1Cor 13 Szalai Istvánné sz. Tatai Lídia 84

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. … Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 1Kor 13

Gyászoló család, gyászoló és végtisztesség tevő gyülekezet!

Eljöttünk ma megköszönni Istennek Szalai Istvánné sz. Tatai Lídia életét, azt a 84 esztendőt, amit Isten a földi életében neki ajándékozott és mindazt amit rajta keresztül ajándékként kaphatott a családja, szerettei és mindazok, akik körülvették őt, és tanúja voltak az életének.

Hálával tekintünk fel Istenre azért is, mert talán a legfontosabb dolog jut az életével kapcsolatosan az eszünkbe: szeretett. Szerette a családját, szerette gyermekeit, szerette unokáit. Mi lenne ennél fontosabb az életünk számára, mint hogy ezt a szeretetet érezzük, vagy ezt a szeretetet továbbadjuk. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy oly sok minden pótolható az életünkben: szerezhetünk vagyont, szerezhetünk értékes tárgyakat, de egyetlen dolgot nem szerezhetünk meg pénzen: valakinek a szeretetét.

Amikor Pál apostol arról beszél, hogy egy hívő ember életében milyen értékes dolgok vannak jelen, milyen Istentől kapott lelki ajándékaink lehetnek sok mindent felsorol az első Korintusi levél 13. részében, a szeretet himnuszban. Beszél az apostol az angyalok nyelvén való szólásról, beszél a bölcsességről, beszél az önzetlen adakozásról, beszél a mártíromság vállalásáról, az önmagunk feláldozásáról, beszél a prófétálásról. Ezek mind-mind roppant értékes dolgok a hívő ember életében, és milyen nagy dolog, ha ezek megvannak. Milyen nagy dolog ha ezek jelen vannak, ha nem is egyszerre mind az életünkben. De ezeket összegezve is azt mondja az apostol, hogy ha szeretet nincs meg bennünk, akkor mindez szinte semmit sem jelent, semmit sem ér. A szeretethez képest, ha ezeket mérlegre tennénk, akkor azt kell mondanunk, hogy minden egyébbel együtt könnyűnek találtatik az ember élete szeretet nélkül.

De a Szentírás azt is megtanítja a számunkra, hogy honnan vegyük mi az életünkbe a legfőbb utánpótlást a szeretetre. Hogyan tudjuk magunkat – hétköznapi nyelven szólva feltankolni szeretettel. Megtanít erre bennünket az a mondat, amelyre úgy szoktunk utalni, mint a Szentírás üzenete dióhéjban: mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisze benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ma amikor gyászunkban itt állunk, és eleresztjük az édesanyát, nagymamát, ezt megbékélve tudjuk megtenni. Mert nemcsak azt tudjuk, hogy Isten szerette drága szerettünket, de azt is tudjuk, hogy elhunyt szerettünk ismerte a mi Urunkat, az Úr Jézus Krisztust, aki érte is és értünk is odaadta az életét.

Jézus Krisztus mikor készül ebből a világból elmenni, a tanítványaihoz fordul, és valami nagyon fontosat bíz rájuk. Új parancsolatot adok nektek, hogy ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.

Milyen fontos, hogy az életünk végéhez érve is, ezt a szeretetet, ezt a legfontosabb dolgot tudjuk átadni, továbbadni másoknak. Ezt, amit senki és semmi el nem vehet tőlünk. Jézus Krisztus földi életében azt mondta, hogy gyűjtsetek kincset a mennyben, amit sem a moly sem a rozsda nem tud megemészteni. Valami sokkal fontosabb kincse van az életünknek, amit Istentől kaptunk, és amit nem vehet el senki sem, ez a szeretet.

Jézus Krisztus ezzel a szeretettel jött el közénk, bűnös emberek közé, és ezzel a szeretettel ment értünk a golgotai keresztre. Mert a szeretet vállalja, hogy mindent odaad értünk. Jézus Krisztus ma is a legnagyobb ajándékot készítette el azok számára, akik meghallják az ő szavát: önmagát adja nekünk, hogy mi is győzedelmesen szembeszállhassunk a bűnnel, a halállal és a kárhozattal.

Lányai: Lídia és Judit, veje: János

Unokái: Gyöngyi, Gergő és Anita

testvérei családjai

sógornői és azok családjai

keresztgyerekei és családjaik

közeli és távoli rokonok, ismerősök

szomszédok

mindazok, akik ismerték és szerették

végtisztesség tevő gyülekezet