Nagy Zoltán és Raffai Elvira

25 434

Nagy Zoltán és Raffai Elvira

Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él…. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.

Kedves Elvira és kedves Zoltán, kedves örvendező család!

Egy régóta várt naphoz érkezhettünk ma el Isten kegyelméből – és ez most nem is annyira papos szöveg akar lenni, hanem tényleg így is gondoljuk. Pár hónappal ezelőtt kezdtünk beszélgetni arról, hogy mikorra tervezzük ezt az esküvőt, és valahogy bennem ez a június 5-e fogalmazódott meg. Hozzá is tehetjük, hogy sokkal előbb nem is tudtuk volna megtartani.

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen ige tud igazán hozzám és hozzátok szólni ezen a mai napon. Egy különleges helyzetben, egy különleges év után, Istentől már áldásként is megkapott kis Zolika keresztelője után vajon mit tudok én nektek Isten üzenetéből útravalóként tolmácsolni?

A legnagyobb ajándék, útravaló az életetekben, a házasságotokban legyen az Úr Jézus Krisztus. Az emmausi tanítványok története jelent meg előttem, és ennek a történetnek az üzenetét szeretném, ha ti is elvinnétek magatokkal útravalóként is. Ezek a tanítványok ketten voltak, és egy közös úton haladtak. Ezen a közös úton, amin mentek azt olvassuk, hogy voltak nehézségeik és terheik is.

Akkor lehet jó az életem, és akkor lehet boldog a házasságom, ha az emmausi tanítványokhoz hasonlóan ti is beszélgetve haladtok előre. Nagy ajándék ez, amikor két ember, egy házastárs meg tudja beszélni egymással az élete minden apró-cseprő dolgát. Ez a két tanítvány úgy ment együtt az úton, hogy egymással is megosztották a fájdalmukat, csalódottságukat. Bármilyen sok tennivalótok is akad egy napon, bármennyire is nehéz egy mögöttetek álló nap, mindig szakítsatok időt arra is, hogy egymással megbeszéljétek.

Ne ijedjetek meg, nem leszek most se hosszú, és nem kezdek most bele semmiféle pszichológia fejtegetésbe. Ez a történet még egy dolgot tett nagyon világossá számomra. Amilyen fontos az, hogy tudjatok egymással mindent megbeszélni, olyan fontos azt is tudnotok, hogy nem fogtok tudni az életetek során, mindent mindig megoldani. Lehet, hogy ti se, lehet, hogy a szüleitek se, vagy a család többi tagja se. Mert ha mi magunk mindent meg tudnánk oldani, akkor nem emberek lennénk. Az emmausi tanítványok az előttük levő úton beszélgettek egymással, és valami még mindig hiányzott az életükből. Kérdések és kételyeik voltak, ott volt a szívükben egy csalódottság is, meg kiábrándultság is. De a legfontosabb, hogy ott volt az életükben Jézus Krisztus is. Engedjétek be az életetekbe, nemcsak az ünnepnapokba, de a hétköznapokba is Jézus Krisztust. Legyen ott a napi hálaadásotokban. Amikor megjöttök haza a munkából. Amikor mindenki megszámolja, hogy megvan minden ujja a kezén is. Legyen ott a hálaadás egy nap végén, amikor látjátok az áldást a munkátokon. Hogy szépen gyarapszanak az ólban levő jószágok is. Legyen ott a napi beszélgetés egymással, és tudjatok mindent megköszönni annak a Jézusnak, aki szeretne részévé lenni az életeteknek.

Ma, amikor esküvel is elkötelezitek magatokat egymás felé, még egy fontos dolgot tesztek, a közös életetekbe, házasságotokba behívjátok Istent is. Behívjátok azt a Jézus Krisztust, akivel az emmausi tanítványok is találkoztak az életük országútján. Olyan nagy ajándék ez a számotokra, hogy maga Jézus Krisztus is veletek akar tartani azon az úton, amin ti ketten együtt elindultatok.

Azt is a szívetekre szeretném ma helyezni, hogy hallgassatok Jézusra. Amikor a biblia nyelvén, a héber nyelven azt mondta valaki, hogy hallgat valakire, az nemcsak azt jelentette, hogy hallom őt. Nem azt jelentette, hogy egyik fülemen be, a másikon ki, hanem azt jelenti, hogy engedelmeskedjetek neki. Az emmausi tanítványok életéből akkor tűntek el az addigi problémák, amikor elkezdtek neki engedelmeskedni. Amikor elkezdtek Jézusra hallgatni.

Végezetül pedig hagyjátok, hogy Jézus ajándékozzon meg titeket önmagával. Azt olvassuk, hogy Jézus megtörte a kenyeret és odaadta a tanítványainak. Jézus ott akar lenni a hétköznapjaitokban is. Ő meg tud ajándékozni nemcsak azzal a mindennapi kenyérrel, amit a Miatyánkban is imádkozunk, hanem magával is megajándékoz. A tanítványok mikor megálltak Jézus kezéből úrvacsorát is kaptak. Vegyétek el Jézus kezéből ezeket. Az áldást, és az ő rátok is kiárasztott végtelen szeretetét és kegyelmét. Mert Ő önmagát adta értetek. Ő megtörte azt a kenyeret, hogy nektek egész lehessen az életetek. A keresztyén házasságban maga Jézus Krisztus is jelen van, és ezért lehetünk mi, ezért lehettek ti is mások, egészek, boldogak, megbocsátottak, és bűnbocsánatot nyertek. Legyen ott Jézus Krisztus kegyelme, Szentlelkének munkája és gyümölcse is az életetekben.

Ámen