Dörögdy Miklósné szül. Kovács Zsuzsanna 9o év Zsid 1o, 14-25.

Dörögdy Miklósné szül. Kovács Zsuzsanna 9o évet élt 9o 25 23 42

Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. ...

Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Zsid 1o, 14-25.

Gyászoló család, gyászoló és végtisztesség tevő gyülekezet!

Isten igéjének a bátorítására, vigasztalására gyűltünk egybe, és hálaadásra, mert ma Isten színe előtt is meg szeretnénk köszönni elhunyt szerettünk életét, mindazt, amivel az élő és feltámadott Úr Jézus Krisztus általa is megajándékozott bennünket. Gazdag életút ez a 9o esztendő, és olyan jó látni benne a szerető Istenünk drága munkáját, és áldásait is.

Láttuk elhunyt szerettünk életében hogyan munkálkodott Isten kegyelme és szeretete. Életében olyan korán megismerte a fájdalmat és a gyászt, mikor elvesztette a család a cseperedő leány gyermekét. De a gyászban még inkább megismerték Isten feléjük forduló kegyelmét és szeretetét, melyet Jézus Krisztusban kiárasztott ránk. Még jobban ragaszkodtak ahhoz az Úrhoz, aki Ura az életnek és a halálnak is.

Láttuk Zsuzsó néni életében Isten drága gondviselését és oltalmát, amikor a háború éveiben azt is megtapasztalta, hogy miként rejtette őt el a vonuló katonák elől is az őt oltalmazó Úr. Nem emberi eszesség, vagy véletlen mentette meg, hanem az az Úr, aki pajzsával minket is körül tud venni ma is, és meg tud őrizni bennünket az örök életre.

Láttuk az Istentől jövő megtartatást azokban az esztendőkben is, mikor ugyan nem önként és nem is dalolva de a TSZ-be lépve szinte egyik pillanatról a másikra odalett minden az eddigi földi javakból. De átélték Isten kegyelmét, hogyan hordozta őket a nehéz időkben, hogyan tartotta meg a családot a forradalom idején és hogyan volt jelen szabadításával is, akkor, amikor férje 3 hónap után hazatérhetett a családjához. Isten áldását átélték a következő esztendőkben is, amikor lánya és fia is megszületett.

Erőm és énekem az Úr, olvassuk Mózes hálaadó énekében, amikor átért Isten népe a tenger másik partjára. Isten kinyújtott kézzel és erős karral vonult népe előtt, miközben a fáraó hadserege a vízbe veszett, addig a nép száraz lábbal kelhetett át a tengeren. Isten volt ereje Zsuzsó néninek, rá támaszkodva nevelte fel tisztességben és szeretetben gyermekeit. Az a hadsereg, amely elől a háború idején elbújt, az a hadsereg adta oda naponta a tejért járó pénzt is, amiből gondoskodhatott sok mindenről a család életében. Miközben nem teljesedhetett be a vágya, hogy Kecskeméten tanítónő lehessen, mégis tanítója lehetett sokaknak. Leányként arany kalászos gazdaképzőt végzett el. Emberségre, istenfélelemre, szeretetre, tiszteletre tanította nemcsak gyermekeit, de unokáit is. Olyan büszkén mesélte, mikor egy-egy nagy ünnep környékén úrvacsorával mentem el hozzá, hogy itt voltak az unokák, és hogy láthatta a dédunokáit is. Szokták mondani, hogy meglátszik egy-egy gyermeken, hogy ki milyen iskolába járt. Hogy kinek milyen iskolája volt az unokák közül talán nem is annyira fontos, mint az, hogy a nagymama mindegyik unokáért imádkozott, és mindegyik unokáért hálát adott. Jó volt minden alkalommal betérni hozzá, mert Zsuzsó nénihez beérve mindig jókedv fogadott. Hiába volt jelen az idős kor minden nehézsége az életében soha nem panaszkodott, sőt mindig hálásan emlegette gyermekeinek és a családjának a szeretetét, amivel körül veszik idős napjaiban.

Olyan fontos és drága örökséget hagyott családjára Zsuzsó néni, láttuk ezt életéből is, ami bizonyságtétel volt a megváltó Urába vetett hitéről. Azt olvassuk az igében: A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Vigyétek tovább ezt a drága örökséget, ápoljátok és gondozzátok, hogy ebben az áldásban nektek is naponta részetek legyen.

Láttuk életében a hűséget, amit Isten és a gyülekezete iránt is mindvégig megélt. Ma amikor sok gyermeknek az a természetes, hogy két utcasarkot se gyalogol, Zsuzsó néniéletében teljesen magától értetődő és természetes volt, hogy a tanyáról bejárjon a református iskolába a hétköznapokon, és mindenféle időjárási viszonyban begyalogoljon a templomba vasárnapokon. Az Isten iránti hűség mellett ott volt a gyülekezet iránti hűsége is. Sose volt kérdés számára, hogy ki áll éppen aktuálisan a sárbogárdi szószéken, én magam is számtalanszor megtapasztaltam egy-egy látogatás alkalmával azt, hogy milyen szeretettel és tisztelettel beszélt Isten szolgáiról.

Az ige arra is figyelmeztet bennünket, hogy közeledik az a nap. Zsuzsó néni életében eljött, és megváltó Ura elé állhat. Mi pedig éljünk úgy hitvalló, Istent az életünkkel is dicsőítő életet, hogy azon a napon mi is Jézus elé járulhassunk, aki önmagát adta értünk, hogy megmentsen, hogy örök életre eljegyezzen bennünket. Ámen

Lánya Zsuzsi és veje Sanyi

Unokája Eszter és férje Attila

Dédunokái: Máté, Mira és Rozi

Unokája Zsuzsó és férje Zoli

Unokája Miklós és párja Zita

Fia Miki és menye Piroska

Unokája Gergely, felesége Nóra, dédunokája Sára

Unokája Flóra, férje Dániel, dédunokája Lorelei

Unokája Blanka

Unokája Anna és párja Zsolti

keresztgyerekei Pali, Katica és Laci

sógornője Marika

unokatestvérek és azok családjai

közeli és távoli rokonok, szomszédok

végtisztesség tevő gyülekezet

református gyülekezetünk közössége