család életében.

Azt is hozzá tehetjük, hogy azért is hálásak vagyunk Istennek, mert nemzedékeken keresztül látjuk az Ő kegyelmét és szeretetét kibontakozni a Pál család életében. Olyan jó ezért is hálát adni ma Istennek, hogy látjuk nemzedékeken átívelő kegyelmét és szeretetét. A Biblia nyelvén, héberül a családdal kapcsolatos egyik használt kifejezés nem más, mint a sátor. Azok, akik ezalatt a sátor alatt tartózkodnak, azok tartoznak a családhoz. Jó látni, hogy egy család életében még mindig működik az együvé tartozás – ezt onnan is tudom, hogy amikor a nagymama valami miatt nem tud köztünk lenni, majdnem mindig azzal menti ki magát, hogy vagy itthon Sárbogárdon, vagy esetleg Dunakeszin unokázik, vagy pedig azért nem tud köztünk lenni, mert itt van a család. És ennek mi mindig örülni szoktunk, mert hát mi lenne szebb dolog egy nagymama életében, mint ha gyermekeivel és unokáival tud együtt lenni.

A sátor képe a Bibliában azonban egy másik értelemben is előfordul: az Isten lakóhelyét jelenti. Olyan nagy dolog a mai világunkban, hogy ha mindkét sátornak az áldásában részesülhet valakinek az élete: együtt lehetek a szeretteimmel az otthonunkban és együtt lehetünk a szeretteinkkel a templomban. Amikor a mai napon fogadalmat tesztek kedves szülők és keresztszülők, ez a fogadalomtétel azt jelenti, hogy a gyermekem otthonává lesz ez a másik sátor is, ahol az Isten népe gyülekezik és éli az életét.

Egyetlen egy igét is hoztam Zsigmond számára is a 42. zsoltár 9. versét: Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez.

Akeresztség által is megpecsételődik a kis Zsigmond életében, hogy ő is, mint ahogyan eddig a család többi tagja is Jézus Krisztushoz tartozik. Ez a szép zsoltárvers azt mondja el számunkra, hogy hogyan vesz bennünket körül Isten naponta, hogyan gondoskodik rólunk, és hogyan érezhetjük meg teljes életünkben az ő jelenlétét. Nappal szeretetét rendeli mellénk az Úr. Éjjel pedig ott van az Isten iránti hálaadásunk. Ne teljen úgy el egyetlen nap se az életetekben, hogy ne legyen jelen a hálaadás. Ne menjen le úgy egyetlen nap se az életetekben, hogy ne imádkozzatok, ne menjetek oda a kis Zsigmond mellé és vele együtt ne köszönjétek meg minden napnak az áldását. Köszönjétek meg Istennek minden nap végén, amit kaptatok tőle. Legyen ott énekként is az imádság. Amikor a család a nap zárásaként is elkezdi Istent dicsőíteni.

Legyen az életében jelen az a Jézus Krisztus, aki érte is meghalt a golgotai kereszten, hogy a kis Zsigmond életet nyerjen az ő halála által. A keresztség ezt is jelenti: Jézus halálában részesülünk és az ő feltámadásában. Legyen naponta ott a hála ezért is az életetekben, hogy Jézus a legdrágábbat is odaadta értetek, tulajdon életét.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt. És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és a tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak a tanítványainak: Miért eszik együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel? Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.

Kedves Testvérek!

A felolvasott történet az egyház élő lelkiismeretét szólítja meg. A mi lelkiismeretünket. A sárbogárdi gyülekezetét. Olyan gyakran beszélünk a misszióról, és valljuk be, olyan keveset teszünk. Jézus missziói parancsa a föld végső határáig szól, Jézus missziói parancsa minden nemzet, minden nép felé küld bennünket. Mi pedig valahogy ezt redukáljuk. Nincsen olyan megkötése a missziói parancsnak, hogy csak a reformátusok felé végezzük azt. Nincs olyan megkötése a parancsnak, hogy csak az egyháztagok felé, a választói névjegyzékben szereplők felé végezzük. Nincs olyan megkötése a missziói parancsnak, hogy csak a bogárdiak, csak a tinódiak, csak a töbörzsökiek, vagy a körtvélyesiek felé szóljon. Nincs olyan megkötése a missziói parancsnak, hogy csak az értelmiségi réteget kell elérnünk. Nincs olyan missziói megkötése a parancsnak, hogy csak a középosztályhoz tartozó, vagy afelettieket kell csak keresnünk. Mennyi mindent tudunk még elmondani arról, hogy milyen megkötései nincsenek a missziói parancsnak. Mégis mintha mi szeretnénk alkalmazni a saját magunk által elképzelt módon a missziót. Isten áldása pedig valahogy úgy működik a misszió területén is, hogy akkor indulhat el valami, ha komolyan vesszük Istent, ha komolyan vesszük az Ő igéjét és komolyan vesszük magunkat is.

Énekeljük sokszor kihívott minden népből egy lelki népet itt… és énekeljük egy lélekért se érjen vádja téged, hogy miattad nem látta meg őt.

Szeretjük az induló szerű, energikus lelki énekeket. De közben valahogy hátradőlve szeretnénk azt látni, hogy növekedés, gyarapodás, megújulás, megtérés történik.

Az elmúlt héten, miközben mi gyermekeket táboroztattunk a Balatonnál – és hozzáteszem, hogy hálásak vagyunk, és szerintem hálásak a gyermekek is, hogy ott lehettek- Sárbogárdon tevékenykedtek olyan testvérek, akiknek a pólóján azt lehetett olvasni: Feltétel nélküli Agapé. Talán nem is kell említeni, de azért én is elmondom, az agapé Isten feltétel nélküli szeretetét jelenti.

A hit bátorságával jöttek közénk Sárbogárdra. Ezt abból is tudtuk, hogy volt, amikor azt mondták, hogy húszan biztos lesznek, de lehet, hogy 6o-an. Isten szeretetét elvitték mindenhová. Az ifjúsági táborban Jakab levelét olvastuk az elmúlt héten, és Jakab ír arról, hogy jó cselekedetek nélkül nem élhetünk Istennek tetsző életet. Tették ezt úgy, hogy keresték az alkalmat és lehetőséget, hogy segítsenek ott ahol és akinek lehet. Segítettek itt az idős otthonunkban – lecsiszolták a fa részeket, korlátokat, és szépen lefestették a kerítéseket. Isten szeretetét cselekedetekben is megmutatták. De nemcsak nálunk, hanem családi otthon lakói közé mentek, és mentek, ahol szükség volt akár egy egyedül élő ház körüli munkáit elvégezni.

Mi kell hát a misszióhoz? Jézusi szem és jézusi szív. Hogy a szívem először is Jézusé legyen. Ha Jézusé a szívem én is észre fogom venni, akit meg kell szólítanom. Nem fogok emberi módon válogatni abban, hogy kinek szóljon Jézus hívása. Oda tudok menni a vámszedőhöz is. Kedves Testvérem! Neked hogyan kell Jézus megtisztítsa a látásodat? Kik azok akikhez nem mentél oda? Kik azok, akiket elkerültél? Kik azok, akiket nem tudtál elképzelni, hogy itt üljenek melletted a templompadba. Jézus szemével járj a következő héten. Hogy meglásd azokat, akiket ő szólítana meg. Hogy meghívd azokat, akikhez ő odafordulna. Hogy ne te legyél Isten kegyelmének a gátja. Ne irányított csatornaként működjön az életünk. Isten ügyének ne legyek én az akadálya vagy a visszatartója.

Az Úr adjon nekünk tőle kapott új szemet, adjon nekünk megújult látást. Adjon nekünk bátorságot, hogy a Szentlélek erejével el tudjunk indulni, meg tudjunk szólítani, el tudjunk hívni másokat Krisztus követésére.