Ps 71 Nagy Terez 84

Ps 71 ​

Öregember könyörgése

Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram....te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!…. Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. Zsolt 71

Gyászoló család, gyászoló és végtisztességtevő gyülekezet!

Nagy Teréz 84 évet élt testvérünk életéért adunk hálát, és kérjük Isten Szentlelkének a vígasztalását szerettünk ravatala mellett.

Egy idős ember Istenhez szóló szavai vannak előttünk a zsoltárban. Elhunyt szerettünk életére tekintve is olyan ismerősek ezek a sorok, mert az ő életében is láttuk az Istenbe vetett hitét és bizalmát. Milyen jó, ha valaki úgy lát nagy kort, hogy az életében ott van az istenhit.

Elhunyt szerettünk egy ikertestvérével és testvérével együtt egy olyan családban nevelkedett, ahol az Istenhez tartozás olyan természetes volt. Természetes, mint minden az életükben, hiszen a természet közelében élő ember még inkább tudja, hogy milyen nagy szüksége van az Úr védelmére, oltalmára és áldására. Gazdálkodó, földet művelő, állatokat tartó család tagjaként nőtt fel, és a szülői örökséget tovább is vitte életében. Egészen idős koráig ez tette ki az életét, és semmi kincsért nem hagyta volna el az otthonát, a megszokott környezetét, még akkor se, ha a családtagok kérlelték.

A természethez közel élő embernek az Isten közelsége is természetes, úgy mint ahogyan a zsoltárban is olvassuk. Kihez menekülne az ember, kihez menekülhetett volna elhunyt szerettünk, mint ahhoz az Úrhoz, akit életében is mint erős kővárat, sziklavárat ismerhetett meg. A dolgos életen túl, láttuk az istenhitét abban is, amilyen odaadással, önfeláldozással és szeretettel ápolta beteg szüleit is. Istentől kapott ajándék volt ez is az életében. Adni szeretett. Idős korában gyermekének testvérei gondoskodása és szeretete volt az, ami egyedüllétét is enyhítette.

Az Úr Jézus Krisztus az, aki a mi menedékünk ma is. Hozzá mehetünk életünk minden kérdésével, kétségével ma is, amikor a szívünkben terhekkel, fájdalommal, gyásszal jöttünk. Jézus volt a menedéke elhunyt szerettünknek is. Az a Jézus, aki a vállára vette a keresztgerendát, és előre ment a Golgotára. Az a Jézus volt elhunyt szerettünk menedéke és a mi menedékünk is, aki magára vette a mi bűneinket, és testének egyetlenegy tökéletes áldozatával egyszer és mindenkorra eltörölte a mi bűneinket.

Nekünk élőknek, itt maradottaknak az a kiváltságunk és feladatunk is egyben, hogy az Úr csodálatos és szabadító tetteit hirdessük, hogy róla tegyünk bizonyságot. Úgy ahogyan elhunyt szerettünk életének beszédes tetteivel hirdette az őt szerető Urat. Hirdessük Isten csodatetteit, amiket véghezvitt az életünkben. Hirdessük az ő jóságát, szeretetét és kegyelmét, azt, ahogyan mi is megismerhettük. Hívjuk segítségül az Ő nevét, kérjük Szentlelkét, hogy most, gyászunkban is az örök élet reménységében tudjunk előre tekinteni Isten ígéreteire, és szabadítására, amivel megajándékozott bennünket Krisztus által. ÁMEN

Közeli és távoli hozzátartozói és azok családjai

jó ismerősök és szomszédok Kislókról, Sárbogárdról, valamint a környező településekről

a családsegítő szolgálat munkatársai