Nagy Olívia keresztelője Rm11

329 2o21 július 4. Nagy Olívia 396

Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod erre: „Azért törettek ki ágak, hogy én beoltassam.”Úgy van: azok hitetlenség miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. Lásd meg tehát Isten jóságát és szigorúságát: az elbukottakkal szigorú, veled pedig jóságos, ha megmaradsz jóságában, mert különben te is kivágatsz. De az elbukottak is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak majd, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok, akik természetük szerint odatartoznak! Rm 11

Kedves Szülők, keresztszülők, nagyszülők,

lélekben velünk levő, ide gondoló dédszülők!

A mai napon Istennek adunk hálát megtartó kegyelméért és szeretetéért, amit naponta átélhet a kis Olívia, és átélhet vele együtt egész családja. A mai napon beoltatik abba a törzsbe, ami a keresztyén gyülekezetet jelenti, a hívők közösségét, a Krisztus testét. Ott van a szívünkben a hálaadás is, mert látjuk a családban a nemzedékek egymásutániságát is. Isten kegyelme ez, hogy nem maradt ki egyetlen nemzedék se, akkor se, amikor nem kapott senki se dicséretet az Isten népéhez való tartozásért. Hálát adunk, az előttünk éltek és előttünk élők hitéért, hűségéért, bizonyságtételéért.

A keresztség azt jelenti, hogy Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának a részesévé lesz Olívia. Mondjátok el neki, hogy az ő életéért meghalt Krisztus a golgotai kereszten. Mondjátok el neki, hogy a legnagyobb áldozatot érte már az a Krisztus meghozta, aki nem tartott vissza semmit sem, még életét is kész volt odaadni érte.

Az igében azt olvassuk: a befogadtatásunk azt jelenti, hogy életet nyertünk a halálból.

Pál apostol az olajfa képét hozza elénk. Nem véletlenül került most elénk ez az ige, hiszen Olívia neve sem mást jelent, mint az olajfát, és az abból nyert olajat. Legyen ilyen jó illatú kenet Olívia élete. Istennek tetsző, jó illatot árasztó, és olyan az élete, mint aki – mint a jó olaj is, csökkenti a súrlódásokat. Mert Krisztus által a békesség szolgálatára is hívattunk el.

De nem mehetünk el az ige üzenete mellett abban a tekintetben sem, hogy az eredeti értelmét meg ne említenénk. A vad olajfa vesszei beleoltattak a szelíd olajfa törzsébe. Pál apostol arra figyelmezteti azokat, akik beoltattak az Isten kegyelmébe, azok ne feledkezzenek sose el, hogy ki hordozza őket, hogy kik voltak Isten szövetségének a tagjai. Keresztyén emberekként, gyülekezetként, hívő emberekként vissza tekintünk Isten Ábrahámmal kötött szövetségére. És hálát adunk, hogy Krisztus által az ő kegyelmi szövetségének a tagjai lehetünk. Emellett pedig naponta imádkozunk, hogy Isten naponta gyarapítsa az üdvözülők számát. Pogányokét és zsidókét egyaránt. Naponta imádkozunk azért, hogy békesség legyen Jeruzsálemben. Naponta imádkozunk azért, hogy Isten népe felismerje, hogy az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus a megígért Messiás.