2 Cor 12 Szabó István Lászlóné sz. Kazsoki Éva Erzsébet 76

Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. … Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. 2Cor 12

Gyászoló család, gyászoló és végtisztesség tevő gyülekezet!

Ma Isten előtti összetöröttségünkben is eljöttünk Isten színe elé, hogy Szentlelkének erejét és vigasztalását kérjük, hogy bátorítást kapjunk akkor, amikor erőtlennek érezzük magunkat. Hálát adni jöttünk elhunyt szerettünk életéért, és mindazért a 76 esztendőért, amit a mi kegyelmes Istenünktől kapott ebben a földi életében. Hálát adunk ma a családdal, gyermekekkel, unokákkal együtt az édesanya, nagymama, anyós életéért, és mindazért a szeretetért, amit kapott a család, és amit kapott az Isten népének családja is. De milyen más vigasztalásunk lehetne ma, mint Isten igéje, Isten ígérete az életünkkel kapcsolatosan. Jézus mondja: aki hisz bennem, ha meghal is él, és aki él és hisz bennem, soha meg nem hal. Most ezzel a keresztyén reménységgel és bizonyossággal állunk a ravatal és koporsó mellett is, és mondjuk ki Pál apostollal együtt: halál, hol a te fullánkod, koporsó, hol a te hatalmad. Mi a ravatal mellett is Jézus Krisztus erejét, hatalmát és győzelmét látjuk, és elhunyt szerettünk koporsója mellett is arról vallunk, hogy aki Jézus Krisztusban hisz, az nem lát halált, sőt, átment a halálból az életbe.

Ma megköszönjük a mi mindenható, kegyelmes mennyei Édesatyánknak elhunyt szerettünknek az életét. Ebben az életben látjuk az erőt és a gyengeséget egyaránt. Látjuk az életére visszatekintve az erőt, amikor visszaemlékezve felidézzük az édesanya, nagymama dolgos életét. Hogyan fáradozott, fáradságot nem ismerve, hogy megteremtse családjának mindazt, amire szükségük volt. Ott volt az életében az erő amikor a Tsz-ben, óvodában vagy éppen az otthoni kertben, gazdaságban fáradozott. Ott volt az életében a munka szeretete, hiszen igazán a tevékeny élet adott oly sok örömöt neki. Ott volt a másoknak való segítés is, hiszen egy gyülekezet nyári táborozásában az ő segítsége és támogatása mindig biztos pont volt, és ezért három gyülekezet, az alapi, a monor-kistemplomi és a sárbogárdival együtt adunk hálát, hogy Isten országa építéséért is oly sokat áldozatot hozott elhunyt szerettünk. Ott láttuk az erőt az életében azok után is, hogy szeretett férjét elveszítve 19 évet élt özvegyen. Ott volt szeretete fia, lánya és unokái iránt, és milyen boldogság volt, amikor a portát az unokák nyári zsivaja töltötte be.

De ahogyan Pál apostol életében lájuk az erőt és erőtlenséget, megvalljuk, hogy szerettünk életében is ott volt az erőtlenség is. Láthattuk egyre inkább erőtlenségét ebben a földi testben, amikor a különféle betegségekkel is küzdött. Erőtlenség, amikor élete vége felé közeledve egyre nehezebbé vált minden megtett lépés. Hazamenni készült, és ezt láthattuk amikor egyre többet beszélt a múltról, és azokról, akik már előre mentek.

Pál apostol arról tesz vallomást, hogy az erőtlenség közepette tudott egyre inkább Krisztus erejébe kapaszkodni. Amikor egyre erőtlenebbé válik az élet, amikor egyre gyengébbnek érzem magamat, amikor egyre tehetetlenebb vagyok, egyre inkább feltekintek arra a Krisztusra, aki helyettem vette magára a keresztet, helyettem ment végig a fájdalmak útján, és helyettem állt oda a golgotai keresztre, hogy az Isten ítéletét magára vegye. Erőtlenségünk, gyászunk és fájdalmunk közepette látjuk mi magunk is egyre jobban, hogy mennyire szükségünk van Krisztusra, az Ő erejére, az Ő szent és igaz voltára, és az Ő áldozatalára, amit értünk mutatott be.

Az erőtlenséggel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem mondja Pál apostol. Milyen nagy ajándék az életünkben az a hit, amit Isten Szentlelke gerjeszt bennünk. Amikor minden mást elengedünk, és minden mást el kell engednünk, látjuk meg igazán Isten hatalmát és az ő dicsőségét a mi megfeszített, és feltámadt, mennybe ment Urunkban, Jézus Krisztusban.

Gyászoló család! Kedves László, Éva, István és kedves gyermekek! Merjetek erőtlenek lenni… tudjatok sírni… mert ahol ti erőtlenek vagytok, ott Krisztus ereje meg tud jelenni. Ahol ti sírtok, ott az ő vigasztalásának adtok helyet.

El ne felejtsük azt a vigasztalást se, amit az 1. Korintusi levél 15. részében olvasunk:

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. ….

42Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. … 47Az első ember a föld porából való, a második ember mennyből való. 48Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 49És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.

Lánya Éva, veje István, fia László

Unokái: Évite, Zsófi, Katinka, Istvánka, Miki

Elhunyt sógornője férje Jenő és felesége Erzsike, valamint Jenő gyermekei Robi és Gyöngyi, akiket nagyon szeretett és családjaik

Elhunyt férje unokatestvérei és azok családjaik, kiterjedt Szabó család

testvérei és azok családjai

szomszédok, közeli és távoli rokonok

ismerősök

alapi, bogárdi és monori gyülekezetek