Sermon Tone Analysis

Mt 5

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

Mt 5

Gyászoló család, gyászoló és végtisztességtevő gyülekezet!

Elhunyt szerettünk életéért hálát adva állunk meg ravatala mellett és kérjük Isten Szentlelkének a vigasztalását fájdalmunkban, gyászunkban, összetört mivoltunkban.

Isten igéjére tekintve keressük Isten ma is hozzánk szóló üzenetét.

Lehet-e boldog az életünk és hogyan lehetünk boldogak?

Milyen furcsa végiggondolni, hogy az ember életének az alapvető mozgatórugója a boldogság keresése.

Ez az, ami meghatározza az életünket, tetteinket, azt, hogy hova tartunk és azt, hogy mit teszünk meg ezért.

Azt hiszem ezzel mindannyian egyetérthetünk, akár hisz valaki Istenben, akár nem.

De vajon mitől lesz boldog az életünk?

Milyen sok mindent próbál az ember elérni a boldogságért.

A mi boldogságkere-sésünket leginkább a szerzés jellemzi.

Társat, anyagi biztonságot, jólfizető munkahelyet… lakást, autót, szépen berendezett házat, vagy ha még többre futja még egy nyaralót is szerez az ember az élete során.

Milyen furcsa úgy Jézus szavaira figyelni, hogy azt látom, hogy sok mindenben nem a megszerzés által lehetek boldog.

Figyeljünk ezekre a sorokra, amiket a Hegyi beszédben olvasunk, mert Jézus alapvető tanítása visszhangzik ma is belőle, és segítségünkre van nemcsak most a gyászban, de az életünk további lépéseiben is.

Sokkal inkább hasonlítanak Jézus szavaira valaminek a hiányára, a deficitre, veszteségre.

Vajon lehet-e így valaki boldog?

Lehet-e lelki szegénységgel valaki boldog?

Lehet-e a síró ember boldog?

Lehet-e az éhező és szomjazó ember boldog?

Lehet-e a bosszúról, a visszafizetésről lemondó ember boldog?

Lehet-e háború nélkül nyerni és lehet-e üldözöttként az ember célbaérkezett és örökös?

Jézus erről beszél nekünk a Hegyi beszédben.

De azt hiszem mint minden beszéd, prédikáció, papolás, szentlecke elmegy a fülünk mellett, ha csak beszédről van szó, mert beszélni bizony olyan könnyű ezekről.

De ezeket megélni kell, és ezek szerint élni kell, és akkor lehet igazán boldog valaki.

Amikor a mai napra kellett készülni, nem kellett sokat gondolkodni, hogy vajon mit mondhatunk el Gyula bácsi ravatala mellett.

Biztos vagyok benne, hogy én mást láttam Gyula bácsiban mint a közeli hozzátartozók, testvérei, családja, felesége.

Van, aki ötven éve társaként ott van mellett, én pedig csak közel öt éve érkeztem ide Sárbogárdra, de az Otthonban mindig egy kedves emberrel találkoztunk Gyula bácsi személyében.

Én őt nem a munkahelyi elismerései alapján ismertem meg.

Pedig hallottam róla, hogy a helyi Videotonban nagy ember volt, ahogy valaki fogalmazta, Gyula bácsi nagy agy volt, vezető beosztásban dolgozott, humánpolitikai osztályvezető volt.

Sőt be kell vallanom, hogy őt már csak az otthonból ismertem, mégpedig abban az állapotban, ahogyan valaki egy otthon gondoskodásába kerül.

Betegségek után, az életének a küzdelmei után ismertem meg.

Én már nem azt a Kovács Gyulát láttam, aki focizott, kézilabdázott, horgászott.

Nem azt a Gyula bácsit ismertem meg, aki sütött-főzött, és szeretett táncolni, énekelni, aki olyan nagy örömmel vett részt a nagy családi eseményeken.. Nem azt a Gyula bácsit, aki az unokáival mókázott, játszott.

Nem azt a Gyula bácsit ismertem, aki a levegőbe emelkedve igazán kötetlenül boldog tudott lenni akár egy kisgépen repülve is.

De azt a Gyula bácsit láttam és ismertem, akinek a szeméből valóban jóság és szeretet áradt.

Mégis azt hiszem ugyanazt a drága embert, felebarátot ismertem, mint akit előtte sokan évtizedeken keresztül Én azt a Kovács Gyulát ismertem, akivel jó volt találkozni.

Akire jó volt ránézni.

Akivel az ember szavak nélkül is tudott beszélni.

Milyen sokszor mi beszélünk órákat is, és semmi értelme, vele pedig akár egy fél perces találkozás is beszédesebb volt, mint valakivel egy hosszas beszélgetés.

Akinek egy simogatás után is látta az ember a szemében a hálát és a köszönetet.

Akinek a szeméből jóság és szeretet áradt, és aki örülni tudott egy jó szónak, egy mosolynak, egy simogatásnak, vagy akár egy csésze elé tett kávénak is.

Ránézve sose gondolta az ember, hogy abban az állapotában, amiben van, amibe került, ne lenne boldog.

Még amikor az utolsó időben egyre jobban gyengült akkor is láttuk a szemében a hálát és köszönetet.

Akár azért is, hogy még a messzeségből élő lánya is tudott beszélni vele, hogy láthatta az unokáit.

Ma, amikor megköszönjük Istennek az életét, hálát adunk az ő türelméért, szeretetéért, jóságáért, mindazért, amit nekünk példaként is tovább adott.

Hogy úgy élte az életét, hogy Krisztusnak a Hegyi beszédét láttuk benne.

Munkálja bennünk Isten Szentlelke, hogy mi is tudjunk Kriszussal közösségben élve, neki engedelmeskedve élni, hogy egy napon minket is boldog emberként emlegessenek.

Ámen

felesége Klára – akivel 5 évtizedet töltött együtt

gyermekei: Balázs, Ági, Orsi

vejei: Laci és Justin

unokái: Bálint, Jóni, Alma, Johanna

testvére Marcsi és Sándor, sógora Zsiga, sógornője Marinka és családjaik

Sógornője Erzsi és férje Gyuri

Sógora Gyuri és felesége Ilcsi

Sógornője Erzsi

Kutassy családot

barátja Lajos és felesége Kati

közeli és távoli rokonok, ismerősök, munkatársak

Idősotthon vezetői, munkatársakat, lakókat

Végtisztességtevő gyülekezet, református egyház közössége

A család kérését tolmácsolom, mivel most a járványügyi helyzet miatt nem tudnak a szokott módon találkozni: A ravatalozó vagy annak a környékén a gyászszertartás után a közvetlen, közeli családtagokat várják, a biztonsági előírások betartása mellett.