Acts 12:1-25
Csongor Kovacs
Easter • Sermon • Submitted
0 ratings
· 2 viewsNotes
Transcript
Sermon Tone Analysis
A
D
F
J
S
Emotion
A
C
T
Language
O
C
E
A
E
Social
Acts 12:1-25
47/1-3. 358. 376/3-4.Lekc: Ps 121 Txt: ApCsel 12, 1-25. 2021. 05. 15. 193 (Marad velem-re) 198
Honnan jön az én segítségem?
Az első kérdés, talán amit a történet olvasása közben felteszünk: mi munkálkodik Heródesben (Heródes Agrippa AD 41), hogy kegyetlenkedni kezd? Mi veszi rá erre? Heródes beteg ember. Heródes nem tudja elviselni se a kritikát, se azt, hogy népszerűtlenné váljon.
Kivégeztet embereket, Jézus követőit, és vannak, akik örülnek ennek. Heródes politikus. Nem sokat törődik a vallás kérdéseivel, és nem nagyon izgatja az sem, hogy a zsidó vallási palettán milyen irányzatok, eszmék, elgondolások vannak. Nagyon nem húz sehova sem, nem nagyon pártolja egyik tábor képviselőit sem. Se szadduceusok, se farizeusok, de végképp nem a názáreti követői. Közbenlátja azt, hogy a tette az emberek egy részéből népszerűséget hoz számára. Heródes megszállott ember, a hatalom bűvöletében él, és ami a hatalmát még jobban megszilárdítja, ami a népszerűségét növeli, azért képes szinte bármit megtenni.
Kivégeztette Jakabot, János testvérét. Nem olyan sok idő telt el Jézus keresztrefeszítése óta, és már több kivégzésnél tartunk: István vértanú, most Jakab, János testvére. Vajon kivel lehetne folytatni a sort? Minek lenne hír értéke? Mi az, ami fenn tudja tartani az emberek érdeklődését, vagy netalán csodálatát is. Furcsa belegondolni, hogy a tanítványok közül kik voltak ott Jézus megdicsőülésekor: Péter, János és Jakab. Jakabot már kivégeztette. Péter pedig a tanítványok közt kiemelkedő szerepet tölt be. Ha vele tesz valamit Heródes, az tényleg olyan hírértékű, mintha a Jézus tanítványaival, követőivel tenné.
A kovásztalan kenyereknek az ünnepén, ami egybetartozott a páskaünneppel az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztek. Már megint egy vallási ünnep, amikor Jeruzsálem megtelik emberekkel akár messzi földről is. Megint tömegek jönnek, és Heródes tudja, hogy a tanítványokat nem igazán lehet eltiltani attól, hogy nagy tömegek előtt beszéljenek a názáretiről, Jézus haláláról és feltámadásáról. Letartóztatja Péter, börtönbe veti, és a legnagyobb valószínűséggel a kivégeztetésére készül, amit azonban a páskaünnep utáni időben akar végrehajtani. A legszigorúbb fogságban őrzik. Nemcsak a cellán kívül állnak katonák, hanem még az alvó Péter két oldalán is őrök vannak, és rajta kezén és lábán is bilincsek.
Hogyan érkezik az én segítségem, szabadulásom?
A szabadítás ünnepén Péter börtönbe kerül, a legszigorúbb őrizetbe. Milyen furcsa belegondolni abba, hogy hogyan élhette meg Péter a börtönben való tartózkodást. Egyiptomban a legnagyobb nyomorúság közepette készített elő valamit Isten a népe számára. Elnyomás, kényszermunka, megaláztatás, kizsákmányolás, és a zsidó nép ellen kitervelt népesség-szabályozás volt a része ott Isten népének Egyiptomban. A helyszín változott, a körülmények változtak. Ez nem Egyiptom, hanem a szent föld, nem a fáraó, hanem egy félig-meddig zsidó uralkodó. De az uralkodó istentelensége abban is megmutatkozik, hogy Ő maga üldözi, és veti kardélre azokat, akik az Isten gyermekei.
Péter most itt a börtönben valami hasonlót élhetett át, mint a kivonulás alkalmával Egyiptomban az Isten népe. Ott az angyal vitte véghez a tizedik csapást, itt pedig egy angyal jelent meg Péternek és hozta el a szabadulást számára. Sértetlenül került ki a börtönből. Leestek a bilincsek a kezéről és a lábáról. Az őrök, akik között feküdt nem keltek fel. A cella ajtaja megnyílt és kisétálhatott rajta Péter. Sehol semmilyen őr nem fogta el, nem tartóztatta fel, és az összes ajtó és kapu megnyílt előtte, és szabadon elmehetett a börtönből.
A szabadító Isten munkáját látjuk, ugyanaz az Úr, aki Egyiptomban megmutatta hatalmát és dicsőségét, most itt volt Péter mellett is. Átvitte őt, minden akadályon keresztül, szinte mondhatjuk, hogy ez volt Péter keresztsége. Mint ahogy száraz lábbal keltek át a tengeren, Péter úgy vonul ki a börtönből, mint ahogyan egykor Egyiptomból. Nemcsak Péter életének, de azt hiszem mindannyiunk életének volt ilyen szabadítása. Amikor Isten megtartott, megőrzött és átvitt a legnagyobb veszélyek közepette is. Lássuk meg a saját életünkben és magasztaljuk ezért az Urat!
Péter a szabadulása után rögtön visszatér a tanítványok közé, és olvassuk, hogy Mária, János Márk édesanyja házához megy, ahol többen ott voltak együtt.
Ha a szabadítás isteni oldalát láttuk, most a történet folytatásában azt is látjuk, hogy ott van az emberi oldala is ennek a csodának. Nem Péter bátorságában, izzó hitében, vagy tudásában látjuk a szabadulás emberi oldalát, hanem sokkal inkább a gyülekezet imádságában. Mert mindennek ez a kiindulási pontja. Harcoltak Péterért. Harcot folytattak, mégpedig ima-harcot. Ma amikor oly sok fegyverropogás, rakéták hangja teríti be Jeruzsálemet, közben egészen bizonyos vagyok, hogy sokan másfajta módon is ott vannak a házak vagy még inkább a légoltalmi pincék mélyén. Mert imádság nélkül nincs győzelem, imádság nélkül nincs szabadítás.
Ha valamit még jobban meg kell tanulnunk, az talán ma is az: legyen egy imádkozó közösség, legyen egy imádkozó háttér, legyen egy – ha nem értjük félre a kifejezést – imakommandó minden gyülekezet, vagy a gyülekezet minden rétegének az életében. Mert győzelmet csak imádsággal lehet elérni. Szabadulást csak imádság által lehet kimunkálni.
Luther amikor nagyobb bajban volt vagy nagyobb feladatok elé nézett, akkor tudta, hogy mire van a legnagyobb szükség: imádságra. Korábban kelt, és több időt töltött imádsággal, hogy győzelemre vihesse az Isten ügyét.
Isten szabadítása az ellenállónak ítélet
Heródes egyik bűnét ebben a történetben abban is láthatjuk, hogy nem ismeri fel kivel van dolga, és ki ellen harcol. Nem Péterrel van dolga. Nem valamiféle másként gondolkodó, vallását másként gyakorló csoport üldözése a bűne. Az élő Isten ellen vívta a harcát. Az ellen a Jézus ellen harcolt, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Olyan fontos látnunk itt ebben a történetben és a saját életünkben is. Mert az Isten ellen folytatott harcnak az ember életében az ítélet a következménye, ha nem találom meg a bűnbánatot és nem térek meg. Ha Isten ellen harcolok, lehet, hogy pillanatnyi győzelmet tudhatok magaménak, de a végén ott áll az ítélet.
Heródes Agrippa Péter csodálatos szabadulása után még tovább keresteti Pétert. Amikor pedig eredménytelen lesz ez a kerestetés, tehetetlenségében a korábban Pétert őrző katonákat kivégezteti. Heródes egyre mélyebbre süllyed, és nem veszi észre, nem érti meg, hogy az élő Isten ellen harcol. Végül pedig azt olvassuk, hogy Cézáreába távozva, királyi ruhába öltözve a nép előtt már szinte istenként tetszeleg. Ott látjuk, hogy utoléri az ítélet. Nem adott dicsőséget Istennek. Ebben pedig már visszafele tekintve látjuk mindazt, ami történt korábban, mindazt, amit Isten egyszülött Fia ellen tett. Jakab kivégzése, a tanítványok üldöztetése, Péter bebörtönzése és kivégzésének előkészítése.
A prófétai szó beteljesedését látjuk: dicsőségemet másnak nem adom. Nemcsak Egyiptomot és a fáraó egész népét érte a csapás.