Mk 1,21-27

Kedves Szülők, keresztszülők, kedves család!

Jézus Krisztus mielőtt e földi világunkat elhagyta volna missziói paranccsal fordult a tanítványaihoz. Mit jelent ez a parancs számunkra, számotokra, mit jelent ez az ígéret a gyermeketek számára?

Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus be akarja vonni az életünket az ő erőterébe. Hogy részesei lehessünk, részesei lehessen a gyermeketek annak, amiről az Újszövetségben olvasunk, az ő szabadító és megváltó munkájának. Ma Jézus Krisztus ebben szeretné részeltetni a gyermeketeket. Jézus életét értünk, értetek, gyermeketekért áldozta oda. Szenteljétek oda ti is magatokat, családotokat Istennek tetsző áldozatként.

Olyan nagy dolog, hogy Krisztus számára ilyen fontosak vagyunk. Olyan nagy kiváltság, hogy a mi életünkre is számít Jézus Krisztus, amikor az egész világra kiterjedő misszióról olvasunk.

Jézus arról beszél, hogy a keresztség az első lépés abban, hogy az Ő követői legyünk. Kedves szülők, keresztszülők, vegyétek ezt komolyan. Jézus tanítványának lenni, egy egész életen át tartó folyamat. Elkezdődik már most az életemben azzal, hogy a keresztségben részesülök, folytatódik azzal, hogy az Isten népéhez, egyházához, egy gyülekezethez tartozom. És tanítvánnyá leszek. Részt veszek azokon az alkalmakon, ahol Jézussal találkozhatok, és ahol Jézusról tanulhatok. Egy kisgyermek számára ez elkezdődik már az ovis hittanokkal, iskolai hittanokkal, vasárnapi gyermekistentiszteletekkel, konfirmációval.

Egy felnőtt életében pedig a templomi istentiszteletek, a bibliaórák és imaórák, gyülekezeti alkalmak azok, ami által mi is a tanítványságban előre haladunk.

Emellett pedig ott van a személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal, a világ megváltójával. Soha ne feledjétek el, hogy ő bár elhagyta a földi világunkat, mégis itt van erejével és hatalmával Szentlelke által is. Ő ma is elérhető. Imádkozzatok hozzá. Ő mondta: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Az Ő ereje Szentlelke által legyen jelen a ti életetekben, gyermeketek életében is. Ámen.

Az előttünk levő történet Jézus nyilvános működésének a kezdetéről származik. Márk evangéliumáról emlékeztetőül egy pár gondolatot meg kell említenünk. Először is azt, hogy az evangéliumok közül Márk evangéliuma született az eseményekhez a legközelebb időben. Nagyon sokszor rövid és tömör leírásokkal találkozunk, és sokszor hasznos az evangélium olvasásánál a történeteket elolvasni Máté vagy Lukács evangéliumából is. Még egy érdekessége az evangéliumnak, hogy a többi evangéliumhoz képest itt nem olvasunk Jézus nyilvános működése előtti időkből, így nem olvassuk a születés történetet sem, hanem rögtön Jézus megkeresztelkedésével találkozunk, keresztelő János működésével.

Az felolvasott igeszakasz atanítványok elhívásával együtt kerül elénk. Kapernaum azt is mondhatjuk, hogy szinte otthonává lett Jézusnak is, hiszen a tanítványok közül Péter és András lakóhelye volt – de talán Jakab és János is a közelből való lehetett, ha nem maguk is kapernaumiak voltak.

Jézus a többi tanítvánnyal együtt, a születési helyükön, az otthonukban elment a zsinagógába. Elment velük az isten tiszteletének a helyére, és részt vett velük együtt az istentiszteleten. Olyan fontos ezt is látnunk és értenünk, hogy Jézus közösséget vállalt a tanítványaival. Nem volt érdekes, hol laktak, milyen nagy település volt az, hogy falu volt vagy város, hogy nagy zsinagóga, díszes volt, vagy egyszerű, oda ment, ahol az övéi voltak. Ma is vállalja velünk a közösséget.

Jézus megjelenése azonban mást jelentett. Jézus jelenléte sokkal több, mint valami szép vallásos beszéd meghallgatása. Több volt, mint valami erkölcsi tanítás, hogyan éljünk szépen és jól, hogyan tegyünk valamit úgy, hogy más hasznára legyünk. Több, mint valami életvezetési tanácsadás. Több, mint valami pszichológiai beszélgetés. Jézus jelenléte az életet jelenti. A visszanyert életet. Ahogyan találkoznak Jézussal ott a kapernaumi zsinagógában, az ott levő emberek nem nagyon tudják megfogalmazni, hogy mi különös Jézusban. Nem tudják megmondani, hogy miben más. Lehet, hogy nem voltak mondatai szebben összerakva, mint a zsinagóga nagy szónokai. Lehet, hogy érvelése nem múlta felül a korának a nagy tanítóit, mestereit, rabbijait. Az ott levő, Jézust hallgató emberek még nem tudják, hogy miért, de Jézus mégis más, mint akiket eddig hallgattak. Azt olvassuk, hogy úgy tanított, mint akinek hatalma van. Mint aki az életet hozza be a terembe. Mint aki a hűvös szellőt hozza be az állott vagy dohos szagú templomba, zsinagógába. Valami egészen mássá teszi ezt a pillanatot. Az élet jelent meg ott, az életet hozta vissza. Az elveszett paradicsom lehet újra az emberé.

Egy tisztátalan lélektől megszállott ember is volt ott a zsinagógában. Nem tudjuk, hogy került oda. Talán valaki még reménykedett abban, hogy ahol az Isten igéje felhangzik, ott csoda történhet. Hogy ott az élete megváltozhat. Hogy a megszállott ember egyszer szabaddá lehet.

A legfontosabb kérdést mondja ki ez a megszállott ember: mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Ezt ma nem a megszálló erő kérdezi tőlem és tőled, hanem Isten Szentlelke. Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Van-e valami közöm hozzád? Vagy csak megszokásból vagyok itt a templomban? Vagy csak megszokásból ülök itt ezen a helyen. Megszokásból ülünk itt, mert már a szüleink és nagyszüleink is itt ültek. Vagy eljöttünk, mert vasárnap illik eljönni a templomba. Eljöttünk, mert úgy tartja a tisztesség, hogy itt legyünk. Mert keresztelő volt, vagy keresztelőre készülünk. Vagy éppen a házasságkötésre készülünk, és hirdetnek. Vagy mert a gyerekek itt voltak a nyári táborban, és most ezen a vasárnapon eljövünk, mert ezt diktálja az illem, a jólneveltség is. Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Mi közünk hozzád, és mi történt velünk az évtizedek alatt, mióta itt vagyunk és itt ülünk a templomban? Változott-e bármi az életünkben? Kaptunk-e itt erőt? Hallottunk-e itt vígasztaló, erőt adó, bátorító üzenetet? Kaptunk-e vígasztalást akkor, amikor gyász volt a szívünkben? Le tudtuk-e tenni azt a terhet, amit talán régóta hordoztunk az életünkben? Kaptunk-e egy falat kenyeret és egy korty bort, amivel le tudtunk zárni múltat, el tudtuk kezdeni az új életet? Tudtunk-e a kiöntött bor által megtisztulni, és újjá lenni? Ma és most Isten kérdez minket. Jézus Krisztus, a názáreti keres bennünket. Tőled kérdezi mindezt.

A megszállott emberből megszólal egy hang: tudom rólad, hogy ki vagy, az Isten Szentje. Vajon ki tudtam-e mondani a názáreti Jézusról ezt a mondatot? Vajon ott van az életemben ennek a bizonyossága ma is? Jézus az Isten Szentje – aki elhozta közénk Isten uralmát. Aki közel hozta hozzánk Isten Szentségét. Aki jelenlétével az én életemre is átsugárzik, és aki által az én életem is mást mutat: halál helyett az élet jeleit.

Ha még sose szólított meg Isten, ha még sose kaptál vígasztaló szót, ha sose tisztította meg az életedet, ha sose kaptál erőt, ha nem szólt bátorítóan az ige számodra, ha nem érezted, hogy az élet igéje hangzik fel, és itt életet nyerhetsz, akkor nem kell többé jönnöd a templomba, sőt, ha nincs itt Krisztus, ha nem szól hozzád, akkor felesleges is eljárnod ide, mert csak illemnek, szokásnak, elvárásoknak teszel eleget.

Aki Jézussal találkozott, az tudja, hogy belőle erő árad, szavának ereje, hatalma van, szabadítást hoz, és élettel ajándékoz. Halld meg ma is az ő szavát.

Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton pedig azonnal a zsinagógába ment, és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Éppen ott volt a zsinagógájukban egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, és hangos kiáltással kiment belőle. Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki. És gyorsan elterjedt a híre mindenfelé Galilea egész környékén.

Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem. Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? … Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. … Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak! Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! Zsolt 118

Kedves Réka és kedves László!

Szívünkben hálával állunk ma meg Isten házában, a templomban és köszönetet mondunk Istennek, magasztaljuk az Ő nevét. Az elmúlt hónapokban nem egyszer találkoztunk már, és a találkozásaink, beszélgetéseink között voltam olyan merész, és azt is megkérdeztem, hogy ennyi év után is fontos-e ez számotokra, hogy megálljunk itt a templomban, és áldást kérjünk Istentől életetekre? Örülök ma veletek együtt, és hálát adunk veletek együtt, hogy ma itt állhatunk.

Azt is hozzá teszem, hogy voltak az elmúlt hetekben olyan pillanatok is, amikor nem személyesen, csak telefonon beszélgettünk, és ez a beszélgetés csak nagyon rövid volt. A rövid beszélgetés után pedig semmi mást nem tettünk, mint ahol lehetett és akivel tehettük imádkoztunk értetek és imádkoztunk Laciért. Imádkoztunk azért, hogy e mai napon ide állhassatok az ő színe elé, amire már régóta készültök is. Papírforma szerint is, már egy évvel ezelőttre terveztük a mai napot. Ma, amikor ide álltatok az Úr színe elé, amikor megálltok az Úr asztala előtt, hálaadással állunk meg, és köszönjük meg azt, hogy Isten szabadulást adott, szabadítást hozott az elmúlt hetekben az életetekbe, de szabadítást hozott a járványban is, és most elé állhatunk hálát adni.

Ez a zsoltár hálaadó zsoltár. A zsoltárok könyvében imádságokkal találkozunk. Ma Isten titeket is be akar vonni a templomi liturgiába, Isten szolgálatába titeket. Mert ez lehet az Istent szerető embernek a legnagyobb kiváltsága: neki szolgálhatok az életemmel, szavaimmal, tetteimmel, és hirdetem az ő jóságát.

Legyen az életetek minden napján ott a zsoltárok könyve. 15O zsoltárunk van a zsoltárok könyvében. Miért olyan drága kincs a zsoltárok számunkra? Azért, mert ezek az imádságok egyéni imádságok is, amiket mi is, ti is, a saját életetekben, élethelyzetetekben elimádkozhattok.

Ez a zsoltár figyelmeztet bennünket arra is, amiről olyan sokszor elfeledkezünk. Van az újszövetségben egy történet arról, hogy Jézus meggyógyított 1o leprást, és a gyógyítás után csak egyetlen egy tért vissza hozzá – mondhatjuk, hogy 1o százaléka volt hálás neki a gyógyulásért. Hozzá tehetjük azt, hogy milyen sokszor ilyen az ember, ilyenek vagyunk mi, és így szoktunk viselkedni Istennel kapcsolatosa is. Az imádságaink is sokszor nem másból állnak, csak kérésekből, csak listából, amit Isten elé tárunk, hogy mit tegyen meg, mivel ajándékozzon meg. Az Újszövetségben olvasunk sok történetet Jézus szabadításairól, egy helyen pedig Jézus példaként állított az emberek elé azt az egy meggyógyult leprást, aki vissza jött hozzá megköszönni azt, amit tett vele Jézus. Ne feledkezzetek meg az Isten előtti hálaadásról sose. Ne teljen el úgy nap az életetekben, hogy ne adjatok hálát Istennek a mögöttetek levő napért. Az Isten iránti hála tud bennünket megelégedetté és örvendezővé tenni. Amikor tudom, hogy amit kaptam nem az én érdemem. Amikor meg tudom köszönni mindazt, amim van, sőt azt is meglátom, hogy mennyivel több jutott nekem, mint amire feltétlen szükségem lenne. Amikor Isten belenyúl az életünkbe, megtanít más szemmel tekinteni az eddigi dolgainkra. Megmutatja számunkra, hogy mi igazán fontos és értékes. Hogy mi az, amire igazán szükségünk van. És mi az, ami valóban elég az életünkhöz. Isten megtanít bennünket más szemmel tekinteni az életre is.

Nemrég olvastam a következő mondatot és szeretném, ha ti is komolyan vennétek: Ha az aggodalmaidat dicséretre cseréled le, Isten a harcaidat áldássá alakítja át.

Visszafelé tekintve is ma hálát adunk azért, mert életetekben eddig is ott volt és munkálkodott Isten, és megmutatta kegyelmét és szeretetét. És erre lehet csak az életünket, a boldogságunkat alapozni. Isten hűségére, kegyelmére, szeretetére. Amikor pedig Isten kegyelme jelen van az életünkben, és mi magunk az aggodalmainkat Isten kezébe tudjuk letenni, ott a harcunk áldássá lesz.

Ezt a zsoltárt énekelték akkor, amikor Jézus Krisztus virágvasárnapon bevonult Jeruzsálembe. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.. A sarokkő, az nem más, mint az épület elsőként lerakott, az egész épület stabilitásában legfontosabb köve. Ez a kő hordozza a terheket, és ez a kő védi meg az épületet attól is, hogy valami külső behatás miatt össze ne dőljön. Amikor ma Istentől áldást kérünk Réka és László életére, akkor azt is kérjük Istentől, hogy legyen ott az életükben ez a sarokkő. Legyen jelen az életetekben Jézus Krisztus. Mert akkor lehet az életetek boldog, megelégedett, áldott, ha Ő tartja össze, mint a ház terheit hordozó sarokkő.

Legyen Jézus Krisztus az alap, akiott áll szilárdan az életetekben, és aki át is tud segíteni minden viharon, minden nehézségen.