Sermon Tone Analysis
Overall tone of the sermon
This automated analysis scores the text on the likely presence of emotional, language, and social tones. There are no right or wrong scores; this is just an indication of tones readers or listeners may pick up from the text.
A score of 0.5 or higher indicates the tone is likely present.
Emotion Tone
Anger
0.06UNLIKELY
Disgust
0.06UNLIKELY
Fear
0.07UNLIKELY
Joy
0.14UNLIKELY
Sadness
0.1UNLIKELY
Language Tone
Analytical
0UNLIKELY
Confident
0UNLIKELY
Tentative
0UNLIKELY
Social Tone
Openness
0.01UNLIKELY
Conscientiousness
0.2UNLIKELY
Extraversion
0.22UNLIKELY
Agreeableness
0.54LIKELY
Emotional Range
0.08UNLIKELY
Tone of specific sentences
Tones
Emotion
Language
Social Tendencies
Anger
< .5
.5 - .6
.6 - .7
.7 - .8
.8 - .9
> .9
📷
📷
42/1-2.
(rézf.)
23/1-3.
21o/1.
425/1-4.
357/1-7.
511.
Hű Jézusom kezébe Trombita (Nagy Istenem) Jákob Konrád, 87évet élt
Ps 103
Gyászoló család, gyászoló és végtisztesség tevő gyülekezet!
Hálaadásra, Isten magasztalására, és felfelé tekintésre gyűltünk ma itt egybe a ravatal mellett is, nem utolsósorban azért, mert Konrád bácsi is így szerette volna.
Nem erre a koporsóra, egy összetöretett testre tekintünk ma, hanem a szemünket is felfelé emeljük, arra tekintünk, aki ma is fel akarja emelni szívünket, lelkünket, és ma is az Igéje által más emberré akar minket átformálni.
Mert Isten igéje mindig az életet jelenti az ember számára, ha azt meghalljuk, befogadjuk, és engedünk neki.
Szeretett testvérük, Konrád bácsi nem az a típusú ember volt, akinél az ember zavarba jött, mert nem tudta, mit akar: a mai alkalomra is, mondhatjuk, hogy szinte minden előre el volt rendezve.
Az igét is ő választotta.
De ennél is fontosabb dolog, hogy Isten pedig őt választotta.
Igen, talán keveset beszélünk ma a kiválasztásról, de olyan jó a ravatal mellett is úgy megállnunk, hogy tudhatjuk, Konrád bácsi életét az Úr kiválasztotta, elválasztotta magának.
Gyermekko-rától fogva, mert úgy nőhetett fel Gyönkön, mint ahol ismerték az Urat, és szerették az Urat.
Kedves családtagok, amit ti olyan természetesnek vesztek, tudjuk jól, hogy nem is olyan természetes és nem is olyan általános sem a mai világban, és talán még kevésbé volt ez természetes a gyermekkorotokban.
Ezért is áldjuk és magasztaljuk Isten szent nevét, mert elválasztott gyermeke volt drága szerettetek, aki Isten kegyelmét megismerte már egészen korai életében.
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl
Választott eszköz volt abban a tekintetben is, hogy ahova Isten vezérelte, vitte az igét, és megszólította az emberek elszunnyadó lelkiismeretét is: akár a katonai sorozó bizottság elé állt, vagy éppen a bányában munkaszolgálatosként jelent meg, Isten igéjét, és az élő Isten lelkeket is ébresztő szavát vitte minden helyzetben.
Mindezt nem azért tette, mert ő bátor, volt vagy bölcs, hanem azért, mert Isten munkálkodott az életében, és Szentlelke adott bátorságot és bölcsességet neki ehhez is.
Most ennél a ravatalnál sem egy számunkra kedves embert dicsérünk, hanem az élő Istent magasztaljuk, aki szerettetek életében megmutatta hatalmát, nagyságát, kegyelmét, szeretetét.
Ha valamit tanulhatunk az életé-ből, az mindenképpen az, hogy engedjük az életünkben munkál-kodni a mi megváltó Urunkat, mert akkor Ő nagy dolgokat is képes lesz véghezvinni – csak engedjünk neki és ne álljunk ellent.
Kérjük ma is Istentől a saját életünkbe az Ő drága Szentlelkét, hogy mi magunk is lehessünk Isten szavának, az evangéliumnak ilyen elszánt szívű terjesztői.
Miközben a családdal beszélgettünk, és megkaptam a mai igét azt is mondtam, hogy azért úgyis arról fogok beszélni… amit Isten a szívemre helyez.
Közben pedig elénk került egy ige a héten a damaszkuszi úton történt eseményekről.
Amikor Anániás, az Úr Jézus tanítványa iránymutatást kap Istentől, hogy menjen oda Saulhoz, és közben félelem volt benne.
Persze, hogy tartott tőle, hiszen Saul híre nem sok jót jelentett keresztyének közt.
Isten azt mondta Saulról, választott eszközöm ő, hogy elvigye nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.
Jákob Konrád élete így is választott volt.
Azt gondolom, az a kép sokunk számára ismerős, amit nem is olyan rég megosztottatok Konrád bácsiról, hogy a kis húzható kocsijával vitte az igét.
Drága terjesztője volt az Isten igéjének, evangélium vivője, amiről azt gondolom soha nem feledkezhetünk el mi magunk sem.
A példa, a mérce, amit családja, és mindannyiunk elé állított nem is olyan egyszerűen szárnyalható túl.
Legyetek, legyünk mi magunk is az igének ilyen tevékeny továbbadói.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.
Missziós szervezetek, evangéliumi könyvkiadók kiadványai jutottak el ezrekhez általa.
Valahogy tudta, kinek, mikor, milyen könyvet kell a kezébe nyomnia.
Adta akkor is, ha éppen valaki nem is kérte tőle.
Ha valamit talán az örökségéből is át kellene vennünk és tovább kellene vinnünk, azt gondolom ma is ez lenne: legyen legalább minden egyházmegyében egy olyan hely, ahol evangéliumi olvasmányok elérhetőek.
És azt hiszem minket lelkipásztorokat is megszégyenítve adott lelki eledelt a hozzá fordulóknak.
Adta ő akkor is, ha nem fordultak hozzá, de látta, hogy ennek az embernek Jézusra van szüksége.
Mert Jézus tud gyógyítani.
Áldjad én lelkem az Urat … A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
De nemcsak az írott és nyomtatott formája volt fontos az élete során az evangéliumnak, hanem mindig kész volt hitét is megvallani, és bizonyságot tenni.
A gyülekezetek építésében olyan nélkülözhetetlen a hívő ember bizonyság tétele.
Így beszélt sokszor nemcsak az iratterjesztés fontosságáról, vagy a lepra misszió vasárnapján, de ha alkalom volt, az örömhírt megosztotta másokkal.
A tavalyi év ajándéka volt még, hogy a 6o.
házassági évfordulón is kiállt a gyülekezet elé és beszélt feleségével, Manci nénivel együtt az életükben munkálkodó Úrról.
Ahol a gyülekezet erősödését és épülését szeretnénk látni, nagy szükség van a gyülekezeteink élő hitű hitvallás tevőire!
Nemzedékről nemzedékre való az Ő kegyelme!
Isten magasztaljuk azért is, mert valóban népek és nemzetek felé is mindig nyitott volt.
Sváb volt és magyar, és még ki tudja mi.
Mondhatjuk, hogy megvolt benne Jákob pátriárcha ravaszsága, de ő nem szerezni, hanem adni akart abból a drága kincsből, amit Ő kapott az Úr Jézustól.
Kaptak lelki eledelt általa a hazánkban ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok is.
Megtalálta a módját, mert Isten Lelke bölccsé is tesz, ha használni akarja az életünket.
A nyitott templomba betérve találták orosz bibliát, és onnan vihették magukkal.
Kerültek könyvek, Bibliák Kárpátaljára, Erdélybe is, rejtegette, csempészte, mert tudta, hogy másoknak ez életet jelent.
Amikor más házakat már megfigyeltek, házuk lett a missziós iratterjesztési lerakat.
Tudott kockázatot vállalni Krisztusért, mert tudta, hogy neki van hatalma nemcsak szíveket, de ajtókat is, akár cella ajtókat is megnyitni.
Miért áldjuk még ma az Urat?
Azért mert kapocs tudott lenni egy hidegháborús világban is, az evangélium békéjét továbbadva.
Próbáljunk mi is ma legalább ennyire, szinte a hidegháborús helyzetben hidak lenni kelet és nyugat közt is, magunkhoz ölelve a környezetünkben élő nemzetiségeket is.
Nem tekintett vagyonra, származásra, korábbi előéletre, hanem arra, hogy Krisztusra van szüksége a másiknak.
Ha kérdés volt bennünk, miért épp vasutas lett, hiszen olvasott, több nyelven beszélő és értő ember volt, azt hiszem tudjuk a választ is: azért, mert így még több helyre eljuttatta az igét, kezében a vasutas igazolvánnyal.
Soha nem feledkezett meg Isten jótéteményéről sem.
Az élete és családjának az élete is tükre volt ennek, amit a 1o3.
zsoltárunk is hirdet.
Nem feledkezett meg Istenről és bízott az Ő oltalmában és gondviselésében.
Ma amikor összehasonlíthatatlanul több családtá-mogatásban van része egy házaspárnak, tudta feleségével együtt, hogy az anyaméh gyümölcse jutalom.
7 gyermeket nevelt fel, és a gyermekek otthon kapták az örömhírt, és hogy mit jelent ez a hétköznapokban is.
Mit jelent a vasárnapot megszentelni.
Amikor mindenki más vasárnap is építkezett, ő nem gondolta, hogy mindenki más után kellene menni, hanem arra nézett, mit tanít nekünk az Isten igéje.
De hívő embereket, presbitereket, gondnokokat, lelkipásztorokat is megszégyenítő módon is komolyan vette a tizedet az életében.
Miért?
Azért, amit a zsoltárban is olvasunk: ne feledkezz el semmi jótéteményéről.
Aki tudja mit kapott, és hogy mindent kapott, az tud igazán adni is.
Örömmel adott, mert tudta, hogy megváltó Ura mindent odaadott érte.
A zsoltár arról is beszél, hogy azért is áldjuk az Urat, mert ő megváltja életünket a koporsótól, sőt, nem bűneink szerint cselekszik velünk, nem vétkeink szerint fizet.
Mert vétkeinkkel és bűneinkkel együtt állunk oda az igaz bíránk elé.
De arra a Jézusra tekinthetünk ott is, akire életünk során is feltekintettünk, és hisszük, hogy az ő drága vére befedez minket.
Búcsúzik tőle
Felesége
lányai, fiai
menyei
unokái
sógornője és családja
testvérei gyermekei családjaikkal
nászai és nászasszonyai
keresztgyermekei családjukkal
közeli és távoli rokonok
szomszédai, barátai, akik ismerték és szerették
a sárbogárdi református gyülekezet
és a végtisztesség tevő gyülekezet
Uram, kihez mennénk?
Örök élet beszéde van nálad.
És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.
Ámen!
Drága kegyelmes Mennyei édesatyánk az Úr Jézus Krisztus által!
Áldunk és magasztalunk téged a ravatal mellől is, mert tudjuk, hogy a halál árnyékának a völgyében is jelen vagy.
Jelen vagy az életünkben akkor is, amikor eltávozott az, aki oly sokat jelentett nekünk, és jelen vagy, amikor a gyászunkban a te Igéd vigasztalására van szükségünk.
Áldunk téged Úr Jézus Krisztus, aki világosságot gyújtottál elhunyt szerettünk életébe, és megismertetted magadat, megismerhette kegyelmedet és irgalmadat már földi életében.
< .5
.5 - .6
.6 - .7
.7 - .8
.8 - .9
> .9