Jn 3:22-30

Jn 3:22-30

Krisztus megjelenése az emberi világban konfliktust jelent. Olyan sokszor elfeledkezünk erről. Szeretünk mind úgy gondolni az egyházra, gyülekezetre, a keresztyénségre, Jézusra, mint amik illetve aki a békességet jelenítik meg az életünkben. Mert mi mást jelentene Jézus jelenléte az életünkben, mint a békesség jelenlétét, hiszen ő a békesség fejedelme. Pedig maga Jézus mondjaMt 1o,34skk „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.” Jézus nem langymelegséget akar ma sem, 2o21-ben sem az életünkben, hanem döntést.

Most, ahogyan olvassuk János evangéliumát, pedig olyan gyakran más gondolat is egyre inkább megerősödik bennünk: Jézus megjelenése, Jézus munkája harcot is jelent. A világosság és a sötétségnek a küzdelmét látjuk, mint ahogyan az evangélium kezdődött: megjelent a világosság, de a sötétség nem fogadta be őt. Ahogyan a végítélet felé közeledünk ez egyre jobban meg is fog mutatkozni.

Miért jelent ez harcot az emberi életben? Mert Jézus egyeduralmat akar az életünkben. Mert ő akar Úrrá lenni az életem felett. Ezt pedig az ember nem tudja olyan könnyen átadni. Na, jó, megengedem Jézusnak, hogy egy kicsit belépjen az életembe. Hát legyen, mondjuk magunkban, ott van az a vasárnap. Oly sok mindenre tudok időt szakítani: ha kell egy héten több órát is oda tudok szánni a fizikai egészségemre, hogy ne legyenek testi problémáim. Oda tudok figyelni az egészséges étkezésre, a jó táplálkozásra, mert az ugye tényleg fontos. Akkor a lelki dolgok is fontosak, hát adunk Jézusnak egy órát is az életünkből. Közben pedig sokszor úgy szeretnénk, hogy ez is olyan legyen, mint az internetre feltett istentisztelet, ha nem érdekel az egész, akkor bele tudok pörgetni, vagy ki tudok részeket hagyni. Ha megunom, leteszem mint egy játékot, ha újra érdekel majd leporolom és előveszem.

Egy idő után talán ott lesz, hogy kiszorítok Istennek egy kis időt az életemből. Na jó, legyen ott a vasárnap 1-2 órája.

Közben pedig, ha az Isten igéje valóban elkezdi a munkáját az életemben, akkor látom igazán, hogy Jézus nemcsak 1-2 órát kér egy héten. Nem csak egy kis részét kéri az életemnek, hanem az egészet akarja. Nem olyan ez, mint a torta, vagy a pizza szeletelése, akár egy kis vékony szelettel is rendbe leszek. Igen, Jézus többet akar. Akarja az uralmat az egész életed felett.

Ez már azt jelenti, hogy ott akar lenni a munkahelyeden veled együtt. Hogy hogyan beszélsz a munkatársakkal, főnökkel, beosztottakkal, kollégákkal. Ott akar lenni a családi életedben. Ahogyan az idős szülővel, vagy gyermekeddel, unokáddal is beszélsz. Ahogy elviseled a másiknak a nehézségeit, terhét. Lehet ez akár az idős szülő, aki már nem nagyon hall, vagy elfelejt sok mindent. Vagy lehet ez a kamaszodó gyermek is, akinek olyan nehéz elviselni az életkori sajátosságait. Jézus ott akar lenni a házasságod részeként is. Ahogyan a házastársaddal beszélsz, bánsz. Vajon látszódik mindenben, hogy egymást különbnek tartjuk? Hogy a másik öröme az én legnagyobb örömöm. Hogy a másikat szeretném boldoggá tenni, vagy mindenben még mindig én vagyok a legelső. Tudok-e úgy szolgálni, mint Jézus, aki lehajolt és megmosta a tanítványai lábát?

Jézus jelen akar lenni a gyermeknevelésedben. Jézus jelen akar lenni a munkahelyi konfliktus kezelésedben. Olyan nagy kérdés ez az életünkben: mennyit engedünk Jézusnak, mennyibe láthat bele, hova engedjük közel. Beleláthat-e Jézus a pénzügyedbe? Mert hát a költekezésünk azt is megmutatják, mik a fontos dolgok az életünkben. Ő mondta: ahol a te kincsed ott van a szíved. Olyan nehézkes utána azt mondani, hogy igen Jézus Úr az életem felett, de hát a pénzügyek, azok ugye nem tartoznak senkire, abból nem nagyon hagyunk Jézusnak se beleszólást. Meg hát ezek nem lelki dolgok, hanem anyagiak – milyen könnyen meg is magyarázzuk. És ha akár az elmúlt egy esztendőre visszatekintünk, vajon mennyit adtunk valóban Istennek, vajon hogyan válaszolunk? Mennyit adtunk Istennek az időnkből, a tudásunkból, tálentumunkból, és mennyit adtunk a jövedelmünkből. Vajon mit jelezne a kimutatás, mennyire fontos Jézus számunkra.

Keresztelő János tanítványai Jézus és tanítványai megjelenésével a pozíciójukat féltik. Meg is jegyzik, hogy Jézushoz és tanítványaihoz többen mennek. Talán ott van valami féltékenység is a szívükben látva Jézus és tanítványai sikerét. Mintha ott lenne valami elsőbbségnek az érzése, mert meg is jegyzik keresztelő tanítványai: aki veled volt a Jordánon túl. Hát mi történt itt? Odajött Jézus megkeresztelkedni Keresztelő Jánoshoz, és most már ő is, és tanítványai is ugyanezt teszik, keresztelnek? Pedig mi voltunk az elsők – szinte hallani a hangjukból a méltatlankodást. Milyen jellemző sokszor a mi életünkre, hogy még a magunk sikertelenségét valahogy elviseljük, kimagyarázzuk, de mások sikerét olyan nehéz elfogadni, pláne örülni is a másik eredményének.

Keresztelő János nem téveszti szem elől, hogy Jézus a megígért Messiást. Sőt, magára is úgy tekint, mint a vőlegény barátja. Ezzel együtt pedig az Isten országa növekedésének és terjedésének teljes szívvel és igazán örül. Mert nem egyéni teljesítménynek és eredménynek tekinti, hogy hozzá jöttek és általa megkeresztelkedtek emberek. Hanem az Isten hívására adott válasznak. Jézus a világ világossága és benne jelent meg az élet – keresztelő János ezért örvendez, ha hozzá mennek az emberek.

Végül pedig keresztelő János egy nagyon fontos dolgot mond ki, ami a keresztyén életünk kulcsa: neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

Akkor lesz igazán áldás az életem nyomán, ha ez megvalósul: hogy egyre nagyobb bennem Jézus, és egyre kisebb bennem az óember. Pál apostol a keresztyén élet kulcsaként látja azt, hogy a Krisztus szerint éljenek. Ő pontosan megértette ezt a neki növekednie kell mondatot: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Így hirdeti a Krisztusban kapott új életet is.

„Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”