ApCsel 23, 1. 8-11. txt. 12-24.

1/1-2. 254/1-4. 485/1-3. Június 2o. ApCsel 23, 1. 8-11. txt. 12-24. 469/1-2. 395.

A mai alkalommal Pál apostol történetének, fogságba kerülésének a történetén keresztül tekintünk arra, mit is jelent az ember életében a sorsszerűség. Olyan sokszor beszélünk erről. Mi a sorsom, mi az, ami az életemben bekövetkezik, mennyire vagyok az életemnek, az életem történésének alakítója. Mennyire van jelen az életünkben a fátum, a végzet? Alakítjuk-e, alakíthatjuk-e a sorsunkat, jövőnket? Alakíthatom-e egy adott pillanatban a következő pillanatot, vagy csak passzív szemlélői vagyunk mindennek? Olyan fontos kérdések ezek, és sokszor be kell vallanunk még keresztyén emberek fejében is sok-sok zűrzavar van ezekkel a gondolatokkal kapcsolatosan. Mi is a Szentírás tanítása erről, és mit látunk hitben járó emberek életében, hogyan élik meg hitüket? Fontos, hogy lássunk ebben is példát mutató keresztyéneket magunk körül is.

Nem egyszer halljuk a hivatkozást az eleve elrendelésről is, mint a kálvini tanításnak egy különleges dolgáról, és sokszor ezt is vagy félreértelmezzük, vagy félremagyarázzuk.

Egyetlen fontos dologgal kell kezdenünk: tudjuk azt, hogy Isten szeret minket, és az ő egyszülött fiát, Jézus Krisztust adta a mi megváltásunkra. Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, de azért nem mindenki fog üdvösségre jutni. Vajon igennel válaszolok-e Isten hívására, a felém nyújtott kegyelemre? Olyan ez, mint amikor az elsüllyedt hajó minden utasa vízbe kerül. Mindenki egyformán vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének. Mindenki bűnös ember, a kérdés mégiscsak az, hogy vajon, amikor Isten keres bennünket, amikor az elsüllyedt hajó után mentőket küldenek, vajon belekapaszkodunk-e a felénk dobott, és a megmenekülésünket szolgáló mentőövbe? A kálvini eleve elrendelésről szóló tanítás az üdvösségről szól, és nem a hétköznapi tettekről, a mindennapi cselekedetekről. Az Isten kegyelme mindenkire egyaránt kiáradt, de mégis, van az ember válaszában egy aktivitás is. Kinyújtom a kezem az utánam dobottmentőövért.

Ebben a történetben látjuk azt, hogy Pál apostol az életének az alakítója. A nagytanács előtt, ahol teljes egységben voltak eddig Pállal szemben, Pál teljesen tisztában van a szadduceusok és farizeusok közti ellentétről, és tisztában van, hogy ez a pillanatnyi egység olyan könnyen meg tud bomlani. Pál apostol az életének, a sorsának is aktív munkálója. Egy olyan mondatot mond a nagytanács előtt, hogy amint kimondja ez, rögtön megoszlik az eddigi egység. Mit mond az apostol: farizeus vagyok és a halottak feltámadása miatt vádolnak engem.

Amit mond az apostol, ha jobban megvizsgáljuk, akkor is azt mondhatjuk, hogy részben igaz: Pál apostol Jézus Krisztus feltámadásának a hirdetője. A feltámadásban ugyanúgy hisz, mint a farizeusok, de a farizeusok nagy része nem hisz Jézus Krisztus feltámadásában, és nem hisz abban, hogy Jézus az Isten Fia. Pál apostol pontosan tudja, hogy a feltámadás kérdése megosztja a farizeusokat és szadduceusokat, és az eddig meglevő egységet robbantja egy pillanat alatt szét.

Pál bármikor kész meghalni Krisztusért, de mégis, nem a véletlenre bízza, hogy az most legyen, hanem minden tettében látjuk azt, hogy Róma felé próbálja terelni a saját ügyét. Ez a rész Pál apostol sorsa alakításának az emberi oldala.

És azt olvassuk, hogy a fogságának az éjszakáján mellé állt az Úr, és ezt mondta neki: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!

Istennek az a terve, Istennek az akarata az, hogy Rómába kerüljön. Pál apostol pedig minden emberi lehetőséget megtesz azért, hogy el is juthasson Rómába.

Keresztyén emberként magam is Isten akaratát felismerve mindent megteszek azért, hogy az beteljesülhessen.

Pál apostol élete ellen összeesküvést szőnek. Azt olvassuk, hogy több, mint 4o ember elkötelezi magát Pál apostol életének a kioltása mellett. Milyen furcsa látni azt, hogy emberek mindent megtesznek valakinek a megöléséért. Semmi sem drága ezért, akár a saját életüket is feláldozzák. Megvan a terv is, amit kieszeltek: vitessék egy újabb kihallgatásra a Nagytanács elé Pált, és ők pedig útközben merényletet követnek el ellene, hogy nem juthasson élve oda.

Milyen féktelen gyűlölet és harag lehetett ott ezeknek az embereknek az életében. Maga Pál apostol is pontosan ismeri ezt, mert mielőtt Jézus megállította őt a damaszkusz felé vezető úton, ő maga is ilyen ember volt.

Istennek azonban itt is terve van az apostol életével. Pál unokaöccse ezt meghallotta, és megy, hogy Pálnak elmondja mindezt. Látjuk, hogy Isten hogyan készíti elő ebben a helyzetben is Pál apostol szabadulását, hogyan nyit számára menekülő utat Róma felé. Az apostolnak Rómában is bizonyságot kell tennie Krisztusról. Az apostol élete ezért nem fejeződhet be itt a jeruzsálemi merényletben, gyűlölettől vezérelt gyilkosok között.

Pál apostolnak beszámol unokaöccse a hallottakról. Mit tesz Pál? Neki kijelentette az Úr, hogy Rómába kell mennie. Akkor, ha Isten azt akarja, hogy Rómába érjen, hátradőlhet, az Úr majd úgyis megvédi a merénylőktől is? Nem, az apostol azonnal a századost hívatja, hogy az ellene szőtt összeesküvés, merénylet ismert legyen a római ezredes előtt is.

Pál apostol teljesen Istenre bízza az életét, de azokat az eszközöket, amiket Isten ad számára nem veti el. Nem mondja azt, hogy ha Isten akar, úgyis megvéd majd engem a merénylők ellen is.

Olyan furcsa ebbe is belegondolva látni azt, hogy hány ember van, aki elutasítja életében az Isten által rendelt eszközöket. Ma amikor még mindig vannak, akik várakoznak az oltásokkal kapcsolatosan is, azt is látnunk kell, hogy Isten adott számunkra olyan eszközöket, amik a megmenekülésünket szolgálják. Különösen is fontos egy olyan időszakban ezt felismernünk, amikor azzal is szembesülünk, hogy a víruson átesve milyen súlyos állapotba kerül valaki akár hónapokkal később is.

Imádkozzunk egy édesapáért, férjért, akivel esküvőre készültünk, és most az élet Urának gyógyító kegyelme és szeretete legyen ott a betegágy mellett, hogy a férj felépülhessen.

A mi Urunk ma is az élet Ura. Ma is terve van az életünkkel és ma is eszközöket is ad, hogy azokkal élve be tudjuk a földi életünkben is teljesíteni azt, amire rendelt bennünket.