Acts 1:1-11

Mi a feltámadott Jézus terve? Acts 1:1-11 .

Kedves Testvérek!

A feltámadással, Jézus mennybemenetelével végződ-nek az evangéliumok. Bibliaolvasó kalauzunk szerint most kezdjük az Apostolok cselekedetinek az olvasását. A bevezető sorokat olvasva látjuk azt, hogy ez a második könyve a szerzőnek, vagyis Lukácsnak. Lukács Pál apostol munkatársa volt a misszióban, hivatását tekintve orvos lehetett, aki segítette az apostol missziói munkáját. Lukács pogány származású volt. Az első könyv Jézus életéről és tetteiről szól, a második könyv pedig folytatja azt, már nem Jézus életéről szólva, hanem a Szentlélek Isten munkáját mutatja meg számunkra a tanítványok életében és hogyan teljesedik ki a Lélek munkája a világban. Itt látjuk az első gyülekezetek létrejöttét, olvassuk az első igehirdetéseket, látjuk a tanítványok munkáját, és hogyan teljesedik ki a misszió.

Micsoda az Apostolok cselekedetéről szóló könyv? Egy régi dokumentum, történelmi leírás vagy a Lélek munkájáról szóló bizonyságtétel. Ragadjuk meg hittel ezt a könyvet és hívjuk be az életünkbe a Szentlélek Istent, hogy munkálkodjon ma is, itt az életünkben, és építsen, vezessen élő hitre, végezze el bennünk a munkáját, és mi magunk is lehessünk a feltámadott Úr Jézus Krisztusnak tanítványai, apos-tolai, bizonyságtevői. Mert nem kevesebbre van ma sem szükség. A megtért, élő hitű Krisztust követő és Krisztusnak engedelmeskedő tanítványok közös bizonyságtételére van a világunknak szüksége. Hogy mindez hogyan indult el, és hogyan teljesedett ki, elénk tárja az Apostolok Cselekedetei. Már korábbi időkben is voltak teológusok, akik a hagyományos apostolok cselekedetei helyett inkább a Szentlélek Isten munkájának a könyveként beszéltek erről a könyvről.

Mi a feltámadott Jézus terve a tanítványok életével kapcsolatosan? Először is azt a feladatot kapják a tanítványok, hogy maradjanak meg Jeruzsálemben. Jézus arra biztatja őket, hogy ne rettenjenek meg, annak ellenére se, hogy ez az a hely, ahol elítélték őt, ahol megfeszítették. Ez az a hely, ahol sokan ellene mondanak az evangéliumnak, mégis, Jézusnak a terve innen indul ki, ezzel kezdődik. Ezen a helyen kell megvárni a Szentlélek kitöltetését.

Furcsa belegondolni, hogy Jézus mire biztatja a tanítványait: a legfájdalmasabb helyszín ellenére is itt kell helytállniuk. Milyen sokszor a mi ösztönös reakciónk az lenne, hogy el innen, hát ki akar megmaradni ott, ahol rossz élmények érték? Ahogyan az elmúlt hónapokban János evangéliumát olvastuk, talán még vissza emlékszünk arra, hogy miközben Jézus és a tanítványok Jeruzsálemtől távol vannak elérkezik hozzájuk a hír, hogy Lázár beteg. Mikor pedig Jézus mondja a tanítványainak, hogy visszafordulnak, mennek Betániába, szinte azonnal rávágják: hiszen most akartak ott megölni. Jézus ott akarja látni a tanítványait a kudarcok helyszínén is. Milyen sokszor mi menekülnénk, vagy milyen sokszor kényelmetlenül érezzük magunkat egy ilyen szituációban: Jézus maradásra biztatja őket. Jézus ma is hűségre szólít bennünket. Maradjatok meg. Maradjatok hűek hozzám.

Mi a feltámadott Jézus terve a tanítványokkal? Erre ők maguk is nagyon kíváncsiak voltak. Volt egy elképzelés bennük. Volt egy elgondolásuk. Volt egy várakozásuk. Ezt az emmausi tanítványok történe-tében is olvassuk Lukács evangéliuma legvégén. Ott csalódottsággal mondják: pedig mi azt hittük, hogy ő fogja megváltani Izráelt. Ezek a tanítványok azonban arról beszélgettek, és az volt a váradalmuk Jézussal kapcsolatban, hogy helyre állítja az ország függetlenségét. Mit jelenthetett ez számukra: véget vet a megszálló római birodalom uralmának. Félreteszi a korrupt politikai vezetést, Heródes utódait eltávolítja. Megtisztítja a mindenféle hatalommal együtt munkálkodó zsidó főpapi réteget. Jézus egészen másként hozta el Izráel megváltását: nem úgy ahogyan sokan várták, vélték, elgondolták.

Egyetlen rövid mondatban fogalmazzák ezt meg a tanítványok: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Mi Jézus válasza erre? Ne a saját elgondolásodat és elképzelésedet próbáld megvaló-sítani. Nem az a tanítványok feladata. Jézus nem arra és nem azért adja a Szentlelket, hogy az elgondo-lásunkat, elképzelésünket, álmunkat, vágyunkat megvalósítsuk. Milyen jó, hogy az életünkben nem az valósult meg eddig se, amit mi kigondoltunk. Olyan furcsa akár csak gondolatban is eljátszani azzal, hogy mi lett volna, hogyha Isten minden alkalommal rögtön igent mondott volna, teljesítette volna a kívánsá-gunkat. Mi lett volna, ha az valósult volna meg mindig elsőre, amit mi akartunk? Ugye, innen már egészen másként látjuk ezt?

Mintha Jézus itt azt modaná: kedves tanítványaim. Itt most ti erre nem kaptok választ, és milyen jó, hogy nem tudtok előre mindent.

De kaptok helyette valami mást, illetve valaki mást az életetekbe: kapjátok az erőt, kapjátok a bizonyos-ságot, kapjátok a megígért Szentlelket. Erőt kaptok. Ezt az erőt minden nap ott fogjátok érezni az életetekbe. Ez az erő ott lesz akkor is, amikor nehézségekkel kell szembenéznetek. Ott lesz ez az erő, amikor bíróság elé kell állnod. Ott lesz, amikor ellenséges környezetbe kerülsz. Ott lesz, amikor magadra maradsz. Ott lesz, amikor tanácstalan vagy elkeseredett vagy. Ott lesz, amikor kilátástalannak látod akár a mai napodat is.

Jézus ezt mondja a tanítványainak: én magam leszek ott veletek, én leszek mellettetek.

Miért vagy pontosabban mire kapjuk a Szentlelket? Azért kapjuk, hogy tanúságtevők legyünk. Arra kapjuk, hogy a mi tanúságtételünk hangozzék az emberek közt. Ez a Szentlélek Isten munkája. Nem azért kapom Isten Szentlelkét, hogy jól érezzem magam, illetve nem csak azért. Nem azért kapom Isten Szentlelkét, hogy békességem legyen, illetve nemcsak azért. Nem azért kapom a Szentlelket, hogy jobban értsem az Isten kijelentését, illetve nem csak azért. Nem azért kapom a Szentlelket, hogy jobban szeressem a körülöttem levőket, illetve nemcsak azért. Isten Szentlelkét azért kapjuk, hogy tanúságtevők legyünk, hogy az evangéliumot meg tudjuk osztani másokkal, hogy el tudjuk vinni mások életébe. Ezt sosem szabad elfelejtenünk. Ezt Jézus ránk bízta feltámadása után. Ebben személyesen is felelősségünk van, és közösségileg is. Egyénenként is, és gyülekezetként is. Jézus feltámadása után nem valami professzionális misszionáló csoportot hozott létre vagy bízott meg, hanem azokat a tanítványokat küldi, akik tanúi voltak az életének. Nem bűntelen és tökéletes, kiemelkedő intelligenciájú egyéneket, hanem a tanítványok és az első gyülekezet közösségét. A megváltottakat, az elhívottakat, akik közösségben voltak Krisztussal.

A misszió azonnal kezdődik. Az angyalok így szóltak: mit álltok itt az égre nézve. Menjetek el és járjatok az Ő követségében.