Sermon Tone Analysis

Jn 3:1-8.

Kedves Testvérek!

János evangéliumában sokféle jelképpel találkozunk.

Jelképes jelentése van ennek a történetnek.

Azon túl is fontos mondanivalót hordoz számunkra, hogy látjuk, itt valami egészen szokatlan dolog történik.

Vezető ember megy Jézushoz.

Egy ember, aki az akkori országos vezetésnek, a Szanhedrinnek, a Nagytanácsnak a tagja volt.

Egy idős, tapasztalt és sokat látott ember jelenik meg Jézus előtt.

Jelképes jelentőségű az is, hogy az idős megy a fiatalhoz, a rangot viselő megy oda Jézushoz, aki rangrejtve jelent meg az emberi világunkban.

Nikodémus látogatása majdnem olyan, mint amikor a napkeleti bölcsek jelentek meg Jézus előtt.

Csak itt már a felnőtt Jézussal találkozik egy művelt, képzett, intelligens vezetője Izráelnek.

Nikodémus valóban hódol Jézus előtt.

Nemcsak udvariassági látogatás ez.

Nikodémus felismeri az Istentől jövetelét Jézusnak, pedig nem is igazán tudja, hogy amit mond az mennyire igaz.

Istentől jöttél… Nikodémus itt még nem az egyszülött Fiú Istentől való származását ismerte fel.

Nem azt vallja meg, amit a Nicea Konstantinápolyi hitvallásunkban mondunk: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden.”

Nikodémus érez valamit abból, hogy Jézus az Atyától jött, és látja azt, hogy jeleket tesz, csodajeleket.

Jézus magához vonzza Nikodémust.

Nem számít a rang, a korbeli felsőbbség, nem számít semmi, mert Nikodémus érzi, neki Jézushoz kell mennie.

Milyen nagy dolog, amikor az életünk elkezd Jézus vonzásába kerülni.

Amikor nem tudom elképzelni egyetlen egy napomat se, hogy ne mennék Jézus közelébe.

Nem tudom elképzelni az életem, hogy ne magasztaljam Jézust.

Nem tudom úgy befejezni a napom, hogy ne köszönném meg áldását, szeretetét, kegyelmét az életemben.

Nem tudom úgy kezdeni a napom, hogy ne lenne fontos, mit akar velem beszélni Jézus, mit akar mondani nekem, és ezért nyitom ki a Szentírást is, hogy halljam az ő szavát.

Jézus szavai első pillanatra érthetetlennek tűnik.

Pedig Nikodémus egy bölcs ember.

Eddig is hallhatott arról, hogy Jézus csodákat tett.

Nem tudjuk pontosan, vajon melyik csodájáról vagy csodáiról hallott: gyógyítások, tisztátalan lelkek kiűzése, a víz borrá változtatása, beszédei, amik a törvényt új megvilágításba helyezik, vagy halott feltámasztása.

Azt mindenképpen érzi Nikodémus, hogy Jézusban isteni erők nyilvánulnak meg.

Hogy valami nagy dolgot kezdett el rajta keresztül a Mindenható.

De most amit Jézus mond Nikodémusnak mégis egészen megdöbbentő.

Mert ő nem beteg.

Mert nem démonoktól megszállott.

Mert nem számított, hogy Jézus az ő életével is valamit akar kezdeni.

Itt most a saját életemről van szó.

Olyan érthetetlen, hogy mit mond Jézus.

Újjászületés.

Hát az meg mit jelenthet?

A születés mindig csakis egyirányú folyamat.

Visszamenni az anyai méhbe lehetetlen.

Vajon mit akar Jézus az életemmel.

Valami lehetetlenről, elképzelhetetlenről beszél.

Hogyan lehet átlépni egy átléphetetlen határt?

Jézus szavai talán az év választóvonalában is üzennek nekünk.

Hogy Jézus a lehetetlent és az elképzelhetetlent is nekünk tudja ajándékozni.

Jézus változást tud hozni az életünkbe.

Nem számít a korom.

Nem számít, hogy honnan érkeztem.

Nem volt az se kizáró ok, hogy Nikodémus a Nagytanácsnak a tagja.

Nem számít, hogy kik közé tartoztam eddig.

Egyetlen dolog számított, hogy Jézus elé odaálljak.

Hogy neki rendeljem alá az életem.

Jézus többet akar az életemtől.

Nemcsak egy okos beszélgetésre akar maga mellé venni.

Nem lenyűgözni akar, hanem megváltani akar.

Új irányt akar adni az életemnek.

Többet akar adni, mint amit a legmerészebb álmomban elképzeltem.

„Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.

Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.”

Érezzük Jézus meghívását ezekben a szavakban, ahogyan kitárja a kaput már az egyház élete fele.

Víztől és Lélektől.

Ahol a kereszténység megjelenik, ahol Jézust Úrnak vallják.

Nikodémus élete Jézus szavaira egészen megváltoz-tak.

Nem sokat olvasunk róla az evangéliumban, de ő az, aki a keresztre feszítés után odamegy és Jézus testét felkészíti a temetésre, mirrhával, aloéval, és a sírba helyezi.

Az óegyházi hagyományban, mind a nyugati mind a keleti keresztyénségben Nikodémust a szentek közé sorolja, mint Krisztus követője.

Jézus beszédje megváltoztatta az életét.

Megváltoztatta az életét, hogy a kezében tartotta az ő testét a keresztrefeszítés után.

Nikodémus bizonyságot kapott arról, hogy úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne el ne vesszen.

Mi hogyan válaszolunk Jézus hívására?

Merünk-e ilyen nagy és radikális lépést megtenni az ő hívására, az ő megszólítására, mint amire Nikodémust hívta?

Mert Jézus áldása igazán ott tud feltárulni az életünkben, és ott tud kibontakozni, ahol mi magunk is képesek vagyunk a hitnek erre a merész ugrására.

Légy készen meghallani ma is, az év utolsó napján is a téged kereső Jézus szavát, és ha ő szólít, ha hív, végy bátorságot a Szentlélek által is arra, hogy megtedd, amit Jézus akar az életedbe véghezvinni.

3: