Eph 1:15-23

Eph 1:15-23

2o21 áld.csüt Efézus 1, 15-23 358:1-2 A Krisztus mennybe // 359 :1, 2, 3 Úr Jézus aki felséggel // 360: 5-6 Áldunk és imádunk // 367 Emeljük Jézushoz szemünk.

Kedves Testvérek!

Áldozó csütörtökön feltekintettek a menny felé a tanítványok a földről felemelkedő Jézus felé. Ugyanazt a Jézust látták, akit ismerhettek itt a földön, mint a testté lett Isten Fiát, mégis a felfelé emelt tekintet valami másra is megtanít bennünket. Emeld fel tekinteted és emeld fel szíved!

A földi Jézus, az elérhető és megérinthető, testté lett Úr, aki felvette a mi emberi testünket és természetünket felemeltetett a mennybe.

Talán érezzük is, hogy ezáltal Jézus Krisztusnak a isteni természete,lesz hangsúlyossá ismét. Bár a földi létében testvérünk, mégis felemeltetése azt is jelenti, hogy uralmára, Úr voltára, hatalmára, és országlására, uralkodására tekintünk a mennybemenetel napján. Néha szükséges is ezt tudatosítanunk. Bár közvetlen módon imádkozunk Jézus Krisztushoz, Isten egyszülött fiához, mégse válhat ez bratyizássá.

A mennybemenetel arra hív ma is bennünket, hogy még inkább áldjuk, dicsérjük, dicsőítsük és magasztaljuk az Úr Jézus Krisztust. Emeljük fel szívünket. Legyen még több a magasztalás az életünkben. Jézus Krisztus győzelmét, az Atya trónusánál való uralkodását is látjuk a mennybemenetel napján. Győzedelmes Úrként elfoglalta a helyét. Azt a helyet, amely el volt készítve számára.

Pál apostol Istent magasztalja és dicsőíti. Mégpedig a Szentháromság egy Istent: kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. A mennybe felmenő Krisztus emlékeztet bennünket a Szentháromságra. Pál apostol kéri a dicsőség atyját, Jézus Krisztus Istenét és Atyját, hogy töltse ki ránk a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjük Őt.

Talán kevés helyen van ilyen szépen együtt a Szentháromságról szóló tanítás. Jézus Krisztus Atyja elküldi a Szentlelket, hogy még jobban megismerjük az Úr Jézust.

A mennybemenetelnek itt van a kettőssége: Krisztus elfoglalja helyét az Atya jobbján, visszamegy oda, ahol a testtélétel előtt volt. Ezzel együtt, Krisztus az Atya jobbjára kerülése mellett pedig a Lélek ereje és munkája még inkább nyilvánvalóvá lesz a mi világunkban.

A feltámadott Krisztus távozásával a Lélek ereje és munkája még fontosabbá lesz az életünk számára. Olyan sokszor olyanok vagyunk, mint akik nem tudunk mit kezdeni a Szentlélek Isten személyével. Isten az Ő drága lelkét küldi el, hogy az életünk része legyen, hogy munkálkodjon bennünk. Még hinni se tudnánk, ha a Szentlélek Isten nem kezdte volna el munkáját az életünkben.

Isten Szentlelke világosságot hoz az életünkbe és megerősít az élő reménységben.

Reménység nélkül az életünk olyan elviselhetetlen és kibírhatatlan. Hogyan lehet hajótöröttként egy kis szigeten túlélni és várni arra, hogy egyszer csak megérkezzenek értem, megtaláljanak és fevegyenek a fedélzetre, ha nincs meg bennünk a reménység.

Az életünk Krisztus nélkül és az ő visszajövetele várása nélkül a hajótöröttség állapotát tükrözi. De mi tudjuk, és várjuk élő reménységben az ő megjelenését.

világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.