Jn 16:16-23 . Húsvétra tekintve éljünk

Jn 16:16-23 . 487/1.3-4.

Drága kegyelmes Mennyei Édesatyánk!

Áldunk és magasztalunk téged, hogy ma eléd jöhetünk, és hogy megtartottad az életünket az elmúlt héten is. Hálát adunk neked ezért, különösen annak fényében, hogy naponta szembesülünk azzal is, hogy hány embert veszítettünk el országunkban is. Kérünk te vedd körül ma is a gyászolókat, te öleld át őket, és vigasztald meg Szentlelkeddel.

Áldunk és magasztalunk téged Úr Jézus Krisztus, hogy te halál felett is győzedelmes Úr vagy. Kérünk mutasd meg hatalmadat és erődet ma is az életünkben. Kérünk te légy ott azokkal, akik kórházban betegek mellett állnak és teljesítenek szolgálatot, vagy akár az otthonukban néznek szembe a betegséggel. Adj erőt és bölcsességet orvosoknak, adj erőt és türelmet az ápolóknak és adj bölcsességet azoknak akik országunk jólétéért fáradoznak, akiknek hatalom adatott.

Szentlélek Isten nyisd meg ma fülünket és szívünket az Ige előtt. Add, hogy a te erőddel tudjunk mi is hitünkben és hitvallásunkban megújulva ebben a világban járni, mint a te megváltott gyermekeid. Munkálkodj bennünk és áraszd ránk a te békességedet. Te légy a ma különböző helyről rád figyelő tanítványokkal, és te munkáld az egységet és a békességet az életünkben. Te adj igazi örömöt az életünkbe ma is. Ámen

Húsvétra tekintve éljünk

Nem szeretjük az életünkben a bizonytalanságokat. Nem szeretjük a mostani helyzetben azt, hogy nem tudjuk, mikor lehet majd ismét szabadon járkálni. Mikor kapjuk vissza a szabadságunkat, vagy a korábbi életünket. Amit annyira reméltünk még talán hetekkel ezelőtt, hogy újra meg lehet majd nyitni a templomot húsvétra, most már egyre bizonytalanabbá válik.

A tanítványok számára Jézus szavai bizonytalanságot hoztak. Elmegy Jézus, de hova? Olyan helyre megy, ahova ők nem mehetnek utána. Várni kell rá. Jézus egy kis időről beszél, de valójában vajon mennyi ez a kis idő? Órák, napok, hetek, hónapok? Amikor az ember életében nehézségek vannak, szinte a másodpercek múlása is olyan hosszúnak tűnik. Mennyi kérdés lehetett ott a tanítványokban. Mint ahogy bennünk is megannyi kérdés feszül ebben az időben oltásokkal, vagy éppen az egészségünkkel kapcsolatban is. Hogyan lesz majd a nyitás? Visszaáll-e a korábbi rend, amit megszoktunk, és ami az életünk része volt? Lesz-e majd újra munkám, kenyérre valóm? Jöhetünk-e újra templomba? Összejöhet-e a család? Átölelhetem-e a rég nem látott szeretteimet? Tervezhetjük-e a közös ünnepségeket? Névnapot, születésnapot, esküvőt, keresztelőt… Tervezhetünk-e családi, gyülekezeti, egyházmegyei találkozásokat, kirándulásokat, táborokat. Vajon újra mehetünk-e színházba, moziba, koncertre, utazhatunk-e, mehetünk-e biztonságban egy fürdőbe, vajon az éttermek, szállodák újra nyithatnak-e? A tanítványok életében is ott voltak a kétségek, kételyek, félelmek. Milyen jó tudnunk azt, hogy Jézus ismerte a tanítványokban levő kérdéseket. Most is tudja, és ismeri azt is, ami bennünk kérdésként megfogal-mazódik. Ismeri és tudja az életed, az életem bizonytalan-ságait is. Ismeri, tudja és látja a bennünk megfogalmazódó kérdéseket, félelmeket is. Azt is, amikor félted egy szerettedet, aki most bajban van, aki most a betegséggel küszködik. Jézus ismeri, amikor félelmek vannak benned.

Jézus elmondja tanítványainak, hogy ő elmegy, és ők oda nem mehetnek. Majd visszajön, de addig még eltelik egy kis idő. Ahogyan olvassuk ezeket a sorokat talán a saját élethelyzetünkkel kapcsolatosan is érezzük, milyen fontos ebben az időszakban a bizalom. Hogy bízni tudjunk. Hogy hinni tudjunk. Bízni orvosok, ápolók, egészségügyben dolgozók szakértelmében. Bízni tudjunk és hinni tudjunk, hogy minden erőfeszítés valóban értünk van, és a javunkra van. Hitre és bizalomra van szükség a bizonytalanságban. Hogy magamat is, a holnapomat is, a jövőmet is oda tudjam bízni valakire. Érezzük-e hogy mennyire szükségünk van ma arra a Jézusra, aki újjá tudja teremteni egy szava által az egész világot, és meg tudja újítani az életünket, szívünket.

Vajon hol van ma a hit és a bizalom az életemben? Mennyire tudok bízni. Mennyire tudom az életemet odabízni az Úr kezébe? Mennyire merek rá hagyatkozni?

Ma sokak életét a félelem, rettegés, vagy éppen a bizalmatlanság uralja. Ahol pedig ezek uralkodnak az életünk felett, ott nem lehetünk igazán boldogak. Jézus a tanítványai életébe még ebben a bizonytalan időben is boldogságot és örömöt akart hozni. Jézus azt mondja, hogy ő nem fog eltűnni a tanítványok életéből. Csak egy ideig-óráig való az ő távozása. Meg fogják őt újra látni. Elmondhatjuk, hogy a felvilágosodás óta, a racionalizmus óta az egyház életében egyre halványabbá vált annak a várása, hogy Jézust újra meg fogjuk látni. Hogy ő eljön, ő visszajön. Ahol nincs meg ez a bizonyossága az életünknek, ott nem lehet jelen a reménység és az öröm. Jézus visszajön. Csak ideig-óráig való az ő távolléte, távozása. Ahol nem várják az ő visszajövetelét, ott lesz a tanítványok élete még inkább bizonytalanná. És ott válik az élet reménytelenné és kiszolgáltatottá. Jézus szava azonban elveszi ezt a bizonytalanságot. Még egy kis idő, és újra megláttok engem.

Jézus felkészít a nehézségekre. A mi Urunk nem azt mondja, hogy soha nem lesz semmi nehézség az életünkben, nem azt hirdeti, hogy ha a hit jelen van, akkor nem lesz itt semmi gond. Miközben ma is sokfelé hamis evangéliumot hirdetnek, és kiveszik a szenvedést és a keresztet, Jézus azt mondja, hogy az életünk része a kereszt. Hogy fel kell vennünk nekünk is. Azt mondja, hogy miközben a világ örül, addig ti jajgatni és sírni fogtok. A világ és az egyház, a világ és a tanítványok élete mindig is különbözni fog. Ne akarjunk mindig és gyorsan a világhoz igazodni, mert akkor könnyen elveszíthetjük Jézust. Mert Jézustól a világ szabadulni akar. Mert Jézus a világ számára mégiscsak azt jelenti, hogy napvilágra kerül a bűn. A világ nem érdekelt abban, hogy Jézus jelen legyen, mert akkor mindenkinek lelepleződik a gonoszsága, bűne. Lehull a lepel, az álarc. Jézus jelenléte a világnak az ítéletet jelenti, ezért a világ szeretne Jézus nélkül lenni. A számunkra, a tanítványok számára a világ öröme, a világ győzelme ma is jelenthet fájdalmat, bánatot, szomorúságot. A világ ma is távol akarja tudni Jézust, és azt akarja, hogy Jézus tanítványai úgy éljenek, ahogyan a világ parancsolja, és hogy ne Jézus szerint éljék az életüket. Ma is együtt gyászolunk azokkal, akik a sötétség árnyékában kell keresztyén hitüket megélniük. Nemcsak a Közel-Keleten, vagy Afrikában üldözik a keresztyéneket, de ez előfordulhat Európában, Kanadában, vagy az Egyesült Államokban is, hogy hitvalló keresztyének azzal néznek szembe, hogy az igazság kimondása ma is büntetéssel jár.

Jézus örömöt hoz az életünkbe. Már most, akkor is, mikor még éppen a mélységek felé tartunk, akkor is, amikor a próbák vagy nehézségek elé kell néznünk. El ne feledkezzünk arról, hogy honnan származik a mi örömünk! Az öröm nem egyenlő a biztonsággal. Az öröm nem egyenlő a jóléttel. Az öröm nem egyenlő az egészséggel. Az öröm a Krisztus várásunkból fakad, és az öröm a vele való találkozás bizonyosságából ered. Tudok már most örülni. Az első tanítványok nagypénteken nem tudták még elképzelni, hogy a lezárt sír után lesz folytatás. Mi azonban már ismerjük az evangéliumot, az örömhírt. Mi már tudjuk, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált. Mi már tudjuk, hogy elhozta az új életet a tanítványok számára. Konfirmandusainktól minden évben megkérdezzük, hogy mi Jézus feltámadásának a bizonyítéka számunkra: az üres sír, a Feltámadott megjelenései és a tanítványok megváltozott élete. Olyan fontos, hogy a mi életünkben is jelen legyen az öröm. Vajon látják-e mások, látják-e azok, akikkel együtt mi is ugyanolyan nehézségekkel nézünk szembe az életünkben jelen levő örömöt és látják-e a mi bizonyosságunkat? Látják-e a Szentlélek Isten munkáját? Látják-e az életünkön, hogy mi bizonyosak vagyunk, hogy eljön hozzánk a mi győztes Urunk, megváltónk, az Úr Jézus Krisztus?

Munkálkodjon úgy bennünk és közöttünk a Szentlélek Isten, hogy jó bizonyságai legyünk ma is mások számára a feltáma