Missziói szolgáló közösség ApCsel 18, 1-11. txt: ApCsel 18, 18-28.

67/1-2 251.. .234/1-2. ApCsel 18, 1-11. txt: ApCsel 18, 18-28. 2o21o6o6 495/3-4. 229.

Missziói szolgáló közösség

Az egyház megéledésének a csodájába tekintünk, amikor a 18. fejezetet olvastuk a héten az Apostolok Cselekedetéből. Azt hiszem nem kell különösen hangsúlyozni az egyik legfontosabb oldalát ennek a történetnek: a Szentlélek Isten munkálkodik, és egyházat plántál. Ezért azonban naponta és folyamatosan imádkoznunk kell. Azért is kell ezt tennünk, mert ezt maga a keresztyén gyülekezet is tette: imádkozott azért, hogy újabb és újabb emberek fogadják be az életükbe az evangéliumot. Mert változás csak ott lesz az emberi életekben, ahol az üdvösségnek az örömhíre kerül az ember életének a középpontjába. Amikor az evangélium válik fontossá. Amikor minden mást átrendez az életünkben Jézus Krisztus. Ennek a csodáját látjuk kiteljesedni a 18 fejezetben is, és látjuk, hogyan terjed tovább, hogyan erősödik meg az egyház, és hogyan köteleződnek el újabb és újabb emberek Krisztus mellett.

Az evangélium befogadása mindig ezzel jár, hogy elköteleződöm Jézus Krisztus felé. Mint ahogyan a házasságban kimondom: hozzá hű leszek, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek. Vajon ezek a szavak ott vannak-e az életemben, amikor Jézus Krisztusra tekintek? A hűség, a tiszta élet, a bálványok elkerülése és megtagadása, az értékrendemben meglátszódik-e, hogy Krisztus az életem Ura? Vajon boldog vagyok-e, meglátszódik az öröm az életemen amiatt, hogy Krisztus útján járok? Olyan fontos, hogy ezeket a kérdéseket időről időre saját magunknak is feltegyük és saját magunknak is választ tudjunk erre adni.

Csütörtökön a bibliaórán beszélgettünk a misszióról és annak fontosságáról. Megbeszéltük, hogy milyen fontos a misszió végzése szempontjából az imádság. Megbeszéltük, hogy milyen fontos az is, hogy megismerjük azokat az embereket, akik közé megyünk – mint ahogyan Pál apostol is először bejárta Athén utcáit és így kezdte el megérteni azt, , hogy hogyan gondolkodnak, mik az értékeik. Milyen fontos, hogy úgy menjünk oda az emberekhez, hogy meg akarjuk őket nyerni a Krisztusnak. Ha más indít el a misszióban, akkor nem fogom a célt igazán elérni.

Arról is szó volt, hogy ennek a szolgálatnak az alfája és omegája az imádság. Növekedés ott lehet, ahol imádkozó közösség áll a háttérben. Növekedés ott van, ahol bizonyságtevő testvérek vannak a gyülekezet életében.

Pál apostol szolgálatát azt látjuk, nemcsak az imádságok támogatták, de ott voltak mellette az Úr által rendelt emberek is.

Akvilla és Priszcilla egy Rómából érkező onnan elűzött zsidő házaspár volt. Egy egészen más környezetből érkeztek, mert míg Pál apostol kis-ázsiai zsidó volt, addig ők az egész világbirodalom központjából érkeztek. De már Akvilla és Priszcilla is átélte az üldöztetést. Vannak emberek akiknek az életében az evangélium befogadását a külső nehézségek is előkészítik, nyitott szívre talál a Krisztusról szóló bizonyságtétel. Akvilla és Priszcilla számára fontos volt az is, hogy hallgassák azokat az összefüggéseket, amiket Pál hirdetett a zsinagógákban. Mert maguk is zsidó emberek voltak, ismerték az írásokat, és Pál beszéde és bizonyságtétele mutatta meg számukra, hogy Jézus a megígért Messiás, hogy Jézus a Krisztus. Hogy a Szentírás is róla tesz bizonyságot.

Megérkeztek Pál mellé munkatársai is: Szilász és Timóteus. Bizonyságtevő testvérei ők Pálnak, akik segítik munkáját, akik támogatják a misszió ügyét is. Milyen fontos, hogy az egyházunkban, gyülekezeteinkben legyenek ilyen munkatársaink. Mai értelemben véve, amikor ezeket a történeteket olvassuk, látjuk, hogy a lelkipásztor mellett ott vannak a gyülekezetek gondozásában azok a gyülekezeti tagok, presbiterek és nem presbiterek egyaránt, akik Pállal együtt végzik a lelkek mentését. Diakónusok és presbiterek, bizonyságtevő testvérek, akik érzik a fontosságát az evangélium tovább adásának.

Ezen a történeten keresztül azt is látjuk, hogy Korintusban az Úr meg tudja erősíteni a missziót azáltal, hogy egy-egy gazdája van egy területnek. Ilyenek voltak Tíciusz Jusztusz és Kriszpusz is. Ők nemcsak az evangéliumot fogadták be, hanem teret adtak az életükben Krisztusnak. Ez azt is jelentette, hogy nemcsak szívüket nyitották meg az evangélium iránt, de megnyitották a házukat is azok előtt akik az evangéliumot meg akarták hallani. Bár itt nem olvassuk, de miután megtörtént a törés Korintusban is a zsinagógával, miután az ott levő zsidóság jelentős része elutasította az apostolt, rögtön voltak Krisztust befogadott testvérek, akik helyt adtak az igehirdetésnek, akik meghívták a szomszédjaikat, az utcájukban lakókat, hogy hallgassák Pálnak, Szilásznak vagy Timóteusnak a bizonyságtételét.

Minden nehézség közepette és minden nehézség ellenére is, Pál pontosan tudja, van itt Istennek népe ebben a városban. Honnan tudja? Onnan, hogy Isten kijelentette neki. Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban. Ez az oka annak, hogy Pál apostol itt időzik, itt tartózkodik, és nem siet innen tovább. Miután Pál egészen sok ellenvetést is támadást is elszenvedett Korintusban, Isten megerősítő ígérete hangzik számára. De mit jelentett Pál apostol korintusi tartózkodása idői értelemben? Másfél esztendőt. Amikor munkatársakkal, imádkozó háttérrel, területi képviselettel, egy-egy nyitott házról olvasunk, ott is egy hosszú folyamatot, és hosszú időt kellett az apostolnak eltöltenie. Mert Krisztus életünkbe való befogadása után kezdődik az életünk újratervezése. Úgy mint amikor a GPS bemondja az autónkban, hogy újratervezés. Amikor elveszítjük az addigi célt az életünkben, és Krisztus kerül a középpontba, újra kell tervezni sok mindent. Családi életet, házasságot, gyermekeink nevelését, a szabadidő eltöltését, a pénzügyeinkről való gondolkodásunkat. Ezeket mind-mind már a Krisztussal való közösségünknek a fényében kell újra gondolnunk, átgondolnunk. Mert csak ha Krisztus uralkodik az életünk felett, akkor fognak ezek is helyükre kerülni, de még ebben is időre, hosszabb időre van szükség.

Ennek pedig hosszú időre van szüksége, nem megy egyik pillanatról a másikra. Türelemre, szeretetre, imádságra van szükség. Fontos, hogy példát is tudjunk mutatni egymásnak. Hogy bizonyságtétellel legyünk azok irányába, akik még nem tudják, hogyan kell megtenni a következő lépést. Egy gyülekezet életén belül is szükség van erre. Akik már megjárták ezt az utat.

Végül azt is olvassuk, hogy Akvilla és Priszcilla ott marad Efézusban. Pál apostol otthagyja a tanítványait. És ezek a tanítványok nem szűnnek meg munkálkodni. Oda érkezik Efézusba Apollós, ahogyan olvassuk alexandriai zsidó, ékesen szóló, aki ismerte az írásokat. Mai értelemben véve Apollós az akkori kor elit értelmiségéhez tartozott. Alexandria az ókori művelődésnek és filozófiának is egyik központja volt. Az ékesszólását is említi az ApCsel, ami jelenthetett retorikai készséget, vagyis hogy szépen, tisztán, érthetően, jól felépítetten tudott beszélni, összefüggéseket megjelenítenie a beszédében. De azt is jelenthette, hogy a kor filozófiai áramlataiban is jelen volt. Le tudott ülni bárkivel érvelni, meggyőzni, vagy akár vitatkozni is.

Apollós azonban még csak János keresztségét ismerte. És ott voltak Efézusban Akvilla és Priszcilla, akik Apollósnak is beszéltek a Krisztusról, és hogy miként teljesedtek be a Szentírás ígéretei benne. Akvilla és Priszcilla nem ijedtek meg, pedig Apollós talán sokkal képzettebb vagy műveltebb volt. De a legfontosabbat mégiscsak ők tudták ebben a pillanatban átadni Apollósnak, bizonyságot tettek Krisztusról. Nem vártak Pálra. Nem ijedtek meg, hogy vajon mit mondjunk Apollósnak.

A tanítvánnyá lett Akvilla és Priszcilla tesz tanítvánnyá Apollóst. Fontos azoknak az utógondozása is, akik már elindultak a hit útján.

Pál, Szilász, Timóteus, Akvilla és Priszcilla, Kriszpusz, Apollós

Bibliórán beszélgettünk

Mi kell a misszióhoz? Imádkozó háttér, tervezés, gazdái egy-egy területnek.

Kik azok, akiket meglátogatunk. Mi a célja a látogatásnak.

Imádságban kell előkészíteni. Nevek

Egészen különbözőek. Pál – Kis-ázsiai zsidó, Akvilla és Priszcilla római zsidók.

Krisztusra tekintenek, és neki engedelmeskednek. Miközben vannak veszélyek is jelen a korintusi tartózkodásuk idején. Közben