Jn 5: 21-25

Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Jn 5: 21-25

Gyászoló család, gyászoló és végtisztességtevő gyülekezet!

Egy kedves testvérünk életéért jöttünk el hálát adni, aki mindenkinek a Jani bácsija volt, vagy ahogyan a családban hívták őt, Jancsi bácsi. Azért a gazdag életért, 86 esztendőért adunk ma hálát, amivel itt ebben a földi életben a mindenható Isten megajándékozott. Dolgos, szorgos életet élt, gépállomáson, mentőknél, fuvarozóként, és tüzép kereskedőként, vezetőként is dolgozva.

Hálát adunk Istennek a ravatal mellett álló özvegyével együtt azért a 4 évtizedért, amivel közös életüket megajándékozta és meggazdagította Isten. Hálát adunk elhunyt szerettünk szorgos életéért, hiszen sok-sok ház az ő keze nyomát viseli, amiket életében felépített. Hálát adunk elhunyt testvérünk életéért a gyülekezet tagjaiként is, hiszen még idős kora ellenére is ott volt közöttünk, részese volt istentiszteleteinknek, és az Isten népével közösségben élte az életét.

Most amikor a ravatal mellett állunk talán feltesszük a kérdést, hogy mi maradt meg ebből az életből? Amikor elhunyt szerettünk életére tekintünk, hálásak vagyunk azért is, hogy ismerte az Ő megváltó Urát, az Úr Jézus Krisztust. Mert mi lenne a mi reménységünk az életünk végén, mint maga Jézus Krisztus. Mit tudunk mi magunkkal vinni? Mindaz, ami az életünk része volt, amiért szorgoskodtunk, amit két kezünk munkájával létre hoztunk, az itt marad ebben a földi életben emlékként is, emlékeztetőül. Most azonban mi arra a Kukucska Jánosra is tekintünk, aki ismerte Isten szavát, hallgatta Isten igéjét a templomban, és ismerte az Ő egyszülött Fiát is, aki az ő életéért is odaadta önmagát a golgotai kereszten. Milyen jó tudni a családnak azt is, hogy betegségében is, idős korában megbékélve várta az utolsó napjait. Vajon hogyan lehet, hogy egy ember az élete végéhez közeledve, az elmúlás tudatában békében várja azt a napot, amikor mindent itthagy? Jézus mondja a tanítványainak: békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek… nem úgy ahogyan a világ adja. Elhunyt testvérünk életébe ez az Úr Jézus Krisztus adta élete végén is a békességet.

János evangéliuma, amit éppen most olvasunk arról is beszél, hogy mit jelent a mi életünkben a Krisztusba gyökerezett hitünk. János elmondja azt, hogy a Fiú, Jézus Krisztus életre kelti azokat akiket akar, sőt az ítélet is ott van Krisztus kezében, és azért is tekinthet minden hívő ember megbékélve az élete utolsó napján is, mert azt a Krisztust látjuk, aki értünk már odaadta az életét a golgotai kereszten, és az ítéletet ő maga hordozta el

Jézus még két dolgot üzen nekünk most a ravatal mellett állóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Mi, akik körülvesszük most e ravatalt olyan nehezen tudjuk elképzelni, hogy hogyan és hol is lesz az elhunyt szerettünkkel ezután. Mi lesz és hogy lesz majd az ítélet napjáig, és a feltámadásig. János evangéliuma ilyen egyszerűen fogalmazza meg: aki hallja az igémet és hisz abban aki elküldött engem, annak örök élete van. Mi hálát adunk, hogy elhunyt szerettünk így hallgatta az Isten igéjét, és most, amikor gyászban vagyunk erőt és vigasztalást veszünk Jézus szavából, mert azt is tudjuk, hogy szerettünk átment a halálból az életbe. Jézusnál van, és ma már Jézussal van.

A másik, amit Jézus mond, az nemcsak az elhunyt szerettünkkel kapcsolatos, hanem pontosan velünk, akik most itt, a ravatal mellett is halljuk az Isten hirdetett beszédét igéjét: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” A Krisztus nélküli élet a halálba vezet, akik pedig meghallják Jézus hangját, azok életet nyernek, Azok élni fognak. Halljuk meg, most e ravatal mellett is Jézus szavát, és ragadjuk már most meg az Ő kegyelmét, hogy mi is életet nyerjünk, és átmenjünk halálból az életbe. Ámen

Felesége Julika 4o évi házasság

Lányai: Mónika és párja János,

Ibolya és családja

Nevelt fia Laci és felesége Nelli

Nővére Bözsike – a család mindentudó bölcse

Huga Terike – mindig segítőkész jó testvér

Unokahugai – mindig szeretett Lidika és férje József és családja

Erika és Peti és családja

Andika és Laci és családja

Rózsa és családja

Unokaöccsei – Sanyi és Andika

Lajos és Magdi és családja

Unokái: Lacó és párja Noémi

Benjámin, Ákos és párja Réka

Edit, Eszter Sándor, és a három pici Marcika, Balázska, Gergőke

Sógornője családja Németh Tibor és felesége Zsuzsa és családja

Anti és Babi

Sógornője Bözsike és fia Gábor

Sógora Laci és Ilonka

Nászasszonya Jucika és lánya Anikó

Bognár és Farka család – volt szomszédja Pannika

Minden ismerős, jó barát, jelenlegi szomszédok