Jn 4:3-28a. Jn 4:39-42.

Jn 4:3-28a. Jn 4:39-42. 84/1.3-4 398/3-4.

János evangéliumában sok olyan értékes kincset találunk, amivel a többi evangéliumban nem találkozunk. Ilyen a samáriai asszony találkozásának a története is. Maga a történet egy furcsa bevezetőszóval kezdődik: Samárián kellett Jézusnak átmennie. Ez az a drága örömhír, ami az ember életébe érkezik. Ez a kellett. Amikor Jézus belép az életünkbe. Amikor nem kerül el minket. Amikor nem arra tekint, hogy kik vagyunk, vagy hogy mit érdemlünk, hanem az ő végtelen kegyelmére. Ez a kegyelem mutatkozik meg ebben a történetben és válik egyre világosabbá, hogy az örömhír hogyan tudja gyökeresen átalakítani az életünket.

Már korábban is említettük az samáriaiak és a zsidók közti viszályt, és annak történelmi gyökereit, ezért csak gyorsan felelevenítjük: Samária elszakadt és külön életet élt, külön történelmet írt, külön kultuszt vezetett, mint a zsidóság. Ez az elszakadás már a Salamon utáni időkben elkezdődött, mikor Jeruzsálemmel szemben új templomot, új kultuszi helyet hoztak létre, majd az asszír és babiloni fogság idején az idegenekkel való keveredéssel folytatódott. Végül akkor mérgesült el, amikor a Babilonból a perzsa uralom ideje alatt visszatérő zsidóság templomépítési tervét elkezdték mindenáron megakadályozni. Mintha testvérek közti torzsalkodást, viszály, harcot látnánk. És közben Jézus belép a samáriaiak történetébe.

Minden zarándok számára Samária az elkerülendő útvonalat jelentette, és közben ez a történet azzal kezdődött, hogy Jézusnak arra kellett mennie. Figyeljük meg, mit tesz Krisztus érkezése az életünkben?

Jézus nem kerüli el Samáriát. De a történet rögtön egy újabb furcsaságot mutat: Jézus elkezd beszélgetni egy asszonnyal. Ez a mai Közel-Keleten is olyan furcsa, hiszen egy nő csak a közeli családtaggal beszélgetett, de idegennel, és nyilvános helyen nem találkozott, állt szóba. Még inkább így volt ez 2ooo évvel ezelőtt. Jézus szóba állt ezzel az asszonnyal, akiről, az első pillanattól kezdve mindent tudott. Déli órában, a nap legnagyobb heve idején senki se járt a kúthoz vizet meríteni, csak az, aki senkivel se akart találkozni, csak az ment ilyenkor, aki mindenkinek a kérdéseit, vagy megvető pillantását el akarta kerülni. Jézus pedig az örömhírt jelenti a bűnös ember számára, annak ellenére is, hogy milyen volt eddig az életem. Ahogy az egyik gyerekénekben énekeljük is: rút volt szívem sötét, de Jézus oda betért…

Krisztus megjelenése napvilágra hozza az életünk bűneit. A samáriai asszony sok mindent mond ebben a beszélgetésben, de ha újra és újra elolvassuk, akkor vesszük észre ebben a történetben, hogy Jézus válaszai egyre nagyobb világosságot hoznak az életébe, hogy Jézus, mindig többet ad, mint amit ez az asszony el tud képzelni.

Jézus élő vizet kínál. Sokkal többet, mint amit az asszony el tud képzelni. Nem csak a mai gondomra akar most se Jézus pillanatnyi megoldást adni, hanem egyszer s mindenkorra meg akarja változtatni az életem. Az örömhír sose kevesebbet jelent számunkra, mint hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia az egész életem számára megoldást ad. Nemcsak arra a kérdésre, ami most éppen foglalkoztat. Nemcsak a mai megoldatlan problémámra, nemcsak a most elkövetett bűnömre kínál Jézus pillanatnyi megoldást, hanem Ő végleges megoldást hoz az életünkbe. Olyan elképzelhetetlen ez ma is. Talán ugyanolyan elképzelhetetlen ma, mint amilyen elképzelhetetlen volt ott a samáriai asszony számára, hogy Samária kis falvába nem volt vezetékes víz, hát hogyan oldja meg akkor Jézus egy szempillantásra az életét.

Jézus élő vizet akar adni. A Szentlelket kínálja számunkra ma is: aki életünk minden problémájában, életünk minden pillanatában jelen van. Jézus nem kevesebbet akar adni, hanem az ő valóságos és minden időre kiterjesztett jelenlétét. Csakis a Szentlélek által tudja az ember megérteni kicsoda ő, és a Lélek munkája nyomán tudunk mi magunk is most már másként élni, mint ahogyan eddig éltünk. Ez az asszony Jézussal beszélgetve a bűnét is látja. Eddig öt férjed volt, akivel most élsz az nem a férjed. Mennyi mindent rejtegetünk Jézus elől és mennyire többet tud adni annál, amit csak el tudunk képzelni. A Szentlélek tudja világossá tenni azt is, hogy nem jó irányt vett az életed, és hogy másként kell élned ezután.

A Szentlélek jelenléte azt is jelenti, hogy más emberré leszel. Nemcsak a prófétákra volt ez igaz, de a samáriai asszony története is azt mutatja meg számunkra, milyen nagy változást hozott a Szentlélek az életébe. Az, aki eddig elbújt az emberek elől, az aki csak délben ment vízért, mert akkor nem volt senki a kútnál most már rohan be az emberek közé elmesélni azt, hogy kivel találkozott.

A samáriai asszony Isten imádásának a helyéről gondolkodik. Ez egy elválasztó dolog volt zsidók és samáriaik közt. Hát akkor mi az igazság? Hol kell Istent imádni? Az Ebál hegyen, ahol a samáriaiak imádták a templomukban vagy Jeruzsálemben a templomban? De folytathatnánk a mai kérdésünkkel: hogy lehet Istent ma imádni, és hol kell istentiszteleten lennünk? A templomban vagy a képernyők előtt? Milyen sokszor a kérdéseink mégse a lényeget érintik, mert nem a hol a fontos, hanem a hogyan. Lehet templomban is úgy lenni, hogy közben nem az ige, nem Krisztus van a középpontban. És lehetünk otthonunkban is, és a Lélek erejével átéljük a Krisztussal való közösségünket, és az igének az életünket formáló erejét.

A samáriai asszony életében kitör az élő víz. Először csak lassan kezd elő-előtörni, aztán a maga teljességében kitör: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.” Milyen furcsa belegondolni, hogy ott volt a hitvallás a szívében az asszonynak, de a szeme mégse nyílt meg. Hát hiszen Jézus mindent kijelentett: az életéről, a bűneiről, a Szentlélek munkájáról. És végül Jézus önmagáról mondja: „ Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Ez az asszony boldogan megy vissza a városba az emberek közé. Elmondani, hogy találkozott azzal, akire vártak. Nem törődik az emberek véleményével, a rosszallással, a megvetéssel. Csak viszi a drága örömhírt. Mert olyan ez mint a megtalált gyógyszer. Olyan ez mint amikor a beteg ember számára visszük az életmentő orvosságot. Én kaptam belőle, ugye neked is szükséged van rá?

Ez a találkozás aztán tovább mutat, mert látjuk a folytatását is. Mert Jézus nem megy el, nem tűnik el nyom nélkül az életünkből. Ez a kis város is ott lesz majd azon az útvonalon, ahova Jézus küldi a tanítványait feltámadása után. Az ApCsel 1-ben is olvassuk Jézus missziói parancsában: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.”

Végül Fülöp hirdeti köztük a feltámadott Urat, azt az Urat, akivel találkozhattak Jákob kútja közelében.

A Krisztussal való beszélgetés és közösség egyre jobban megvilágosítja az életünket.

Világossá teszi a bűnünket

Világossá teszi az Istenimádatunk módját, hogyanját

Világossá teszi, hogy kicsoda Jézus

Igehallgatóból igehirdetővé tesz