Jn 3:14-21 ujevi

Jn 3:14-21

Az előző versek folyatásaként olvassuk a mostani igeszakaszunkat. Míg a 3. fejezet első felében arról olvastunk, miképpen kell Nikodémusnak újjászületnie, mit is kell tennie, hogy az Isten országába lépjen. Ebben az igeszakaszban Jézus arról beszél, mit tesz Isten, az Atya az emberért, és hogyan adja ő maga is önmagát azért, hogy megváltsa az embert.

Nikodémushoz és rajta keresztül a későbbi korok zsidóságához fordulva Jézus egy Ószövetségből vett képet használ, a pusztai vándorlás korából. Magát a történetet 4Móz 21-ben találjuk, amikor a vándorlás idején a nép elkeseredett, és Isten és Mózes ellen zúgolódott. Nosztalgiával tekintettek vissza Egyiptomra, és az élelem és a víz hiánya miatt visszakívánkoztak a korábbi életükbe. Isten válaszként rájuk bocsátott mérges kígyókat. Miután a nép elkezdett hullani, Mózeshez mentek, és belátva, hogy Isten ellen vétkeztek, kérték Mózes közbenjárását Istennél. Mózes imádságára válaszként adja Isten a rézkígyót, amit egy póznára szegeznek, és aki csak feltekint rá, az megmenekül a kígyómarástól, a haláltól.

Jézus analógiát használ itt, és az ószövetségi történetben szereplő részeket magára értelmezve tanítja Nikodémust és rajta keresztül a későbbi kor zsidóságát is.

Amiképpen a pusztai vándorlás során a póznára felemelt rézkígyó mentette meg a népet, azonképpen Jézusnak is fel kell emeltetnie. Jézus utal itt a kereszthalálára, hogy hogyan kell neki is a keresztre mennie. Isten üdvösséget hozó tervét jelenti ki itt Jézus. Hogy az ő kereszthalála a bűn eltörlését hozza, hogy a kereszthalála az ember életét, megmenekülését, szabadítását, megváltását jelenti. Isten terve univerzális, vagyis mindenkire kiterjed.

Itt következik amit a nagy prédikátorok úgy jellemeztek, mint a Biblia dióhéjban. Az egész biblia egyetlen egy mondatban összefoglalható, és az egész Szentírás központi üzenetét egyetlen mondattal lehet összefoglalni: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Isten végtelen és kimondhatatlan, felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan kegyelme sűrűsödik össze egyetlen egy mondatban. Az, hogy mennyire szereti Isten ezt a világot. Mennyire szeret bennünket minden bűnünk, vétkünk, hitszegésünk, Isten elleni lázadásunk ellenére is. Ahogyan megbocsátott népének a vándorlás idején képes minket is kegyelmébe fogadni Krisztus kereszthalála által.

És ebben az egy mondatban ott van az a felfoghatatlan áldozat is, amit értünk bűnösökért hozott Isten. Ez a mondat olyan a keresztyén ember számára, mintha a szentek szentje előtt állnánk. Isten titkát, Isten tervét, Isten tettét látjuk benne, amit az ember fel se tud fogni. Érezzük azt is, hogy ez a mondat olyan, mint amikor Mózes meglátja az égő csipkebokrot, és rögtön le kell vennie a saruját, mert szent földön áll. Ez a mondat az, amit minden nyelvre lefordítottak, mert a missziói parancs alapján az evangéliumot minden nyelven hirdetik. Ez a magvetés, amivel egy misszionárius egy ismeretlen helyre érkezik. És ez a legnagyobb bűnösöknek az egyetlen reménysége, hogy mégiscsak van Istennek minden bűn ellenére is terve a világgal, és a legbűnösebb emberi élettel. Ez a mondat az életet jelenti a halálra ítélt ember számára. És talán erről az egyetlen mondatról született a világ történelmében a legtöbb prédikáció, ez a legidézettebb mondat az egész Szentírásból.

Vajon milyen ereje, hatalma van az életünkre nézve? Hogyan változtat meg minket, és hogyan változtatja meg az életedet, és ezt az esztendőt, ami előttünk van, és amivel kapcsolatban annyiféle bizonytalanság és annyiféle aggodalmad van? Fel tudod-e írni a szívedbe ezt a mondatot úgy, hogy vezérigéd tudjon lenni ebben az esztendőben? Hogy ez a mondat világítson be mindent, és a legsötétebb pillanatokat is át tudja változtatni az életedben.

Mondd el szászszor és ezerszer, mondd el ha kétségek gyötrenek, mondd el ha depresszió kerülget. Isten szeret téged. Isten szeret minket. Végtelenül és határtalanul. Milyen furcsa arra gondolni, hogy az a mondat, amelyiket a leggyakrabban idézik, ott Nikodémusnak hangzott el. És bár nem tudjuk pontosan, hogy mi történt Nikodémussal, hisszük, hogy ennek a találkozásnak, ennek a mondatnak olyan ereje volt az életében, hogy valóban mindent megváltoztatott. Ezért áll majd ott Nikodémus Jézus keresztjénél és ezért lesz ott a sírnál is, ezért keni meg fűszerekkel Jézus testét és tekeri be a gyolcsba. Nikodémus életét megváltoztatta ez a mondat. Mint ahogyan azóta az emberiség történetében sokaknak. Isten szeretete a legnagyobb erő és hatalom ebben a világban.

Nem a háborúk, nem a fegyverek, nem a bűnözés, hanem Isten szeretetének a végső győzelmét látjuk ebben. És ott a golgotai kereszten is. Amikor a bűnért Jézus megfizeti a büntetést. Látod-e Jézus halálakor Isten szeretetét, ami ránk sugárzik? Látod-e Isten könnyét akkor, amikor egyszülött fiát a keresztre adja értünk?

Ez után a mondat után, Isten végtelen szeretetének és mindenekre való kiáradásának a kijelentése után azonban valamit még az ige alapján is tisztán kell látnunk. A kegyelmet el kell fogadni. A kegyelembe meg kell kapaszkodni, a kegyelmet meg kell ragadni, mert csak akkor lehet az enyém. Igen, döntés is kell hozzá. Oda kell állni, ki kell mondani, hogy érvényes legyen rám. Mint amikor az úr asztalát megterítjük, mindenkit vár és hív, de hogy élhessek vele, én magam is oda kell lépjek. Isten kegyelme és szeretete választ kíván a részünkről. „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.”

Nikodémusnak mondja Jézus újonnan kell születned. A kegyelem megjelent Jézusban, és elérhetővé lett mindenki számára. Zsidók számára és pogányok számára is. A szél fú ahová akar. A kegyelem eléri a pogányokat is, és az evangélium át tudja formálni azoknak az életét is, akik eddig Istentől távolt éltek. Mondj igent még ma Jézus hívására.

Jn 3:16