Jn 10:1-11

Jn 10:1-11. vers

Jézus ebben az igeszakaszban önmagáról beszél. Olyan fontos, hogy ezekre az igékre odafigyeljünk. Amikor nem mást gyógyít meg, nem valamilyen tanításról hallunk, hanem maga Jézus kerül a középpontba. A hitünk középpontjában az a Jézus van, aki hozzánk szól, aki a mi életünkkel akar valamit kezdeni, és aki önmagát fedi fel előttünk, hogy őt mi megismerhessük. Szükségünk van arra, hogy ne csak tudjunk valamit Jézusról, mert nem a róla szóló tanítás ismerete segít majd rajtunk. A vele való személyes kapcsolatra van szükségem. A vele való közösségre, beszélgetésre. Ehhez pedig a legelső lépés, hogy hallgassam őt, mit mond magáról, mit jelent ki önmagával kapcsolatosan.

Jézus úgy beszél magáról, mint aki pásztora a nyájának. A pásztor képet jól ismerhetjük az Ószövetségből is. Akár a 23. zsoltárra gondolunk, vagy arra, hogy Dávid pásztorból lett egész népének királya. A pásztor képében az uralkodó képét is felismerjük. Ezékiel próféta a hűtlen pásztorok ellenében meghirdette a jó pásztornak az eljövetelét, aki majd maga lesz a népének a vezetője.

Mi tartozik a pásztor feladatai közé? Jézus az uralkodó, a Messiás. Nem kevesebbet mond önmagáról. Azt mondja, hogy ő az egyetlen. Nincs más rajta kívül. De vannak, akik a nyájnak az ellenségei, és az elpusztításra törnek.

Vajon elfogadjuk-e Jézusnak ezt a kizárólagosság igényét az életünkkel kapcsolatosan? Jézus szavaiból világossá lesz számunkra, hogy ha mást engedünk az életünk felé emelkedni, akkor az csak elvenni fog, rabolni, pusztítani, ölni. Bármit mondjon és ígérjen is bármi vagy bárki más, aki rajta kívül az életünk fölé kerekedik, az tönkretesz minket. Amikor Mózes elmondja a búcsúbeszédét az ígéret földje bejáratánál arra figyelmezteti a népet, hogy az alternatíva, a választási lehetőség nem más, mint az élet és a halál közti választás. Kit akarsz pásztorként az életed fölé helyezni? A választásaink élet-halál kérdések.

Mit mond önmagáról Jézus? Először is azt, hogy ő ismer minket. Egy olyan világban élünk, ahol rengetegen hirdetnek önismereti tanfolyamokat. Miközben sokszor azt tudjuk, hogy mi még önmagunkat se ismerjük igazán, ő ismer minket. Ő ismer legjobban és igazán. Ismeri még azt is, amit talán a hozzánk legközelebb állók se ismernek. Ismeri a legrejtettebb titkainkat, a legféltettebb dolgainkat, a mások előtt se vállalt bűneinket, az érzéseinket, a gondolatainkat, kívánságainkat. Még önmagunkat se ismerjük úgy, mint ahogyan ő ismer minket. És miközben mindezt kimondjuk, azt is hozzátesszük, hogy végtelen hálával tartozunk azért, hogy így ismer bennünket, és hogy ez az ismeret nem ellenünk van, hanem értünk. Ismeri az életünk kísértéseit, ismeri a fájdalmadat, ismeri a ma az életedben levő problémádat is.

Ez az Úr Jézus Krisztus nemcsak ismer bennünket, de táplál és védelmez is, mint egy jó pásztor. Sokszor gondolunk a saját életünkre úgy, mint akik tudjuk, hogy mire van szükségünk. Sokszor pedig úgy élnénk az életünket, mint a kisgyermekek, akik ha lehetne választani, más táplálékot nem vennének magukhoz egész nap, csak az édességet. Milyen jó, hogy Jézus a mi pásztorunk, és ő tudja igazán, hogy mi van a javunkra, mi számunkra a szükséges, és mi az, ami az épülésünkre való. Isten mint a mi gondviselőnk adja meg a mindennapi kenyerünket. De ezen túl maga Jézus Krisztus a mi mennyei kenyerünk, mint ahogy nemrég a János 6-ban olvastuk is. Az Ő igéje táplál bennünket az örök életre. Milyen fontos ez a tápláltatás is, amiről gyakran elfeledkezünk. Testi tápláltatás nélkül bizony akár 40 napig is el tud lenni az ember – olyan hihetetlen, de igaz. De ha a lélekkel baj van, és ha a bajban nincs meg a forrás, a táplálék, szinte egy pillanat alatt összeomlik minden. A mi jó pásztorunk tápláló eledellel akarja az életünket megerősíteni. Úgy, hogy annak erejével le tudjuk küzdeni a nehézségeket, hogy ha kell tudjunk előre haladni akár úgy is, mint Illés próféta tette, amikor 40 napig a pusztában vándorolt. Engedd, hogy Jézus tápláljon, mert ez a táplálék tudja megtartani az életedet.

Aki ismeri Jézust, annak követnie is kell Őt. Kövesd az Ő hangját. Engedelmeskedj az ő szavának. Mert a neki való engedelmesség a biztonságodat jelenti. Mert az Ő igéje, az Ő törvénye oltalmat jelent a veszélyekkel szemben. Egy olyan világban, ahol hangzavarban élünk, egy olyan világban, ahol a legnagyobb értéknek sokan a sokszínűséget tartják, fontos, hogy mi meg tudjuk különböztetni az ő hangját minden más szépen szóló, csengő, de mégis tévútra csábító hangtól. Megismerted már Jézus hangját? Meg tudod különböztetni akár a saját kívánságodnak a hangjától, a vágyaid hangjától, vagy a csábítónak a hangjától?

Végül Jézus Önmagáról mondja: én vagyok az ajtó. Nem mást jelent ez, mint amit a 14. részben mond: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam. „Ha valaki rajtam megy be, megtartatik… és legelőt talál…”. Jézus Krisztuson keresztül juthatunk el az Atyához. Általa juthatunk üdvösségre, általa lesz menetelünk az Isten országába, általa lehetünk a mennynek a polgárai. Jézus világossá teszi számunkra, hogy minden más út, amit az ember keres, amit magunk választunk, az tévút, és az a pusztulásba vezet. Az ember nem tudja önmagát megváltani. Olyan kísérlet ez, mint amikor Münchausen báró a saját hajánál fogva próbálja magát kiemelni a mocsárból. Ezen túl Jézus azt is világossá teszi, hogy ha másokat követünk, azok tévútra vezetnek. Vajon fel vagy-e készülve arra, hogy ne tudjon senki se megtéveszteni, félrevezetni? Jézus Krisztus abban különbözik a hamis prófétáktól, hogy ő nem elvesz, hanem ad. Ő nem rabol, hanem ajándékoz. Ő önmagát is odaadja az életemért, az életedért. „...én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.”

A Szentlélek áldásával legyen a te pásztoroddá az Úr Jézus Krisztus. Ámen

Kovács Csongor lelkipásztor